Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-12 / 11. szám

szerint 6, a 17-dikből 98, a 18-dikból 465, s a folyó század első tizedéből 96, összesen 665. Az okmányok egy része igen érdekes vonásokat tár elénk a mult társadalmi viszonyokból , és találhatók a sorozatban számos kivonatok, melyek különösen egyháztörténelmi szempontból is nevezetes adatokat tartalmaznak. Nt. Liszkay J. urnák a levéltár fáradságos rende­zéseért méltán szavaz köszönetet első sorban saját gyü­lekezete ; az okmányok ismertetése körül tanusitott ava­tott buzgalma s nemes áldozatkészsége azonban biztosítja számára a történetkedvelők elismerő tiszteletét a nyil­vános téren is. És közelebb mi protestánsok hivatva i> vagyunk hálás örömmel üdvözölni az ily irányú búvár" kodást a múltnak tengerében. Panaszolva emlegetjük, hogy mindeddig nem birjuk a magyarhoni protestántismus kimerítő alapos történelmét; meg-megujulnak a jóakaró buzdítások e hiány megszün­tetésére. Azonban mindazok, kik e fontos munka teljesíté­sére készséggel áldoztak volna időt s tehetséget kényte­lenek voltak bevallani, hogy még mindig sok az akadály, még tovább kell fáradozni az adatgyűjtés lassan haladó munkáján. Az adatok ismét viszonyaink fejlődése követ­keztében igen is szét vannak szóródva. Mindenik protestáns egyházban ugyanis minden ke­rület egy-egy önálló egészet képez, a kerületben ismét az esperességeknsk is megvannak jogaik, s végül min­den gyülekezet is több tekintetben autonom. Itt nincs centralisatio, s igy távolról sem lehet várni, hogy az egész­nek történelme, egyes hely, vagy egyén neve körül cso­portosítható. Ki a magyar protestántismus történelmét alaposan akarja megírni, annak ismerni kell az egyes kerületek, egyházmegyék, sőt a régibb s nevezetesebb gyülekezetek történetét is. Mindezeknek levéltáraik sok becses anyagot rejtegetnek, mi szükséges egyházunk tör­ténelmének hű előadásához. Nt. Liszkay ur műve e tekintetben felhivás és ut­mutatás a gyülekezetek lelkészei- s felügyelőinek, mikép értékesíthetik az egyházi levéltárak kincseit az egyház érdekében Ha nemes példája követésre talál nagyobb körben is, ugy gyorsan oszlani fog a prot. egyház múlt­ján borongó sötét ho:nály, enyészik az akadály, mi tör­ténetének megirását hátráltatá. Ez érdemben az egyes kerületek is sokat tehetnének az óhajtott eredmény biz­tosítására a következő eljárás mellett. A ker gyűlés jegyzőkönyvében minden lelkész utasit­tatnék a létező egyházi levéltár lelkiismeretes átvizsgálására. E munkálat gyümölcse nt. Liszkay ur fentjelzett művé­hez hasonlóan összeállítva az illető szerkesztő vagy a gyülekezet által kinyomatnék. Minden ily levéltári ismer­tetés nevezetesen könnyitné az egyháztörténet megirójá­nak feladatát, s uj meg uj reményt nyújtana azon tö­rekvése mellé, hogy a múltnak képét minél hivebb vo­násokban rajzolhassa elénk. A kutató kedvet pedig az által éleszthetné a kerület, ha a leggondosabban, legtöbb 1 szorgalommal szerkesztett ily nemű munkálatok számára j külön dijakat is tűzne ki. Ily módon, mig egyrészt egyházunk történelmének megírásához gyűjtögetnek közös erővel az adatokat, más­részről élénkitenők az egyház iránti érdekeltséget is, és pedig erre igen is nagy szüksége vau egyházunknak újra . . . GYURÁTZ F. BELFÖL D. Nagytiszteletü szerkesztő ur ! Becses lapjának idei 7-ik számában az erd. ref. theol. facultás ügyében szíveskedett helyet adni egy „nagyenyedi cikknek" is a Szász Károly pesti cikke mellett, a mi mindenesetre a mellett szól, hogy valamint eddig , ugy ezután sem kívánja elzárni lapját bármely oldalról jövő olyan cikkektől, a melyek „a fennforgó nagy kérdések tárgyilagos fejtegetését, egy vagy más oldalról való megvilágositását célozzák." Ez mindenesetre lapja programmjának s általa Önnek is becsületére vált és válik és én bennem is a tudományos férfi iránti tisztelet mellett, az igaz ságszerető ember iránti őszinte bizodal­mat keltette föl. Ezen nagyenyedi cikket bizonyos bevezető ajánlat­tal volt szives ellátni, melyre nézve lehetetlen egy kis fölvilágosítást nem kérnem, miután igazán mondom, hogy egészen váratlanul lepett meg. Polemizálni nem akartam s nem akarok Önnel, mert higyje el sokkal inkább tisztelem nyilatkozatait, véle­ményét , semhogy polémiának vegyem, s ha most egy kis fölvilágosítást kérek, ne tekintse úgy , mintha nagy­rabecsülésem Ön iránt legkisebb részben is csorbát szen­vedett volna, hanem vegye ugy, a mint én veszem t. i. mint egy ifjú ember szokta várni egy veterán tudós, egy tekintélyes theologusnak nyomatékos, higgadtan átgondolt j nyilatkozatát. Azt mondja Ön, hogy „örömmel nyit tért oly cikk­nek, minő a Szász Károlyé, mely a helyi érdekek által korlátolt szűk látkörből kiemelkedve, s a személyek elleni polémiának árnyékát is kerülve, figyelmet érdemlő érvek­kel, melegen harcol a kolozsváriak terve mellett." Azt irja tovább, hogy „a kolozváriak kedvenc gondolatát," a nagy eszmét, a mely On előtt egyedül lebeg, a nem csekély akadályok ellenére sem szabad elejteni. Ellenben a nagyenyedi cikkben van „egy kis szemé­lyeskedés felé hajló polémia is", és szerzőja „a prot. egyház jelen és jövendőbeli üdvét abban látja, ha a királyhágóntuli superintendentia minden erejét a Nagy-Enyeden fennálló Bethlen főtanodában központosítja és a gymnásium erősítése, tanárképezde felállítása, s a ta­nítóképezde fölemelése által a Bethlen főtanodát oly karba helyezi, hogy a jelenkori közműveltségi igények-

Next

/
Oldalképek
Tartalom