Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-05 / 10. szám

Tizenkilencedik évfolyam. lO. Budapest, Március 5. 1876. PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. JIF* Teljes számú példányokkal még mindig szolgálhatunk, fi Azon t. előfizetők, kiknek előfizetősök e hó végével lejár, annak megújítására felké retnek. Kant és Rückert a hitvallásról-„Es ist kein Gnindsatz der Keligion, dem Denken zu entsagen; es ist vielmer ihr Verfall und der walire Verfall der Menscliheit ! He r d e r, superintendens. Bölcsészet és tkeologia sokak véleménye szerint felettébb messze állnak egymástól az ujabb időkben; s nem ritkán találkozunk azon állítással hogy a bölcsészet ós theologusok feladatai és nézetei között, kivált a lényegesebb kérdésekben szembetűnő eltérés^ s óriási különbség létezik. Igaz, de az ily állítás csak azon esetben látszik jogosultnak, ha a bölcsész ellenében oly theologus áll, ki az igazhivők iskolájából származván, eszének korlátlan használatát tagadja. Mennél szabadelvűbb a theologus, meunól inkább támaszkodik eszének ós gondolkozásának erejére, annál összevágóbbak, sőt ugyauazonosak lehetnek nézetei azon szellemi vívmányokkal , melyek a bölcseimi kutatások eredményei. Kanta bölcsész, Rückert a szabadelvű theologus ily összhangzására egy igen lényeges kórdósben, t. i. a hitvallás kérdésében akarom az olvasót figyelmeztetni.' Kant ez ügyben következőképen okoskodik: „Talán jogosítva van a lelkészek társasága, vagy a zsinat , vagy más tiszteletre méltó osztály , hogy magát esküleg kötelezze bizonyos megmásíthatatlan symbolumra, oly célból, hogy a gyámkodást viselje ós megörökítse nem csak minden egyes tagja, de a ') Öszzes müvei, Hartensteintöl Lipcse /8G7-ben, IV. kötet: „a felvilá. gosodásró:." nép felett is ? Én mondom: ez teljesen lehetetlen. Oly alku mely által az emberi nem kényszeríttetnék minden további haladásról, a felvilágosodás minden ujabb vívmányáról lemondani, semmis ós érvénytelen, még akkor is ha az a felsőbb hatalom , az országgyűlések vagy a békekötések által megerősíttetett volna. Egy időkor nem szövetkezhetik vagy esküdhetik arra, hogy a következő idő embereit oly állapotba helyezze, melyben teljesen lehetetlen az ismereteket bővíteni, a tévedésektől tisztulni s általában a felvilágosodásban tovább haladni. Ez vétek volna az emberi természet ellen, melynek eredeti rendeltetése épen ezen haladásban áll; és az utódok teljesen jogositvák az ily jogtalan módon keletkezett határozatok megsemmisítésére. Mind annak, mi a nép felett törvényszerüleg határozható, a próbaköve abban a kérdésben rejlik : vájjon a nép maga ily törvénynyel megbarátkozhatnék-ó? Nem kétlem, hogy ez rövid időre, mintegy a jobbnak reményében ós a jó rend kedvéért lehetséges. De egy állandó, senkitől nyilvánosan kétségbe nem vonható vallásalkotmányban csak egy emberélet tartamára is egyesülni, ós ezáltal egy időig az emberiség haladását megsemmisíteni — teljességgel meg nem engedhető. Egy ember elhalasztja ugyanis rövid időre a felvilágosodást, de róla egószen lemondani, legyen az saját személyére vagy az utódokra nézve, annyit tesz, mint az emberiség legszentebb jogait sérteni ós lábbal taposni. * A felhozottakban a königsbergi bölcsész kétségbe vonja a hitbeli dolgok oly stabilismusát, mely minden ember ós minden idő zsinórmórtékét képezze. Ellenben az egyént, ugy mint az egész korszakot jogosultnak tartja oly szabadságra, melynek segitsé-19