Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-30 / 18. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 18. SJE. Budapest, Április 30.1876. PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KI ADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési d-Ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. UT Teljes számú példányokkal még mindig' szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök m. hó végével lejárt, annak megujitására felkéretnek, Még egyszer „a háztetőkről is!" Örömmel vettük s örömmel közöltük Turcsányi urnák lapunk két utóbbi számában megjelent érdekes cikkét, s teljes mértékben osztozunk azon nézetében, hogy a világot ha meg akarjuk tériteni, fel kell keresnünk s igénybe kell rennünk azon eszközöket, melyekkel a nagy világra mai napság hatni lehet, s hatni szoktak; igóoybe kell vennünk a sajtót a legszélesebb kiterjedésben, igénybe a politikai lapokat, a tudományos folyóiratokat, népies irodalmat. Hirdetnünk kell az evangeliomot a háztetőkről is. Yan azonban ezen nagy becsű cikk utolsó sorai között egy passus, melyhez nem mulaszthatjuk el, hogy pár sornyi észrevételt ne tegyünk. „Az sem kérdés aztán — mondja ön — hogy mely irányban működjünk. Beszélje mindenki a maga nyelvét, hirdesse meggyőződését! de meggyőződésből, a szív teljességéből szóljon a száj ! Néhol talán az orthodox, máshol a modern talál termő földre, mivelje azt. Akár hátraféle, akár előre ; de vezessétek vissza az embereket a vallásosság útjára. * Igen ám ! ha lehetne. Az, hogy a szív teljességéből szóljon a száj, nagyon helyes szerintünk is, ós ha valakinek vallásos meggyőződése messze elüt is a miénktől, mi azt teljes tiszteletben tartjuk, a mint hogy a régi gárdának igen sok tisztes veterán tagja iránt, habár az ellentáborhoz tartoznak is, mi mindenkor nagy tisztelettel elismeréssel viseltettünk, és azt sem vontuk s nem is vonjuk kétségbe, hogy a hol még a gyülekezet nagy többsége az apák által vetett vallásos alapon áll, ott még egy őszinte orthodox, munkás lelkész nagyon szép sikerrel működhetik gyülekezete vallás-erkölcsi életének kellő élénkségben való fenntartásán. Ám de ön is, s mi is nagyon sokan a felett törjük a fejünket, hogy az embereket mi módon lehetne ismét a vallásosság útjára visszavezérelni, a keresztyénség iránt kihűlt kebleket mi képen lehetne ismét felmelegíteni. És ha már erről van szó, akkor ne mondjuk, hogy akár orthodox, akár modern, akár hátrafelé, akár előre. Akkor már csak azt mondhatjuk: előre! Hiszen miért fordultak el az emberek a vallástól, Krisztustól ? s miért hűltek ki a keblek? Talán a debreceni, pataki, pozsonyi, soproni s a többi főiskolákból tudatlanabb papok, hűtlenebb lelkipásztorok kerültek ki hajdanta, mint a minőket most kibocsátuuk? Talán apáink kevésbé lángoltak a tiszta protestántismusért, s hallgatóik keblében lanyhábban élesztették a keresztyénség iránti szeretet szent tüzét, mint mi mostaniak ? Távol legyen, hogy őket akarjuk vádolni! Ők megtették a magukét, de a kor folyvást előre törő szellemét ők sem tartóztathatták fel, s ők sem akadályozhatták meg, hogy a 18 ós 19-ik századok szelleme tul ne szárnyalja a 16 és 17-ik századok szellemét, hogy a legújabb idők miveltsége, felvilágosultsága ós a három századdal korábbi idők vallásos meggyőződései között jelentékeny üregek ne támadjanak. És ha ezen üregek még ma is meg SS