Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-09 / 2. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 2. mm. Budapest, Január 9. 1876. PROTESTAITS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VHt. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési á.ij: Helyben liázhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; telyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sör többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. —-Bélyegdij külön 30 kr. Előfizetési felhívás „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1876-ik évi tizenkilencedik évfolyamára-Előfizetési dij: Egész évre 0 forint, félévre forint 50 kr, negyedévre Q forint £253 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utea 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Budapesten, december hóban 1875. Főmunkatárs: * Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Farkas József. Dr. Ballagi Mór. Egyháziatlanság és üres templomok- *) „Eine Suiíimé tapferer Manner sind noch keino sehlagfertiges Herr, und eine Summe von relig'iöser Wahrlieiten sind noeli keine das Lebe1

beherschende Kirche.® .. _ BRETSCHNEIDER. Sokat vitatott ós régi tárgy, minek azért róla megint szólani ?! Nézetem szerint azért, mert mind a kettő olyan egymásból nyiló, tátongó sebe egyháztársadalmi életünknek, mely akár merre tekintünk, mindenütt fájdalmasan ötlik szemünk elé, akár merre mozdulunk, mindig érezzük nyilalásait. Komoly, aggasztó volta természetessé teszi az örökös panaszt ajkunkon; a nyugtalan kodást magunk viseletében; nagysága ós életbe vágó volt* miatt pedig, nyilt és sokáig függő kérdése fog még maradni elmélkedéseinknek. *) Mutatvány egy külön füzetben megjelenő egyháztársadalmi i elmélkedésből. Bajról és őszinte gyógyitási szándókról levén -szó, azt mindenesetre jól és ' helyesen cselekeszszük, hogy mindenekelőtt az eredményező okokat igyekszünk felismerni, és kimutatni ; hanem az már roppant hiba, hogy néha kórjelenségnek tüntetünk fel olyat, a mi távolról sem az; oknak veszünk fel olyat, a mi épensóggel okozat, s hogy ez okok élszámlálásánál általában gyakran ki rí azon törekvésünk, hogy egymást vádoljuk, egymásnak keserű szemrehányásokat tegyünk. A megtörtént bajnak igy aztán alig akad ura, Lerázzuk magunkról a „moa culpát", még ha e célból gyakran történeti tényeket és adatokat kell is elferdítenünk. Jelen elmélkedésemnek két feladata van. Az egyik az, hogy a mennyire emlékezetem engedi, egybeállítván azon okokat, melyek az egyháziatlanság gyógyítása céljából, egyszer máskor felhozattak, kimutassam azoknak helytelenségét; a másik az, hogy rámutassak azon forrásra, a melyből, nézetem szerint, szóban forgó bajunk ered.