Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-05 / 10. szám

jelent a Franklin-Társulat kiadásában. Budapest, 1876 Ara 30 kr. Pár hóval ezelőtt elhunyt kitűnőségünk egyik legremekebb alkotása a „Szerelem és Hiúság." Négy teljesen kivitt, kidomborodó jellemet tár ebben az olvasó elé, valóságos drámai közvetlenséggel. A kidolgozás művészi, az érdekfeszités az egész munkán keresztül folyton tart, elannyira, hogy aki kezébe veszi bizonyára félretevés nélkül, egyhuzomban olvassa végig a nagy szellemnek ezen dióhéjba foglalt nagy müvét. * Beköszöntő egyházi beszéd. Irta, s Szatmáron 1876. jan. 16-án a ref. gyülekezet előtt elmondta : T a b a j d i Lajos, a szatmári ref. egyház egyik lelkipász tora, Kiadták tisztelői. Szatmártt, 1876. Ára 10 kr. Egy nagy 4-rét ívre terjedő szépen irt beszéd, melynek egész jövedelme a szatmár-németi ref. gymnasium tanári nyugdíj- és gyámintézete javára fordittatik * Táborszky és Parsch kiadásban, Paub-Markovics Ilka úrhölgynek ajánlva, megjelent „Csillagos az ég . . eredeti magyar műdal. Szövegét irta Gyulai P. dallamát női fenhangra zongora kísérettel szerzé Zimay László. Ára 60 kr. NECROLOG. Február hó 17-dike szomorú nap volt a tolna-baranya-somogyi ág. h. ev. egyházmegyére nézve, mert akkor kisértük ki a végnyugalom helyére a sár szt. lőrinci gyülekezet lelkészét — Bndics Istvánt, kivel az egyházmegye egyik jelesebb lelkésze lépett le a kiizdtérről. Egyike volt ő azon keveseknek, kikre a gondviselés kegye pazarabb mértékben halmoz oly tehetségeket s tulajdonokat, melyek őket a társadalomban elfoglalt állásuk kellő betöltésére minden tekintetben képesitik. Ritka éles dialektikai, s jól képzett ész, kitűnő emlékező tehetség, szép, gyakran ragyogó irály, megnyerő külső, hozzá a rendkívüli, ugy terjedelme, mint csengésére, ritka hang, mely lelkésztársai előtt méltán irigység tárgya volt; továbbá szónoki ügyesség, előadási kellem, a szent Írásban való jártasság, minden túlzástól ment szabad theologiai irány, ezek voltak azon tulajdonok, melyek az elhunyt részére nem csak hitsorsosai, hanem más vallásfelekezetűeknek is méltó elismerését és tiszteletét kivívták, s neki maradandó hírt szereztek. Mint egyházi szónok híres, mint ember a társaságok közkedvességü, szeretett tagja ; szikrázó, találó, nem ritkán csipős éleei. kifogyhatatlan s minden alkalomra kész adomái, finom előzékeny udvarias modora, társalgási ritka ügyessége mindenkit az első találkozáskor megnyert, lebilincselt; a ki csak néhány órát töltött valaha vele együtt, az ennek emlékét feledni nem fogja. Mint valamely váratlan megzendülő zene hangja az idegekre, oly sajátságos villanyos hatása volt az ő megjelenése a társaságra, mert vele elmaradhatlanul a jó kedv, jó hangulat jelent meg. Széles körben ismert, s szeretett egyén volt; hivatalbeli elődeinek egy Nagy István- s Balassa Jánosnak nem méltatlan utóda. Halála, melyet hosszas szenvedés előzött meg, senkit meg nem lepett, de mindenkit fájdalmasan érintett, s azon osztatlan tisztelet és szeretet, mely őt életében körülvette, fényesen nyilatkozott a végtiszteletére vallás- és rangkülönbség nélkül még távoli vidékről is egybesereglett szép számú közönségben. Mi, kik őt közelebről ismerni szerencsések valánk, keserű fájó érzéssel kisértük koporsóját, mert benne nem csak a lelkészt, — hanem a jó barátot tanács-adót is gyászoljuk. Álljon itt emlékül elköltözött pályatársunk rövid életrajza. Badics István (szül. 1810-ben) Somogy megye Bábony helységében, ahol atyja községi jegyző volt; innét atyja Csernyére (Veszprém m.) hivatván, itt kezdte meg Badicsunk elemi iskoláit, 10 éves korában Sopronba ment s gymnasiumi, s theologiai tanulmányait itt végezte, theologiai tanulmányai betetőzése végett egy évet Bécsben töltött; hol Csernye földes ura, gróf Zichy Istvánnak szívességéből a tanulás vágya, kedves modora által kitűnt szegény ifjú, a grófi lakban teljes ellátásban, s ezen felül nem ritkán még pénzbeli ajándékokban is részesült • de a nemes fő ur emlékét hálás kegyelettel meg is őrizte mind végig szivében. 1830-ban szüleihez visszatért, s magyar állomás hiányában a csernyei lelkész mellett segédeskedett; az itt töltött 2 év alatt tanulta meg a tót nyelvet, melynek később is sok hasznát vette; 1832-ben Nemes Dömölkre került Edvi Illés P. mellé ; másfél év múlva a csernyei gyülekezet lelkészéül hívta meg. 1834ben megnősült; nyervén nejében nem csak hű not szerető anyát, hanem még jó papnét is. Csernyét 1839-ben a nagy-szőllősiek, Nagy-Szőllőst a szent-lőrinci gyülekezet meghívására hagyta el. Ez utóbbi gyülekezet körében munkálkodott ő 33 évig. elég hosszú idő arra, hogy az ember a hű munkás emlékét kiküzdje magának. Lelkészi elég terhes teendői mellett kiterjeszté gondjait az 1872-dik évig Szt.-Lőrincen elhelyezett egyházmegyei altanoda, de kiválóan aunak tápintézetére, melyet hizelgés nélkül mondhatjuk, az ő szelleme tartott fenn, s mely az őjgondozása mellett, s az ő ideje alatt még a legsanyarubb időkben sem szenvedett a szükségekben hiányt, e szent célra gyakran önkénytes adó alá vetette Badicsunk a vidék minden vallásfelekezetü urait. Özvegyet, s egy gyermeket hagyott maga után. Emlékét a vidék sokáig meg fogja őrizni. Béke hamvaira! ADAKOZÁSOK, A pesti prot. árvaházra : B a d i c z Gyula, kis-keszii ref. leik ur egy társasmulatság alkalmával 2 frtot gyűjtött.