Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-23 / 17. szám

viselést, s ilynemű megbízásokat elfogadni s viselni megnem enged. Mint érdekeltnek, s a gyűlés tagjának nem lehet feladatom az ezen felszólalásra történtek elsorolása. Eiég csak annyit megemlítenem, hogy a felszólalás egyetlen támogató szóban nem részesült. Ellenben hangzott a már elkészitett válasz, bár mindenik lelkész, felszólalót sem véve ki, egyszennind postamester is lehetne Hát finánebiztos miért ne ? hisz az is fontos államhivatal . Protestáns keresztyén lelkésztől vagy lelkészektől a lelkészi hivatalról mily nyilatkozat az ilyen : nem szükség mondanom A legszegényebb bizonyítvány ez magunkról magunk ellen. Azt mondják, ha kánon van is arra, hogy lelkésznek a polgári hivatalokba avatkozni stb. nem lehet, az a kánon már elavult, hiszen épen abban van, hogy táncolni stb nem szabad, ki tartaná azt meg? Mondja ki az egyh. megyei gyűlés, hogy a LXXX. kánon elavult lévén, a postamesterséget s más polgári tisztességes hivatalviselést a lelkészi hivatallal nem tart összeférhetlennek. Azonban, mig a postahivatalt a mikolai lelkészi lakról elrendelőnek tartja, mint elvi kérdést felszólaló megnyugtatására felt rjeszti az egyh. ker. közgyűléshez , kellő tudomás s helyben hagyás végett. Tisztelt férfiai a tiszántúli egyh. kerületnek ! íme az alkalom egy határozat hozatalra , milyet az ujabb időben nélkülöz a magyar prot. egyház. Alkalom nyilt kimondani, hogy ha a kánon betűje kifejezései elévültek is, de a szellem, mely azokban van ma is érvényben áll s elavulhatlan. A lelkész nem lehet más mint lelkész, a lelkiek sáfára , a Jézus Krisztus evangyeliomának hirdetője, akár orthodox, akár modern nézet és felfogás szerint. Miután e tárgyról; ha az Úr akarandja és élünk, más alkalommal részletesebben írhatunk; most csak ajánlom a nagybányai egyh. megye emiitett határozatát a főt. tiszántúli egyh. kerület olyan intézkedésébe, mely útját vágja a lelkészi tekintély tovább hanyatlásának, s eszméltesse a kor népszerűsége, s haszonvadászatára hajló lelkészeket, hogy ők csak akkor viselhetnek polgári hivatalt^ postamesterséget, ügynökséget, fináncbiztosságot meg országgyűlési képviselőséget is, ha előbb a szerény lelkészi állomásról lemondottak, s ezt azoknak hagyják, akik nem csak azon eledelért ni u n k alkodnak, mely elvész, h a n e ni a z o n el t- d e. i é r t i s. m e I v m e g m a r ad mi n d" örökké Felsőbánya, április ~ -én '876. CZELDER MÁRTON Ezen fentebb érintett tárgy kétségkivül eléggé fontos és komoly arra, hogy tüzetesebben is megvitattassék, s hogy az illető egyházi hatóságok el valahára már határozzanak ezen ügyben ; mert b zony itt-amott szomorúan furcsa dolgok fordulnak elő. Ez úttal csak futtában téve pár sornyi megjegyzést, ugy találjuk, hogy az emiitett egyházmegye helyesen járt el idézett határozatának hozatala alkalmával, kiindulván a legtöbb helyen szerezhető tapasztalatokból, a melyek azt tanúsítják, hogy a falusi kis gyülekezetek lelkészeinek egyéb dolguk sincs, mint hetenkint egy zer vagy kétszer más által készitett egyházibeszédeket elmondani, vagy elolvasni, reggelenkint könyörögni, éveute 10—12 gyermeket megkeresztelni, ugyanannyi egyént eltemetni, és egy-két párt megesketni. Ennyi munka mellett bizony még a falusi postamesterség teendőit is elvégezheti, és legalább az öreg béreséné) nem igen többre rugó fizetését némileg javítja, így legalább nem kénytelen kapálni. Másfelől azonbau még sokkal inkább helyesen járt el felszólaló ur, a mikor ezen fonákság ellen fellépett, s itt nem boldogulva, az e. kerületre apellál. Nyavalyás, kóros állapot az, a mikor egy lelkész kénytelen, hogy megélhessen, ily segélyhez folyamodni, és a mikor más részről az egyházi hatóságok előtt oly édes semmit nem tevésnek tűnik fel a lelkipásztori hivatal, hogy ezzel még más két-három hivatalt is összekapcsolhatónak vél, és pedig oly hivatalt, mely a §-sok megsze0

ését el nem tűri, s mely a kötelességek összeütközése esetén is nem enged magán csorbát üttetni. Adjunk tisztességes fizetést a lelkészeknek, másrészt kötelezzük őket, hogy egész szívvel és lélekkel hivataluknak éljenek. Szerk. 17 C wmm mmmmwmm •••• V ••••• A uj-szövetégi itészet története s annak legújabb terméke* (Folytatás). A 16. század reformatiója, az irás szabad magya: rázatával kapcsolatban, az ujszöv. iratok itészetét is megkisérlette, anélkül azonban, hogy a szorosabb értelemben vett történeti itészet kezdetben mély gyökeret verhetett volna. A reformátorok e tekintetben többé-kevésbé szabadabb irányt foglalnak el. Míg Z w i n g 1 i és Kálvinn á 1 az egyes könyvek méltatásánál a szövegitészet nyomai mutatkoznak: Luther ezeket egészen sajátos oldalról fogja fel, s azok értékét a subjectiv érzelemtől teszi függővé. Azon dogmatikus felfogás, mely mindent a hitre visz vissza, az emberi közreműködés kizárásával, volt nála irányadó az egyes könyvek értékére nézve is*