Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-02 / 1. szám

Galac, novemb 22-én Idő, költség és fáradság-kímélés tekintetéből szándékom volt ugyan az nap, midőn Brailán végeztem — a mint a hívekkel előre tudatám — Galacon is beszolgálni. De az egyházépületben senkit sem találva, gondnok atyánkfia házához haj taték. Hosszas kerestetés után késő estve került elő arcán megbotlott Nóe kedvének verőfényével. E szerint az ige hirdetése s a szentvacsora osztása következő vasárnapra maradt. Különben is szükséges volt, hogy felhasználjak egy hetet, minél körülményesebben megismerkedni ez egyház tagjaival és nem tagjaival s ama sajátságos helyzettel és viszonyokkal, melyekkel buzgó elődöm diadalmasan megküzdve, a magyar nemzetiségnek e Törökországra ; néző menetvárát épité. Szép az otthon hazánkban is, ha valamely szerény falu nádkunyhói közül bádog födozetü torony csillog a vándor szemébe; még szebb ha idegen földön bujdosó véreinkre is, ily tornyok vetnek fénysugárt. De mit ér ha nincs oly alap, mely az ige szövétnekét folytonosan lobogtassa bennök. Sehol sem változóbb a szegény emberek sorsa, mint Romániában Itt a hivek létszámába bízni, soha sem tanácsos. Ma itt vannak, holnap amott. Celder által több mint 20 család hozatott össze s lelt enyhet e kis Sión árnyában. Most bevégeztetván a vasúti munkálatok, alig szédelegnek ketten-hárman a templom küszöbén. A többi mind elszármazott, isten tudja hová Hát katholikus honfitársaink. Megkérdeztem egy párt s azt felelték, hogy miután tolok a szavazati jog — helyesebben a rakoncátlanság módja elvétetett: egyházunkról többé tudni sem akarnak. Éljen most már ha tud, nem egy lelkész, csak egy iskolamester is, vagy kezdjen a sysiphusi műhöz uj tagokat teremteni : egy megfogyott gyülekezet minden alap nélküli fészkében. Az érdemet nem akarom homályba boritni, midőn igénytelen s őszinte véleményemet nyíltan és bátran kimondom. Nagy erély, de téves buzgóság volt, a magyar nép verejtékét ily rideg falakba rakni és oly mocsárba temetni, hogy sárviz idején lóháton is keservesen hatolhahatni bele, s csak az kellene még, hogy Brailán és Turnu-Szeverinben, szinte hasonlókép tegyünk. Az kellene, rnikép ama tokét, melyből egy pap vagy tanitó tisztességes jövedelmi forrása biztosíttatván, időjártával meganynyi élőtemplomokká varázsolná a jövevényeket: paplakra és templomra fordítsuk! Talán egy harmadik missionárius megfogja majd kisérleni. De részemről e néhémiási dicsőséget nem szomjazva : Péter apostol lel- 1 kével fordulok Hozzád ó hazáin s Ti egyházkerületeink mélyen tisztelt főhatóságai ! épen azért mivel az oltár tüzei még szemeitek előtt is oly sok helyen szenderegnek : teremtsetek alapítványokat, de a melyek ott benn, a hazában maradjanak, és ne a külföldi szállongó nép keze, hanem a ti kezeitek sáfárkodjanak azokkal; hogy jól képzett tanítókat és hű pásztorokat bírjon a hónától elszaladt magyar is ; hogy „lelki ház és szent papság" 1 legyen. Két napot a gondnok atyafinál szállásolva, nem kis örömömre szolgált, hogy még egyik keze a kalapácsot forgatja, másik kezében könyvet tart. S jobban tudja mi történt Várnánál, mint sok a ki iskolákat végzett. Hogy visszatarthatatlanul járhassak az elszéledt nyáj után : jónak láttam a többi napokat a pap vagy jelenleg tanitó lakán tölteni. Dií a nagy sár miatt ritkán lehete kimennem. Elővettem tehát naplómat, jegyzeteimet s ezekkel sem boldogulék. Hideg, fűtetlen szobában kiesett kezemből a toll. S a havas esőzés fekhelyemre kényszeritett bölcselkedni a nyomorúságról. Itt aztán igazi „filozofus levegő" volt Fűszerezte e levegőt egy hozzánk vetődött bujdosó földink regéje. Mikor ő harmadmagával a Marosban fürdött, egy unitárius görcsöt kapott s már-már a vizbe fult. Fuldoklása közben fűzágba kapaszkodott, s mind a kettő a kezébe szakadt. Egyik ügyes társuk e szavakkal ragadta ki: „lásd, ha hinnéd a szentháromságot, még a harmadik ágat is megragadtad volna s nem kockáztatik miattad az én életem is." Miután értésemre jött, hogy az „ Európai Comissió-"nál szinte dolgoznak magyar munkások, a konzul ajánlatával tettem lépéseket ott is. Végre mint hírénél fogva eredeti székely huszárt, fölkerestem a városon kívül, a galaci temetőcsőszt. Káromlása vissza borzaszt vala, ha előre nem ismerém. Ki hinné, hogy e káromlás csak az elérzékenyedés huszáros kitörése volt, hogy papját házánál fogadhatá. S mikor a rozzant székeket hányta-vetette egymásra : ki hinné, hogy ez csak azért történt, mert nem vélt eléggé méltó helyet adni, hova leültessen. A mint poharát elfogadtam: sírva fakadt örömében, Eszembe jutott a költő szava: „Sok ember jelleme mint a durva kő, melyből a becsületesség arany szemei csillognak." Megjött végre a vasárnap S rendes beszolgálat után egy házaspárt is esketve, a csak kedden indult hajón : éjfél után egy órakor Kalarásra értem. (Folytatása köv.) KÜLÖNFÉLÉK. * Kérelem nt. Bartholomaeides János tirlioz Nyíregyházán. A „Prot. egyh. és iskolai lap" 1875 évi folyamának 6-ik számában ezen kérdéshez szólva : „M ikor eskethetok a véd kötelezette k", Nt* ur a következőket közié : „A m. kir. honvédelmi minis, terium utasítása a véderőről szóló 1868. 40-ik X c. végrehajtása tárgyában. Pest 1870." ezeket tartalmazza : 92. oldal 103. §. A nősülés korlátozása hadkötelezett korban,