Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-26 / 13. szám

fejezzük ki 5 azonban a mit épen nem vártunk egy nt. férfiú, ki Somogy-megye egyik választó kerületének hat éven keresztül 48-as párti képviselője volt, ezen jogos igényünk ellen erősen kikelt, annak megadását megtagadta, azzal indokolván, hogy ez a házszabályok megsértése lenne, s ennek nyomán nt. esperes elnök ur is hivatkozva a gyűlési határozatok megtartására fogadott esküjére, inkább elnöki székének elhagyására, s a gyűlés feloszlatására látszott hajlandónak, mint sem hogy a tanítók e kérelme most teljesíttessék, előttük volt — úgymond — egy esztendő, miért nem folyamodtak elébb, most e gyűlésnek azt megadni nines hatalmában. Hát nem folyamodtunk ? nemde vastagon elutasittattunk ? Hát az eddigi gyámolda alapszabályainak, mint közgyűlésen hozott, igen nagy horderejű határozatnak megtartására nem kötelezi nt. esperes urat az eskü szentsége ? Ezt a sokkal lényegesebb és életbe vágóbb — mondhatni szent — dolgot, ezen közgyűlésnek felbontani lehet, ezt megengedheti, a sokkal lényegtelenebb házszabályok ellenében pedig a tiszta igazság és jogosság kívánalmának nem lehetne-é megadni a magáét? Ezt nem értjük ! Itt is hát látván és hallván a tanítók, hogy hányat ütött az óra, nehogy ismét ugy járjunk, hogy néhány év múlva a játsziság szeszélyének legyen kitéve, a mi szavazati jogunk nélkül alapuló gyámoldai intézetünk : egyhangúlag óvásunkat nyilatkoztattuk ki ezen fontos, és pénzügyi érdekeink érdemében, rólunk nélkülünk hozandó minden határozatok ellen, mindnyájan tanítók egy perc alatt elhagytuk a gyűlési termet. Így végződött a krisztusi elven alapult, s szép reményekkel biztató, s most már 16—17 ezer forint alaptőkén nyugvó gyámoldai intézetünk sorsa, mely hogy miként fog romjaiból uj életre kelni, előre megmondani nem lehet. Nekünk tanítóknak gyámintézetünket, már eddig öszszerakosgatott tőkénk után, utódaink biztosítása, de meg a már létező özvegyek s árvák gyámolitása végett is fenn kell tartanunk; mert, ámbár az országos tanitói nyugdíj intézet életbe lépjen is, de egy az, hogy ez a már élemedett korú tanitókra semmi ke csegtető kilátással nem biztat, más az, hogy még a leg ifjabb nemzedékre nézve is jó leend, és nem lesz feles leges, ha az országos segélyintézet mellett, ezen rná meglevőnek gyarapítása által egyházmegyeileg is gyámo litásra tarthatnak számot, a legszentebb feladata a tanitói karnak, ezt tőle kitelhető erejével növeli és fenntartani Ezt, midőn a gyűlési termet elhagytuk, el is határoztuk, és minden e tárgybani szükséges intézkedéseket megfogunk tenni. Mi a nagyon tisztelt lelkészi karnak épen, nem akarunk útjába állani, hogy gyámoldájukat a lehető legvirágzóbb állapotra emeljék : de mi is megvárjuk jogaink tiszteletben tartását, és azt, hogy rólunk nélkülünk s pénzünk felett önkényüleg ne rendelkezzenek. Az eddig összehordott tőke, az alapszabályoknál fogva közös tulajdonunk. Jogosan kivánjuk hát annak két egyenlő részre való felosztását , és ha a nt. egyházmegye szives leend főfelügyelete és védnöksége alá fogadni gyámintézetünket, ezt mi készséggel felajánljuk, sőt erre meg is kérjük ; ellenkező esetben kénytelenek leszünk világi védnökséget és felügyeletet keresni : hanem a tanitói kar érez magában annyi erélyt, hogy gyámoldáját önállólag, saját tagjaiból alakítandó felelős választmány által kezelje. *) BOKOR SÁNDOR, mint az eddigi közös gyámolda egyik tanitó választmányi tagja. Egy kis felvilágosítás a vallástani kézikönyvek ügyében. „Sok szakács elsózza a levest" — mondja a példaszó s mintha csak Szentkúty Károly urnák mondaná, - ki — mint az „Egyh. és Isk. Lap" ez idei 10-dik számában, a népiskolai s gymnasiumi tankönyvek készítésére vonatkozó közleménye bizonyítja, nagyon értheti a szakács nyelvet. *) A fenntebbi cikk t. íróját olyanul ismerjük, mint a kinek szavai az illető egyházmegyében levő tanítók egy jelentékeny részének nézeteit tolmácsolják ; ezért kiadánk e cikket, hogy így alkalmunk legyen azon nézetek ellenében, melyek ebben szerintünk helytelenek, saját nézeteinket elmondani, s másrészt, hogy azon panaszok, melyek ebben netán a'apósak, az illetők figyelmébe ajánltassanak. Nem helyeselhetjük nevezetesen cikkírónak a házszabályok hozatala elleni zúgolódását. Hajdanta tudjuk, hogy ilyenek nem voltak, de ma minden valamire való társaságban szükség a jogok és kötelességek határvonalait lehetőleg pontosan meghúzni. Úgyszintén helyes és természetes intézkedésnek találjuk, hogy az egyházi ügyekkel foglalkozó egyházmegyei gyűléseknek az egyházak vezetői, elnökei, vagyis a lelkészek mindnyájan tagjai legyenek , míg ellenben, hogy a tanitó testületből csak néhány képviselő.Igen , de mondja cikkíró, ezen kilenc képviselő sem jelenhetik meg mind a távolság, s anyagi körülményei miatt. Még ez sem nagy baj ; megjelenhetik a közelebbi tanitói körök két-három elnöke, más egyházmegyében sincs a tanitói kar több tag által képviselve. Azhogy a tanítók a csurgói iskola javára bizonyos évi Öszszeg fizetésére kötelezték magukat, ez nem jöhet számi, tásba , mert hiszen azon iskola kormányzatába most is befoly az e. megye, az egyházmegyei kormányzók, tanácsbirák választásába pedig befolynak a tanítók is. Vagy fordítsuk meg a dolgot. Majd mindegyik egyházkerül. gyülekezetei kötelezték magukat a ker. főiskoláknak bizonyos évi összeggel való segélyezésére : de avagy azért joggal követelhető-é , hogy az illető főiskolák kormányzatába mindegyik gyülekezetnek közvetlen befolyás engedtessék ? Hanem igenis befolyik az egyházkerület, s ez által közvetve az egyes gyülekezetek. Mi e tekintetben nem látunk a tanitói kar jogain semmi lényeges csorbát üttetve. Más kérdés a gyámintézet. Mi ezt nem ismerjük, és igy nem tudjuk, hogy az előadott panaszoknak mily alapjuk van, hanem ajánljuk azokat az illetők figyelmébe, és nem kételkedünk, hogy azok, ha alaposak vagy az e. megyén, vagy a kerületen a jog és igazság alapján megszüntettetnek. Sz6rk PÁPA K0NYTÍRA