Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-09 / 15. szám
De a liberalismus álláspontjából az épen nem következik, hogy a történelmi, s úgy szólván a kézzelfogható tények előtt hunyjuk be szemünket; már pedig valamint általában a keresztyénségnek civilizáló hatását — szemben a pogánysággal — lehetetlen fel nem ismernünk ; épp ugy a keresztyénség tis'tultabb, az ujabb kor szellemének behatása alatt kifejlődött alakjától a protestantisinustól nem lehet elvitatnunk azt, hogy övé a közelebb mult, övé a jövő ; a mi nemes haladás, fejlődés az utóbbi két-három század lefolyása alatt történt vallásban, politikában, társadalomban, tudományban, művészetben és sok1 másban, az mind a protestantizmus szellemének befolyása alatt történt , még ha a fő faktorok némelyike külsőleg nem a prot egyházhoz tartozott is Úgyszintén a mely nemzet a jövőben is élni s virágozni óhajt, annak el kell fogadni s a maga körében diadalra kell juttatni nem az ágostai vagy helvét hitvallást — mert hiszen ezek már hivatásukat betöltötték, ezek már egy bezáródott, és soha többé fel nem nyitható korszak ereklyegyiijteményébe valók, — hanem el kell fogadni igen is azt a szabad szellemét a protestanti sinusnak, mely egykor ezen hitvallásoknak életet adott Hogy bőröm fehér-e vagy barna , ennek nincs semmi befolyása, (vagy legfeljebb csak a darvinisták górcsövével felismerhető befolyása van) gondolkodásmódomra , jellememre , erkölcsi életemre 5 de hogy mily vallásos elvek csepegtetnek lelkembe , ez nagyon is fontos. Csak egy futólagos tekintet Európa térképének északi és déli felére, avagy a prot. Angliára, Skóciára és ezekkel szemben a kathol. Irlandra; a protestáns szellem befolyása alatt kifejlődött Északamerikára, s a középkori pápistaság elveit valló Délamerikára, Pennsylvániára z vele szemben Mexikóra: azonnal látandjuk a a különböző vallásos (Ivekn-k egészen különböző eredményét, áldásos és átkos hatását. S épen ezen tapasztalat az, mely bennünket hitünk melletti lelkesedésre buzdít, mely késztet, hogy a más hitűek irányában óvakodjunk ugyan türelmetlenek, erőszakosok lenni, de azért saját elveink terjedésén telj s erőnkkel munkálódjunk, mert a midőn ezen munkálódunk, egyszersmind az egész emberiség jövőjén, s a civilisatio fejlesztésén munkálódunk. * Egykor farkas druszáin azt az impertinentiát követte el, hogy bár ő állott a forrás felől, mégis a bárányt vádolta a viz felzavarásával; a kölcsönt most nekem adja vissza az„ Evang. prot. lap," vádolván engem rabiessel, a jó békesség megzavarásával, a gyűlölet szitásával. Valóban nevetséges irónia engem vádolni rabiessel, holott azon incriminált sorok épen a rabies ellen voltak intézve, épen a feletti fájdalmamnak s megbotránkozásomnak adtam kifejezést, hogy akad nagy tekintélyben tartott férfiú, ki önnön felekezetéhez taitozó, de az övétől különböző theologiai pártállást elfoglaló testvérét megtagadja hitrokonának lenni, s megvonja tőle azt a segitséget, melyet ma már szivesen nyújtunk bár- 1 mely confessiojú tudósnak. Irónia biz ez ! Épen olyan mint mikor a Religio s társai hosszú cikkeket irnak a ! protestantismus és a modern liberalismus zsarnoksága és méltatlankodásai ellen, holott a bűnük, vagy jobban mondva főérdemük épen abban áll, hogy megakadályozzák — a mennyire tehetik — egyik vallásfelekezetnek más felekezet feletti zsarnokoskodását és méltatlankodását. No de sok ilyen irónia előfordul az életben, azért a föld i nem ugrik ki a sarkából. Hanem — őszintén szólva — szerettük volna, hogy ha az Evangeliomi lap, mely különben is nagy előszeretettel szokta világ elé tárni a hozzá tartozó elvrokonok hitvallását, ha már szólt erről a tárgyról, egyúttal tett volna vallást arról is, hogy hát ő helyesnek, keresztyéniesnek, a protestantismus szellemével s a testvériesség érzetével összeegyeztethetőnek találj a-é Révész I.azon cikkét, vagy nem ? Valóban nagy köszönettel vennénk nyilatkozatát, lenne az akár „igen", akár „nem". * Jókai Mór, „Milton" eíinű drámájából a mult héten a Kisfaludi társaság ülésében egy töredéket olvasott fel, e töredékből viszont egy kisebb töredéket, mely lapunk keretébe is beillik, im ide igtatunk mi is, mutatványul mintegy, hogy azok az istentelen laikusok, kik az uj idők humán szellemétől áthatottan, a felekezetiség szűk korlátai közül kiemelkednek, mennyivel nemesebb, emelkedettebb hangon beszélnek a vallásos dolgokról, mint sok túlkegyes egyházi férfiú. Miltonnak a szabadság s a tiszta kálvinistaság ezen lelkes bajnokának szájába adja a költő a következő sorokat: „Jó fölclim! Engem meg nem indít ez ! — Hogy énekeljék a liturgiát ? Az ostyát ülve, vagy térden fogadják ? Nem vallás annak ez, ki istenét Hatalma és szerelme végtelen Világában tanulta meg imádni. Az én vallásom nem uralkodik:' Az csak szeretet, jóltesz, és megbocsát. Ki diktálja a másikoak hitét ? Ezen az örültek versengjenek! A máglya és az inquisito A hitgyűlölet, autodafék : Gyűlölöm őket gazdájukkal együtt, Ha Jezsuita az, ha puritán ! * Egy evangyelini magyar gyülekezettel több vau. A fóthi evangyelmi atyafiak márc. 26-án ünnepelték meg önálló egyházzá lett alakulhatások ünnepét. Ez alkalommal Morgócsy József irsai lelkész tartott az alkalomnak megfelelő beszédet, a laetare vasárnap jelentőségét előbb általános keresztyén szempontból fejtegetvén, utóbb azt a fóthi hivekre alkalmazván, „örvendezés" vasárnapjának mondta rájok nézve a napot azon indokolással, mert régi vágyuk, az önálló egyházzá válhatás vágya e nappal teljesedést ért, és mert reményük várakozáson felül szerencsésen valósult az által, hogy oly férfiút nyertek lelkésznek, a ki közöttök való megjelenésével a köztetszést megnyervén, azt osztatlan bizalommal választották meg Az uj lelkészt, EndrefFy Jánost