Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-12 / 11. szám

az Isére völgyén , hol tekintetünk a végtelenbe enyészett el. Társaskocsink Voreppeből jó későn indult ki, s este volt mire Saint-Laurent du Pont városkába ért, mely a Grande-Chartreuse hegyszorosának torkában fekszik, a Guiers-Mort patak partján, szép uj templomával, ócska, szegényes házaival Amint elhagyjuk a városkát, a patak mentén kígyózó ut környéke mindig zord és zordonabbá válik. A havasok közt eleintén mind két oldalról fákkal van koszorúzva, aztán a lombok ritkulnak, a patak-szakadék mélysége növekszik, az út nehezebb , s a sziklák nyomasztóan gyönyörködtető látványt nyújtanak. Áthaladva a kapunak nevezett hegyszoroson, vadonban képzelhetnők magunkat, ha a malom kerekein zakatoló víz zöreje, oda nem vonná figyelmünket. Jó nagy telep fekszik a vízparton, mely, a készítés titkába beavatott két karthauzi fráter vezetése alatt gyártja a Grande-Chatreuseről nevezett remek likőrt, melyből félmilliónyi tiszta jövedelme van a szerzetnek. Ugyanitt hathatós szert gyártanak minden vágás, törés, zuzá ellen az u. n. bouile d'aciert, továbbá bájitalt, balzsamos vizet fogfájásról stb. Ott, ahol az út átkanyarodik a patak másik oldalára, kőives híd emelkedik a roppant mélység fölött. Elérjük a porté de l'Enclost, s itt a vidék képe megváltozik. Oly pontra jutottunk , hol minden tenyészet megszűnik, alagút alagútat ér , melyek keskeny boltozatai alatt két kocsi ki nem kerülhetné egymást , s még az út is csak itt-ott szélesedik ki egy-két ölnyire. A szik" Iák vidéke ez, sivár körülötte minden ; Dante ily helyet képzelhetett midőn lefesté a pokol kapuit s e szavakat irá fölébe : Lasciate ogni speranza! De lassanként ujabb változást veszünk észre. A fenyvesek komor zöldje látkörünkbe jő, erre-arra egyegy bokor csipkerózsa, havasi málnj, fagyalfa szegélyezi az utat, a tenyészet lassan-lassan előtűnik, s az ember csak bámulhat, midőn 6000 lábnyira a tenger szine fölött, buján zöldelő fensíkra ér . . . mint a paradicsom a pokol után. A völgy környezve hegycsúcsoktól, melyek telve fenyvesekkel, a hegyoldal lombos tölgy- és bükkfákkal s födve virágokkal Mindenütt csönd honol, s az elbájoló magány közepette, ott emelkedik a Chartreuse tömérdek tornyával, massiv falaival. Előtte, a falakon kivül kicsiny barak ház, apácák felügyelete alatt, harminc cellával, azon nők és gyermekek befogadására, kik látogatni jőnek a havasok ezen vázát. Előttünk áll a várszerű roppant épület, a karthauzi szerzet anya- és törzsháza, szinhelye nemzeti irodalmunk legremekebb regényének. Aki olvasta b. Eötvös Karthauziját, s aki ugy olvasta, hogy abban a gondolatok mélysége, a nyelv szépsége jobban érdekelték, mintha idegrázó situatiókkal lett volna zsúfolva : újra meg újra elolvashatja e könyvet, s mindig talál benne valami ujat, valami szépet, mi olvasását busásan megjutalmazza. Egy meg; tört szivnek története a Karthauzi , ki megnyugvást i keres a boltozatok alatt , melyeket nem ismer Mert a zárda egy nagy remény a szerencsétlennek, ki celláiba lép ; pedig nagy rothadás helye : a szent kőhalom alatt az ember, mint ember enyészik. A Grande-Chartreuse nagy kapuja fölött Szűz-Mária szobra áll, a kis fülkékben jobbról Sz.-Hugó, balról Sz.-Brúnóé. Csöngettünk; a kapus-fráter kitekintve a rácsos nézőlyukon, beeresztett. Nagy udvaron át vezettek bennünket a főépület földszintjére, a fogadó irodájába, melyet két fráter kezel. Beirtuk neveinket a vendégköi yvbe, s elköltöttük reggelinket, mely a karthauziakéhoz hasonlóan, tej, vaj, bor, likőrből s csemegéül egy kis gyümölcsből állott. Szándékoztam meglátogatni a kolostor belsejét, s hogy emlékemben annál jobban megragadjon, két ízben mentem föl. Türelmetlenül vártam a kiszabott látogatási órát, midőn a coadjutor karthauzi, nevem s lakásom felől értesülvén, szívélyesen közeledett hozzám. Könyvtárukról beszélgettem, s a derék öreg úrtól azt a tudósítást nyertem, hogy a könyvtár csak a szerzetfő engedelmével használható. írásbeli folyamodvány beadására s a válasz megvárására nem értem rá, s ezt ki is jelentettem, mire Pére Dom Florent Broquin, meghívott a maga cellájába, azzal biztatva, hogy tán az ő könyvtárában is találok egyetmást. A karthauzi tágas cellájában beszélgetésünk mind élénkebbé vált. Az öreg úrtól megtudtam, hogy ő az egyetlen ki a bencésektől, mint tanár lépett át a szerzetbe, még ezelőtt tizenöt évvel. Öt kötetes nagy munkája : La Grandé Vie de Jézus-Christ par Ludolphe le Chartreux. Nouvelle traduction intégrale avec notes par le P. Dom Florent Broquin, religieux du méme ordre. Párisban (Dilletnél) 1872-ben jelent meg. Az életerős, piros-pozsgás öreg ur csupa szívesség volt. Fürgén kutatgatott könyvtárában; lengyelekre vonatkozó műveket nagy számmal mutatott, s a magyálszentekről, sőt Arpádházi királyainkról is tájékozottan beszélt. Kérdezte tőlem, hogy erős-e a hitben Magyarország ? Aztán Gibbonra fordult a beszéd, s amint enilitém fölkiáltott: „óh! c'est un mauvais esprit!" Társalgásunkat csengettyű-szó szakasztá félbe, s a jó öreg figyelmeztetett, hogy ez a zárda megtekintésére húzott jel. DR. BALLAGI ALADÁR. (Vége köv.) KtJLÖNFÉ LÉK. * Királyné ő Felsége az orsovai protest. egyháznak templomépitési költségeinek fedezésére 100 ftot adományozott. * Lelkészválasztások. Döröcskére (Somogy-megyében) K r i n g Miklós győrkönyi segédlelkész, —Hidasra (Tolna-megyében) az oly korán elhunyt s fenn-