Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-16 / 16. szám

A pusztító utálatosság nem csak a szent helyen, hanem mindenütt vagyon. A mint igen természetes, a mint nem is lehet másképpen, a vallásbeli buzgósággal együtt megromlik az erkölcs, megromlik az egész élet. A jajveszéklés már nem csak e lapokban emeli fel szavát, hanem hangzik a sajtó többi közegeiben és úton útfélen mindenütt . . . ,,... az a tömérdek lopás, sikkasztás s a vagyon ellen elkövetett büntettek amaz özöne . . . sokkal ijesztőbb arányban fenyegeti elnyeléssel a társadalmat, mint az árviz" . . . mondja egyik legnagyobb napi lapunk . . . „minden áldott reggel félve veszi az ember kezébe a lapokat, hogy ugyan melyik ország előkelő körei lesznek bennök ismét compromittilva valami gyalázatos tettel ? .. . Nem az egyes ilyetén bűnesetek kisebb-nagyobb voltában, hanem csak tömeges és általános föllépésében látjukmi e tünemény ijesztő voltát. A legkülönbözőbb néposztályok, a legtávolibb országok, a civilizációban elmaradottak ós annak élén állók, monarchiák, respublikák, ó- ós uj világ mindnyájan szenvednek e betegségben, mely ma már határtalan mérveket öltött." Ezt mondja egy politikai lap, tessék jól figyelembe venni. De ha nem mondaná is, le olvashatnók minden lapjáról ezt a szomorú képet. Azok a folyton folyó gyalázatos perek, hát a még a mi nem kerül nyilvánosságra! Azok a mindennapra kijutó öngyilkosságok! Tán valami ideális csalódásból. Ah, csalás, lopás, rajtkapatás „romlott anyagi viszonyok". De ha nem olvasnók is, látjuk, minden lépten-nyomon! Hisz a fővárosokról ugy is megszoktuk már tudni azt, hogy ott romlott a levegő ; de hogy a vidéki nép is, mily könnyelműen rohan az aljasodás örvényébe, azt látni ijesztő. A mily mértékben üresednek a templomok, oly arányban telnek a dőzsölő házak, pénzintézetek és uzsorások pitvarai. A mi áldás volna, az is átokká válik. Ez a panaszteljes sanyavú világ, be szoktatja a népet a pénzintézetekhez, a könnyen kapott pénz aztán könnyen el is kel, sokszor el fogy áldomásra az egész. Ha t. i. kapott pénzt. Mert már annyira vagyunk, hogy az ingének se hihet az ember. Jót állót nehéz kapni, mert saját kárán néha a magyar is tanul. Pedig van alkalma tanulni elég! „Testvér testvért, apát fiu ad el." Vidéki kis városokban több a bolt meg a korcsma, mint a privát ház; és ezen sok kereskedő között lámpával is alig lehetne | találni a ki, talán többször is, ne bukott volna. De azért, sőt épen azért, gazdag; és mivel gazdag, tehát tekintély, hangadó, legelőkelőbb helyeket el/ foglaló, szóval köztiszteletben álló ember. Ur isten! merjük-e még azt hirdetni meg maradt híveinknek, hogy „legjobb az egyenes át!" mikor az élet oly láthatólag bizonyítja ellenünkben, hogy a becsületes embernek felkopik az álla, mert az orcátlan gazság minden téren elkaparta előle a falatot; ezé a haszon, a tisztesség és a hatalom. A hűséges eb is aztán együtt eszik a többivel, midőn ezek tőle a husos-kosarat elveszik, inkább mintsem hogy étlen maradjon. Panem et circenses! A becsületes munka egyre kelletlenebb. Mesterember, parasztember, iszik és dőzsöl. Ha a pénzintézetnél kifogy a hitel, ott az uzsorás. Ez aztán az utolsó. — „Pusztulunk, veszünk" most igazán! Hát a többi! A társadalom alapjai: a házas élet, a családiélet, ez a bomladozó kéve, a hazafiság, a törvénytisztelet , a miről nem lehet szatírát nem írni; igazságszolgáltatás stb. stb. Jobb nem is szólni! A kinek vannak látásra való szemei, az ugy is látja, hogy bizony baj van, nem csak a parochián, hanem mindenütt. De . . . „Mikor ezeket látjátok meglenni, tudjátok, hogy közel vagyon a nyár.* Minél mélyebb és általánosabb a sülyedós, annál közelebb kell lennie az emelkedés kezdetének; annál inkább érik a meggyőződós, hogy ez igy nem tarthat, nem maradhat már soká, jönni fog, mert jönni kell egy jobb kornak. Igenis jönni kell; de magától aligha jő, és én nem vagyok benne bizonyos, ha csakugyan már ,,minden elő van-e készítve." Én ugy látom, hogy nincs. Hanem készülni és másokat is készíteni kell, mert meglehet: mint a villámlás, ugy lészen az ember fiának eljövetele. De hát kik legyenek az ujjá születés előkészítői ? Előbb azt kellene kérdenünk, hogy mi legyen az uj élet kovásszá, mely áthassa a tésztát, ha az oly természetes nem volna, hogy ez nem lehet más, mint a vallás. Hitében ós hite által el az ember, még akkor is, midőn hitetlennek látszik. A vallás uj életre támadása újította meg az