Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-16 / 16. szám

az építkezésből eredett nehézségek eloszlatva nem lesznek. Eltekintve attól, hogy az építkezéshez fogni addig nem lehetett, míg a szükségelt kiadások biztos fedezése iránt az építési küldöttség alapot nem látott, s ez alap az egyházmegyék beleegyezése nélkül az állami segély­ben feltalálható legkevésbbé sem volt, s igy azon posi­tiv tényezőül, a melyre építeni lehessen, tekinteni nem lehetett, már csak azért sem, mert az építés elhatározá­sakor még államsegély nem volt, mint ilyen tehát ezen indokokból nem okvetlen e célra fordítandó. A javaslat i az egyházkerület érdekeit a debreceni főiskola körűimé- j nyeiben centralizálja ; igaz, a magas háztetőn keresztül nem látszik az a szegénység, a mellyel a végvidékek vegyesajku községeinek papjai és tanítói küzdenek ; nem hallatszik a dobszó, a mely fájdalom igen gyakran az egy­házi tartozások az állami adóval majd nem egyenlő nagy­ságú összegének behajtását jelzi ; nem látszik a gúny­mosoly, mely az idegen vallásfelekezetek híveinek ajkain elvonul, a vegyesfelekezetü községekben, midőn a papot és tanítót a tekintélyét lealázó foglalkozások között látja küzdeni a mindennapi száraz kenyérért; ily körülmé­nyek között lehetetlen azt nem mondanunk, hogy ezen javaslat csak a debreceni viszonyokból birálta a hely­zetet. De méltatlan is az, avagy lehet-é azt igazságnak mondani, midőn az állami segély elvonatik a szegény egyházak , lelkészek és tanítók gyámolitásától, azért, hogy a népes gazdag egyházak és azok belhivatalnokai az iskolára való adózástól meg legyenek kiméivé ; azon­ban nem illustráljuk e tételt élesebben, mert a képen, a mely elő áll, oly nagy a fény és árny, hogy azt kirí­vóbbá tenni egészen felesleges. Az egyszerű valóság, melyet feltüntettünk igazolja, hogy ezen javaslatra rá illik azon megjegyzésünk is, hogy a helyzet kényszerűségét figyelmen kívül liagyá"; avagy ha látjuk építkező egyházaink fedetlen templo­mának az idő viszontagságai által már megrongált falait pusztán meredezni az égnek; ha látjuk a már régen felépült templomnak fedelein keresztül csorogni az esőt; ha látjuk az iskolákat és azokban néhány falitábla és három abcés könyvvel küzködni az élet nehéz küzdel­mei között elkeseredett tanítót, türelmetlen vadsággal te­kintvén a már meglehetősen felnyurgult, de részint a sze­génység részint iskola vagy tanitó nem léte miatt ok­tatás nélküli vásottá lett növendékek között ; ha halljuk az isten igéjét hirdetni a lelkészt, hogy hitre, reményre, és szeretetre tanítson, míg arcán a komor kétségbeesés, a reménytelenség, az emberek és önmagávali megha­sonlás sötét kifejezése ül; keserű satirául, ha látjuk szi­gorú helyzetében, végkép elvonulva s elmaradva küz­deni és sokak szolgájának helyzetét irigyelve a lelkipász­tort, a mások által kapott és különböző ruhák rokokó foszlányaiban, ókori eszméivel; ha végig nézünk a kö­zelmúltban egyházmegyénkben megsemmisült 4, egykor virágzó egyház történetén; s ha látjuk a megsemmisü­léshez közel állók sorát, elkeseredik lelkünk, s önkényte­len tolul ajakunkra amaz eltökélt szilárd határozat, hogy e helyzetet a protestántizmus szégyenfoltja nélkül tűrni nem lehet, hogy e helyzeten e pillanatban segiteni kell, mert belőle a pusztulás következik. Azonban hol a kéz, mely kisegíthet ? hol vannak az eszközök, a melyek e kirívó nyomort átváltoztathat­ják ? Itt a felvidék egyes egyházai hasztalan fordulunk egymáshoz, az általános szegénység elfojtotta már a létezett áldozatkészséget, de különben is az az évenként már magában a lelkész- és tanitó-fizetésben midőn egy három-négy holddal biró nagycsaládu ember évenként 2—3 köböl buza proventtel adózik azért, hogy papjának 150—200 frt. jövedelem legyen, már teljesen ki van me­rítve Megkísértettük az affiliátió eszméjét szigorú követ­kezetességgel alkalmazásba venni, azonban az abból kifejlett s megakadályozhatlan következés t. i. hogy az egyszer affiliált egyház soha többé önálló nem lesz, visz • szariasztott attól; ily körülmények között váljon számot vetett-é a körülmények kényszerűségeivel , a helyzet követelményeivel cl Zj ti ki e csekély parányi segélyt, az egyházak- és belső emberektől elvonni hozta javaslatba ; mi tehát számot vetve önmagunkkal, nem csak hogy e javaslatot el nem fogadjuk, de sőt a protestántizmus nevében és érdekében tiltakozunk annak keresztül vitele ellen; azonban nehogy a főtiszt, egyházkerület felte­hesse rólunk, hogy a puszta negatió terén s autonoiniánk paizsa alatt nehezíteni akarjuk a kérdés megoldását, ime positiv javaslattal állunk elő és pedig : 1. Az államsegély egy harmada az egyh. ker. kül­döttség jegyzőkönyvének 2 pontja értelmében megállapí­tott kulcs szerint az egyh. megyék nyűg- s gyámintézete között osztassék ki. 2. Annak két harmadrésze az egyh. megyék által minden évben megállapítandó, oly egyházak és belhiva­talnokok részére adassék, melyek és kik állandó segélyt igényelnek , ezen két harmadrészből azonban 2000 frt. tartassék fenn, s abból építkezéssel foglalkozó szegény egyházak vagy csapásokkal sújtott rendkívüli helyzetbe jutott belhivatalnokok segélyeztessenek. Egyházmegyénkben az egyházak osztályzatát kö­vetkezőleg véleményezzük: I. oszt. egyházak : F.-Almás, Bábony, Huszt, F.-Pa­tak, Salánk, M.-Sziget. N Szőllős, Técső, Visk, T.-Vár­alja, Verbóc, Gyula, Hosszúmező, Halmi, összesen 14. II. osztályú egyházak: Dabolc, Forgolány, Keresz­túr, F.-Ardó, Péterfalva, összesen 5. III. osztályú egyházak, Akli, Bökény, Gödényháza, T.-Terebes, Tekeháza, Tivadar összesen 6. IV. oszt egyh. Csepe, Fanesika, Mátyfalva, T.-Uj­hely, T -Újlak, Nevetlenfalu, N.-Tarna összesen 7. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az első osz­tályba tartozó egyházak sem jobbak más egyház me­gyebeli 3 ad osztályú egyházaknál, mig a többiek állandó segélyt igényelnek, időnként azok is segélyt igényelnek .

Next

/
Oldalképek
Tartalom