Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-05 / 10. szám

az egyet nem hallgathatom el, hogy midőn ilyen húrokat penget: akkor az ő közügynek használni akarása felüli hitem ingadoz. Kis GÁBOR. Igazolásul a f.-szabolcsi egyházmegye érdekében. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" a mult év végén át/ett egy közleményt a „Szabolcs"-bél, melyben a novemberi nyirbátori gyűlés roszakaratulag elferditve iratik le. A közlemény irója Árgus, f.-szabolcsi egyházmegyei ülnök, tehát egy a 12 közül. Ki e közleményt elolvassa, lehetetlen mély fájdal niat nem érezni f.-szabolcsi hitrokonai szomorú sorsa felett, kik közt felbomlott minden rend, megszűnt minden érdeklődés a vallásos eszmék iránt, kihalt minden jóakarat a hivatalos kötelességek teljesitése tárgyában : és igy közel az erkölcsi halál. Szives olvasó! Olvasd el ez igazolást, mielőtt Ítéleted kimondanád ; nem várakoztatlak — egyenesen az incriminált ügy felvilágosításához szólok. írja Árgus, hogy a világi ülnökök az elnökséget annyira sem érdemesitik, hogy elmaradásuk okát tud.ssák. Ebből kijut az osztályrész az érdemetlen elnökségnek épen ugy mint a kötclességmulasztó világi ülnököknek. Ebben azonban annyi igaz van, hogy a gyűlésre nem küldetett igazoló levél: hanem az elnökség gyűlésre indulásá után egy órával már a posta meghozta azt mindenik világi ülnöktől, mindenkinek felmutathatá, kik netalán kételkednének. Bizony fájdalmas dolog, hogy egy birául feltolakodó egyén, ily nemes szivü és magas miveltségü urakat hivatali hűtlenséggel vádol, és végre azt kell beismernie, hogy Ő maga hamis biró. Iratik a közleményben, hogy a nyirbátori gyűlés néptelen volt. Jól tudja ezt az iró, miért történik, de nem azért mit a papságnak szemére lobbant, mintha a f.-szabolcsi papság a közügyek iránt érdektelen lenne ; csak egy gramm kellett volna a jó lélekből, s ő maga megírhatta volna. A vándorgyűlések megszüntetésekor élénk vita fejlődött ki a felett, hogy hol tartassanak a gyűlések; a nagy többség váltakozva Nyíregyházát és Kis-Várdát emlegette, a Nyir-Bátor vidéki papság pedig követelte, hogy ha valamely központban nem tartathatik, tehát legalább egy gyűlés évenként Ny.-Báthorban tartassék. Ez nem mutat érdektelenséget, bár a- kérés csak azért adatott meg, hogy az egyházak és le)készek, vagy bármely más az egyházi gyűlés előtt perlekedők, kevesebb költséggel járhassanak el saját ügyeikben. Különben e vidéki papság csaknem mind jelen volt. A távol lakóktól az egyházmegye nem is követeli, hogy a gyűlésre elmeujenek, mert példáé1

a tisza melleit lakó papság pénzjövedelmének csaknem felét költené el egy elég hosszú utazásra, és ha más dolga nincs a gyűlésen, tehát hallgatná az ügyeket, melyek tárgyaltatnak, azokat pedig, mert a gyűlés kinyomott jegyzőkönyvei házához küldetnek, odahaza is megismerheti. Szerencsétlen erőiködémidőn Árgus a „Szabolcs" f. é. 6-ik számában a hithősökre hivatkozik kik vallásukért évekig tartó kínokat képesek voltak szenvedni, mert azért hogy valaki a gyűlésen meg nem jelent, még hitét, vallását meg nem tagadta; sőt máimai időben körülményeink között rosz papnak sem nevezhető. Iratik az is, hogy lelkészi értekezletnem tartatott. Nem bizony, mert nem is kellett ott értekezletnek tartatni. Az eredeti alapszabályok szerint ugyan minden gyűlés első délutánján lelkészértekezletnek kellett volna tartatni, hanem ez módosítás alá jött. Midőn az egylet megalakult pezsgő élet, munkásság, sürgés-forgás mutatkozott az egyleti tagok között; félreeső egyházak ismeretlen lelkészei közül többen ismerteték ki a bennök rejlő szép tehetségeket; az értekezletek pedig népesek és élénkek voltak ; azonban midőn meghozatott azon egyházkerületi határozat, hogy „a lelkészértekezletek jegyzőkönyvei a püspöki hivatalhoz beadassanak :" minden keblet mély fájdalom fogott el, a mindjárt következő értekezlet népes és zajos volt, egyező akarattal mondatott ki, hogy censura alá dolgozni senki nem fog ; hogy e századot, mely a censurát minden mivolt népek közt eltörlötte, a f.-szabolcsi egyházmegye be nem feketíti azzal, hogy censura alá''munkákat készítsen. Az izgalom közepette attól lehetett tartani, hogy az egylet végfelbomlása azonnal kimondatik. A higgadtabb gondolkozásuaknak sikerült azonban annyit kivinni, hogy az egylet fennálljon; hanem jegyzőkönyveket ne vezessen, az értekezletek csak a nagyobb gyűlésen tartassanak, tárgyaikra nézve csak a gyakorlati lelkészet körére szorítkozzanak. A könyvtárra pedig megkettőztetett gond fordittassék, az ujabb theologiai és természettudományi irodalom becses termékei az egyházmegyei könyvtár részére a tígsági díjakból beszereztessenek, melyre minden pap évi * jövedelmének 1

/2

°/'-át fel ajánlja. Nem mult tehát el a lelkészegylet, bár ily körülmények közt, elmúlásáért is az egyházmegyén kívül esett volna a felelősség súlypontja. Áll az, beszedettek a tagsági dijak, köröztetik, hogy mártius 14-ik napján lelkészértekezlet fog tartatni az egylet vég elalvását jövendölő hamis próféta szégyenére. Az özvegyi dijak emelése tárgyában írja Árgus, az öreg papok azemelés mellett, az ifjak az emelés ellen beszéltek, tehát önérdek vezette az öregek gondolatait. Hogy történt mégis, hogy jelentéktelen az az évenként csak 2 frt. emelés ment határozatba — öt öreg szavazó ellen, az egy ifjú mivel döntött ? Semmivel ! hitvány öndicsőités az egész pont, és mások lealázása. A közlemény legfeketébb része a délutáni gyülésezésre esik a zsinagógázásés pipára gyújtás emlegetésével. Ugy van az összeállítva, hogy