Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-12 / 11. szám

Az intézet pénztára 6, sőt 7-féle. 1. A rendes évi nyugdíjpénztár 20 §. 2. Elkülönített pénztár, 3. segélypénztár, 4. tartalékpénztár, 5. többlet biztosítási pénztár, 6. betéti pénztár, és hetedik volna a most meg levő e. ker. segélyző-pénztár. Mindezeket az e. kerületi pénztárnok kezeli. A püspök és főgondnok elnöklete alatti igazgató-bizottság kezeli s igazgatja, tagjai: minden e. megyének választott egy tagja és a pénztárnok. E bizottság évenkint részletes kimutatást terjeszt az e. kerületi gyűlés elé, s a számadások minden egyh. megyének megküldetnek. Ez dióhéjban váza a tervnek. Ha valaki az évi segély összegének csekélységén és a segélyezés mennyiségének bizonytalan voltán aggódnék : csak arra kérem, miszerint ne téveszsze szem elől, hogy a tervezők a tervezet szerint maguk sem tudhatták a befolyandó összeg mennyiségét, s a valószínűségre kellett megállapítani még a tix fizetéseket is. Hogy is lehetne tudni a befolyó összeg mennyiségét, mikor 107 lelkész (ennyire megy az 50 éven felüliek száma) nincs a belépésre kötelezve ? Azután szem előtt kell azt tartani, hogy ha a tartaléktőke gyorsan növekednék is, amit, adjon isten ! s bár ez a kioszthatóból gyarapszik, elvégre ez is a miénk! És ha volnának olyanok, kik attól tartanak, hogy a tartaléktőke égig növő fává lesz, hát nem lehetne-é arról tenni, hogy a fák az égig ne nőijenek ? Igaz, hogy erről a mostani tervezetben gondoskodva nincs, de, hogy e tekintetben fejleszthető, változtatható legyen a tartalékalap s hogy jövőre ennek útját ne állja a tervezet : lehet akár kétoldalú intézkedést tartalmazó §-t most betenni. Amily röviden körvonaloztam átalánosságban a tervet, ép oly rövid kívánok lenni a részleteknél is. Itt előrebocsátom azt, hogy némely észrevételeimnél szemem előtt lebegett az egyháznak magasztos hivatása, hogy ez valláserkölcsi társulat, s ebből folyólag intézkedései- s tetteinél a jézusi szelídséget s irgalmasságot mindenben és mindenkor ugy itt is gyakorolni kell. A 3. §. szerint a mely özvegy két évig nem élt férjével, és ha be nem tudja bizonyítani, hogy összekeléstikkor férje nem szenvedett azon betegségben, mely halálát okozá, és ha férjénél legfölebb 20 évvel ifjabb : nem kap semmit, ha mindjárt férje 9 évig fizetett is be. Ez szigorú intézkedés, hiszen ily esetben két árvával is hátra maradhat az özvegy, s férje is jócskán befizethetett, ha már ezeket nem utasítjuk a 22. §-ban említettek közzé, pedig lehetne : ne taszítsuk el oly ridegen ezeket se, adjunk nekik legalább valami végkielégítést. A 7—8. §. azon eseteket sorolja fel, melyek az özvegyet a segélyre jogosultságtól megfosztják. Az tény, hogy a lelkész és félesége közös szerzeményükből fizetik a dijakat, talán csak a századik esetben van kivétel, az együtt befizetett dij felerésze tehát jogilag a feleség tulajdona, mégis elveszíti azon esetben, ha férje hivatalából az egyházi felsőség által elmozdittatik, tehát szenved a bűnösért az ártatlan is. Adjuk meg a feleségnek a hatalmat arra, hogy a férje kiesapatását maga után vonó tény elkövetését megakadályozni bírja, akkor helyes ez intézkedés, különben a tulajdonjog megtámadása szinét hoi'dozza magán. Hogy egyoldalúság vádjával ne terheltessem, kijelentem azt is, miszerint megengedem, hogy a nő is lehet oka a hivataltól megfosztatásnak, ez esetben álljon csak a nyugdíjtól való teljes megfosztatás. Hanem a 8-ik §. tárgyalván a segélytől megfosztatás föltételeit, tárt kaput nyithat az árulkodás-, igaz és álvádaskodásnak, sőt a becstelenitésnek is. Bizony e §. alapján nem kellemes tárgyú pörök is igénybe vehetik az atyák gyűlési idejét. Azután e föltételek valamelyikének előállása esetében ítélet mondásra is kerülhet a sor, s hol indittassék meg a tárgyalás ? hová I fölebbezhető stb. stb. erről nincs gondoskodva Azért e feltételek : „súlyos erkölcsi kihágás vagy erkölcstelen élet" kihagyandó, úgyis elitéltetett az ilyen már a közvélemény által, talán moraliter büntetve is lett, mi talán ne vetnénk — tekintve az itt felhozott indokokat — az ilyenre követ ; hanem a birói ítélettel sújtottra nézve, már én sem kérem ily mérvben az irgalmasság gyakorlását. De még itt sem tudok oly szigorú lenni mint a tervezet, hogy feltétlenül megfosztassék a segélyezéstől. Erős hitem, hogy a bíró lelkiismeretesen itél. De miből itél ? adatokból, szükség esetén esküre. Ha téves adatok, hamis esküre nem történt volna soha elitélés, sőt még kivégzés is, aminek megtörténtén azután nem segített sem a sopánkodás, sem a bánat: én is e §-al szavaznék, de miután még a birói ítélettel sújtottak közt is voltak ártatlanok, én még az ezzel sújtott özvegyet sem zárnám ki feltétlenül a segélyezésből. Itt is tekintetbe veendő a tulajdonjog természete, amit ő még tisztességes uton szerzett, megtakarított s jóremény fejében önsegély ezésére letett, legyen az az övé. Mondjuk az ilyennek azt: te méltatlanná tetted magad ami pártfogásunkra, mert piszok ragadt becsületedre, de mivel mi nem tartjuk azt, hogy a pénznek nincs szaga, ennélfogva a férjeddel együtt ide adott összegetek félerészét kamat nélkül visszakapod s a társaságból kitöröltetel. A vissza fizetés évi részletben történik. A 14. §. épen azon okoknál fogva mondja az árvákat segélyigényükre méltatlanoknak, mint az özvegyeket. Ezt a pontot én feltétlenül törölném. Mert 18 éves korig lenne igényük a segélyre, e korig pedig inkább botlásnak mint gonosz tettnek veendő az ő félrelépésük, tehát a beszámításra nézve hiányzik az érettség. Azután meg ez nekik szülei örökségük, hiszen a büntető törvény sem fosztja meg a birói Ítélettel sújtottat minden esetben ettől, továbbá: a humanizmus és a társadalmi romlottság csökkentésén működő nagy elmék, a rendőri tapasztalatok alapján azon üdvös meggyőződésre jöttek, hogy még a börtönből kiszabadultak kezébe is jó egy kis összeget adni, hogy önsorsuk javítását a tisztességes, becsületes megélhetési fokig emelhessék, és ez sok) eset-