Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-09 / 15. szám

De a liberalismus álláspontjából az épen nem következik, hogy a történelmi, s úgy szólván a kézzelfogható tények előtt hunyjuk be szemünket; már pedig valamint álta­lában a keresztyénségnek civilizáló hatását — szemben a pogánysággal — lehetetlen fel nem ismernünk ; épp ugy a keresztyénség tis'tultabb, az ujabb kor szellemé­nek behatása alatt kifejlődött alakjától a protestantis­inustól nem lehet elvitatnunk azt, hogy övé a közelebb mult, övé a jövő ; a mi nemes haladás, fejlődés az utóbbi két-három század lefolyása alatt történt vallásban, poli­tikában, társadalomban, tudományban, művészetben és sok1 másban, az mind a protestantizmus szellemének be­folyása alatt történt , még ha a fő faktorok némelyike külsőleg nem a prot egyházhoz tartozott is Úgyszintén a mely nemzet a jövőben is élni s virágozni óhajt, annak el kell fogadni s a maga körében diadalra kell juttatni nem az ágostai vagy helvét hitvallást — mert hiszen ezek már hivatásukat betöltötték, ezek már egy bezáró­dott, és soha többé fel nem nyitható korszak ereklyegyiij­teményébe valók, — hanem el kell fogadni igen is azt a szabad szellemét a protestanti sinusnak, mely egykor ezen hitvallásoknak életet adott Hogy bőröm fehér-e vagy barna , ennek nincs semmi befolyása, (vagy legfeljebb csak a darvinisták gór­csövével felismerhető befolyása van) gondolkodásmó­domra , jellememre , erkölcsi életemre 5 de hogy mily vallásos elvek csepegtetnek lelkembe , ez nagyon is fontos. Csak egy futólagos tekintet Európa térképének északi és déli felére, avagy a prot. Angliára, Skóciára és ezekkel szemben a kathol. Irlandra; a protestáns szellem befolyása alatt kifejlődött Északamerikára, s a középkori pápistaság elveit valló Délamerikára, Pennsyl­vániára z vele szemben Mexikóra: azonnal látandjuk a a különböző vallásos (Ivekn-k egészen különböző ered­ményét, áldásos és átkos hatását. S épen ezen tapasztalat az, mely bennünket hitünk melletti lelkesedésre buzdít, mely késztet, hogy a más hitűek irányában óvakodjunk ugyan türelmetlenek, erő­szakosok lenni, de azért saját elveink terjedésén telj s erőnkkel munkálódjunk, mert a midőn ezen munkáló­dunk, egyszersmind az egész emberiség jövőjén, s a ci­vilisatio fejlesztésén munkálódunk. * Egykor farkas druszáin azt az impertinentiát követte el, hogy bár ő állott a forrás felől, mégis a bárányt vádolta a viz felzavarásával; a kölcsönt most nekem adja vissza az„ Evang. prot. lap," vádolván engem rabiessel, a jó békesség megzavarásával, a gyűlölet szi­tásával. Valóban nevetséges irónia engem vádolni rabies­sel, holott azon incriminált sorok épen a rabies ellen voltak intézve, épen a feletti fájdalmamnak s megbot­ránkozásomnak adtam kifejezést, hogy akad nagy tekin­télyben tartott férfiú, ki önnön felekezetéhez taitozó, de az övétől különböző theologiai pártállást elfoglaló test­vérét megtagadja hitrokonának lenni, s megvonja tőle azt a segitséget, melyet ma már szivesen nyújtunk bár- 1 mely confessiojú tudósnak. Irónia biz ez ! Épen olyan mint mikor a Religio s társai hosszú cikkeket irnak a ! protestantismus és a modern liberalismus zsarnoksága és méltatlankodásai ellen, holott a bűnük, vagy jobban mondva főérdemük épen abban áll, hogy megakadályozzák — a mennyire tehetik — egyik vallásfelekezetnek más fele­kezet feletti zsarnokoskodását és méltatlankodását. No de sok ilyen irónia előfordul az életben, azért a föld i nem ugrik ki a sarkából. Hanem — őszintén szólva — szerettük volna, hogy ha az Evangeliomi lap, mely kü­lönben is nagy előszeretettel szokta világ elé tárni a hozzá tartozó elvrokonok hitvallását, ha már szólt erről a tárgyról, egyúttal tett volna vallást arról is, hogy hát ő helyesnek, keresztyéniesnek, a protestantismus szel­lemével s a testvériesség érzetével összeegyeztethetőnek találj a-é Révész I.azon cikkét, vagy nem ? Valóban nagy köszönettel vennénk nyilatkozatát, lenne az akár „igen", akár „nem". * Jókai Mór, „Milton" eíinű drámájából a mult héten a Kisfaludi társaság ülésében egy töredéket olva­sott fel, e töredékből viszont egy kisebb töredéket, mely lapunk keretébe is beillik, im ide igtatunk mi is, mu­tatványul mintegy, hogy azok az istentelen laikusok, kik az uj idők humán szellemétől áthatottan, a felekezetiség szűk korlátai közül kiemelkednek, mennyivel nemesebb, emelkedettebb hangon beszélnek a vallásos dolgokról, mint sok túlkegyes egyházi férfiú. Miltonnak a szabad­ság s a tiszta kálvinistaság ezen lelkes bajnokának szá­jába adja a költő a következő sorokat: „Jó fölclim! Engem meg nem indít ez ! — Hogy énekeljék a liturgiát ? Az ostyát ülve, vagy térden fogadják ? Nem vallás annak ez, ki istenét Hatalma és szerelme végtelen Világában tanulta meg imádni. Az én vallásom nem uralkodik:' Az csak szeretet, jóltesz, és megbocsát. Ki diktálja a másikoak hitét ? Ezen az örültek versengjenek! A máglya és az inquisito A hitgyűlölet, autodafék : Gyűlölöm őket gazdájukkal együtt, Ha Jezsuita az, ha puritán ! * Egy evangyelini magyar gyülekezettel több vau. A fóthi evangyelmi atyafiak márc. 26-án ünnepel­ték meg önálló egyházzá lett alakulhatások ünnepét. Ez alkalommal Morgócsy József irsai lelkész tartott az al­kalomnak megfelelő beszédet, a laetare vasárnap jelen­tőségét előbb általános keresztyén szempontból fejtegetvén, utóbb azt a fóthi hivekre alkalmazván, „örvendezés" vasárnapjának mondta rájok nézve a napot azon indoko­lással, mert régi vágyuk, az önálló egyházzá válhatás vágya e nappal teljesedést ért, és mert reményük vára­kozáson felül szerencsésen valósult az által, hogy oly férfiút nyertek lelkésznek, a ki közöttök való megjele­nésével a köztetszést megnyervén, azt osztatlan bizalom­mal választották meg Az uj lelkészt, EndrefFy Jánost

Next

/
Oldalképek
Tartalom