Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-03-05 / 10. szám
u. m. polemikus, apologetikus költeményekre, tulaj donképen i li y m n u s o k r a, és a vértanuk dicsőítésére irt költeményekre, végre bibliai történet ekre. I.A polemikus költemények közül első az „Apo t h eosis," a mely nem egyéb, mint az atya és fiu közti viszonynak orthodox értelemben való tárgyalása és védelme. Ebben, János evangéliumából indulva ki, előadja az isteni oeconomiáról, Jézus természetéről való nézeteit, s hevesen kikel az eretnekek ellen Ez okból legelébb is a patripassianusok ellen fordul, s azt mondja : Passibüisne Deiis ? Cujns species ct ímago Nulli visa unquam: nec enim conprendier illa Majestas facilis sensuve oculisve manuve (6 sk. v.) Ezután a Sabellius nézetei ellenében az oeeonomiát magasztalja. Szerinte az isten puszta hatalom lenne és nem atya, ha fia nem lett volna: Ecquis in idolio recubans inter sacra mille Ridiculosque deos veuerana, sale, oaespite, tűre Non putat esse Deum summum et super omnia solum ? Quamvist Saturnis Junonibus et Cythereis Portentisque aliis fnmantes consecrat aras : Attaraen in coelum quotiens suspexit, in uno Constitni jus omne Deo. cui serviat ingens Víriutum ratio variis instrueta ministris (18C sk. v.) Nec páter ipae autem, qui filius, ut quia natum Sclmus ab innato, vere Páter, et sata vere Sít soboles : hec sit genitor sibi filius ipse, Sive Páter natus fuerit, sive ipse repente. Ferquam ridiouluni est et fusile, natus ut ex se Nascendi nova materies ac se Deus ultro ediderit natumque sibi se fecerit ipsura (245 sk. v.) A második polemikus irat a „Hamartigenia." Valamint szerző az elébbi költeményben véde'mére kell az isteni oeconomiának, ugy itt főleg a Marcionféle dualismust ostorozza: Si duo ') sunt igitnr, cur non sunt multa deornm Milia. cur numero deitas contanta gemello est? (í>5. sk. v.) A Marcion „páter scelerum"-át pedig igy írja le: Marcionita t)eus, tristis, fertis, insidiator, Vertice sublimis : cinctuni cui nubibus atris Angui feruni caput ct fntno stipatur et ignl Liventes oculos suffundit felle perusto Jnvidia impatiens justorum gaudia ferre (l2í> sk. v.) Ezután az eredendő bűnt tárgyalja, s a paradicsomot és poklot írja le. A végin könyörög, hogy ha ő meghal, ne lássa a gonosz és gyötrő ördögöket, a kik addig kínozzák a lelket, mig életében elkövetett vétkeiért az utolsó fillérig meg nem fizet, ő nem vágyik arra, hogy a boldogok közé juthasson. Neki elég, ha pokolbeli ördögöt nem lát, s lelkét a gehenna olthatatlan tüze meg nem emészti. Szerinte hadd legyen máso-') Itt mi is megkérdezhetuök tőle : Si t r i a sunt igitur, cur non sunt multa deorum milia ? ké a dicsőség koronája, ő csak azt kivánja, hogy az legyen az ő büntetése, hogy csendesen égjen (591 sk. v.) Harmadik polemikus költeménye a „Psychomachia." Ebben az erényeknek a bűnök elleni harcait írja le, s különösen inti a keresztyéneket, hogy az Arius és Photinu s-féle farkasoktól (immanes feritate lupi) óvakodjanak (794 sk. v.) II. Az a p e 1 o g e t i k u s iratok közé sorozhatjuk Prudentiusnak Symmachus ellen irt két könyvét. Első könyvében a pogány vallás hiábanvalóságát és a ker. vallás győzelmeit rajzolja. A másodikban pedig pontról-pontra cáfolja Symmachusn?k a császár elébe terj esztett kérelmét. III. Az elébbieknél sokkal szebb és jelentékenyebb a „Cathemerinon" cimű könyve. Ebben tizenkét hymnus van, u. m.: 1. Hymnus ad galli cantum. 2. Hymnus matutiaus. 3. Hymnus ante cibum. 4. Hymnus post cibum. 5. Hymnus ad incensum lucernae 6. Hymnus ante sompnum. 7. Hymnus omnis horae (A könyvben t>-ik). 8. Hymnus jejunantium. 9. Hymnus post jejunium. 10. Hymnus ad oxequias defuncti. 11. Hymnus VIII. Kalendas januarias. 12. Hymnus epiphaniae. : Figyelemre méltó, hogy Prudenüus hymnusaiban sem tudja mellőzni kedvenc dogmáit. Hymnusait is felj használja nézetei terjesztésére és érvényesítésére. E tekintetben legszembeszökőbb az ötödik és hatodik, a melyekben az oeeonomiát magasztalja. Legtöbb költői tehetségre mutat a 10-ik, a melyet épen ezért fel is vett a római egyház énekes könyvébe, s a mely igy kezdődik : Jani maesta quiescc querela, Lacrimas suspondite matres, Nullus sua pignora plangat, Mors haec reparatio vitae est. IV. Negyedik helyen emiitjük Prudentiusnak a vértanuk magasztalására irt -„P e r i s t e p h a n o n" cimű költeményét, a melyet a római egyház leginkább csodált. Ebben ismeretes és ismeretlen vértanukat dicsőit, ugy azonban, hogy a spanyolországi vértanukat mindenütt kiemeli. Ezek közül az e 1 s Ő Hemeterius és Celidonius tiszteletére van irva. A másodikat a szent Lőrinc, római archidiaconus szellemének szenteli, ki: Hic primus e septem viris Qui stant ad aram proximi. Levita subllmil1 - gradu Et caeteris praestantlor. A harmadikban szent Euláliát magasztalja, kiről azt mondja, hogy lelke mint egy galamb, ugy
