Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-12 / 11. szám

szerint 6, a 17-dikből 98, a 18-dikból 465, s a folyó század első tizedéből 96, összesen 665. Az okmányok egy része igen érdekes vonásokat tár elénk a mult társadalmi viszonyokból , és találhatók a sorozatban számos kivonatok, melyek különösen egyháztörténelmi szempontból is nevezetes adatokat tartalmaznak. Nt. Liszkay J. urnák a levéltár fáradságos rendezéseért méltán szavaz köszönetet első sorban saját gyülekezete ; az okmányok ismertetése körül tanusitott avatott buzgalma s nemes áldozatkészsége azonban biztosítja számára a történetkedvelők elismerő tiszteletét a nyilvános téren is. És közelebb mi protestánsok hivatva i> vagyunk hálás örömmel üdvözölni az ily irányú búvár" kodást a múltnak tengerében. Panaszolva emlegetjük, hogy mindeddig nem birjuk a magyarhoni protestántismus kimerítő alapos történelmét; meg-megujulnak a jóakaró buzdítások e hiány megszüntetésére. Azonban mindazok, kik e fontos munka teljesítésére készséggel áldoztak volna időt s tehetséget kénytelenek voltak bevallani, hogy még mindig sok az akadály, még tovább kell fáradozni az adatgyűjtés lassan haladó munkáján. Az adatok ismét viszonyaink fejlődése következtében igen is szét vannak szóródva. Mindenik protestáns egyházban ugyanis minden kerület egy-egy önálló egészet képez, a kerületben ismét az esperességeknsk is megvannak jogaik, s végül minden gyülekezet is több tekintetben autonom. Itt nincs centralisatio, s igy távolról sem lehet várni, hogy az egésznek történelme, egyes hely, vagy egyén neve körül csoportosítható. Ki a magyar protestántismus történelmét alaposan akarja megírni, annak ismerni kell az egyes kerületek, egyházmegyék, sőt a régibb s nevezetesebb gyülekezetek történetét is. Mindezeknek levéltáraik sok becses anyagot rejtegetnek, mi szükséges egyházunk történelmének hű előadásához. Nt. Liszkay ur műve e tekintetben felhivás és utmutatás a gyülekezetek lelkészei- s felügyelőinek, mikép értékesíthetik az egyházi levéltárak kincseit az egyház érdekében Ha nemes példája követésre talál nagyobb körben is, ugy gyorsan oszlani fog a prot. egyház múltján borongó sötét ho:nály, enyészik az akadály, mi történetének megirását hátráltatá. Ez érdemben az egyes kerületek is sokat tehetnének az óhajtott eredmény biztosítására a következő eljárás mellett. A ker gyűlés jegyzőkönyvében minden lelkész utasittatnék a létező egyházi levéltár lelkiismeretes átvizsgálására. E munkálat gyümölcse nt. Liszkay ur fentjelzett művéhez hasonlóan összeállítva az illető szerkesztő vagy a gyülekezet által kinyomatnék. Minden ily levéltári ismertetés nevezetesen könnyitné az egyháztörténet megirójának feladatát, s uj meg uj reményt nyújtana azon törekvése mellé, hogy a múltnak képét minél hivebb vonásokban rajzolhassa elénk. A kutató kedvet pedig az által éleszthetné a kerület, ha a leggondosabban, legtöbb 1 szorgalommal szerkesztett ily nemű munkálatok számára j külön dijakat is tűzne ki. Ily módon, mig egyrészt egyházunk történelmének megírásához gyűjtögetnek közös erővel az adatokat, másrészről élénkitenők az egyház iránti érdekeltséget is, és pedig erre igen is nagy szüksége vau egyházunknak újra . . . GYURÁTZ F. BELFÖL D. Nagytiszteletü szerkesztő ur ! Becses lapjának idei 7-ik számában az erd. ref. theol. facultás ügyében szíveskedett helyet adni egy „nagyenyedi cikknek" is a Szász Károly pesti cikke mellett, a mi mindenesetre a mellett szól, hogy valamint eddig , ugy ezután sem kívánja elzárni lapját bármely oldalról jövő olyan cikkektől, a melyek „a fennforgó nagy kérdések tárgyilagos fejtegetését, egy vagy más oldalról való megvilágositását célozzák." Ez mindenesetre lapja programmjának s általa Önnek is becsületére vált és válik és én bennem is a tudományos férfi iránti tisztelet mellett, az igaz ságszerető ember iránti őszinte bizodalmat keltette föl. Ezen nagyenyedi cikket bizonyos bevezető ajánlattal volt szives ellátni, melyre nézve lehetetlen egy kis fölvilágosítást nem kérnem, miután igazán mondom, hogy egészen váratlanul lepett meg. Polemizálni nem akartam s nem akarok Önnel, mert higyje el sokkal inkább tisztelem nyilatkozatait, véleményét , semhogy polémiának vegyem, s ha most egy kis fölvilágosítást kérek, ne tekintse úgy , mintha nagyrabecsülésem Ön iránt legkisebb részben is csorbát szenvedett volna, hanem vegye ugy, a mint én veszem t. i. mint egy ifjú ember szokta várni egy veterán tudós, egy tekintélyes theologusnak nyomatékos, higgadtan átgondolt j nyilatkozatát. Azt mondja Ön, hogy „örömmel nyit tért oly cikknek, minő a Szász Károlyé, mely a helyi érdekek által korlátolt szűk látkörből kiemelkedve, s a személyek elleni polémiának árnyékát is kerülve, figyelmet érdemlő érvekkel, melegen harcol a kolozsváriak terve mellett." Azt irja tovább, hogy „a kolozváriak kedvenc gondolatát," a nagy eszmét, a mely On előtt egyedül lebeg, a nem csekély akadályok ellenére sem szabad elejteni. Ellenben a nagyenyedi cikkben van „egy kis személyeskedés felé hajló polémia is", és szerzőja „a prot. egyház jelen és jövendőbeli üdvét abban látja, ha a királyhágóntuli superintendentia minden erejét a Nagy-Enyeden fennálló Bethlen főtanodában központosítja és a gymnásium erősítése, tanárképezde felállítása, s a tanítóképezde fölemelése által a Bethlen főtanodát oly karba helyezi, hogy a jelenkori közműveltségi igények-