Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-20 / 8. szám

gukat azon torzképeken, melyeket a kicsiny falusi iskolás gyermek már akkor a porba, falakra, könyvek belső tábláira rajzolgatott; szülei sejtették, bogy idővel mint festész, vagy rajzoló fog feltűnést okozni. Az egyszerű reform, papi család minden reményét e szépen fejlődő gyermekükben lielyezé, s azon biztató remény, hogy agg napjaikra istápot nevelnek fel e fiúban, a debreceni főiskolába küldék a 9 éves Ferikét, hol a felvételi vizsga letevése után őt a tanári kar az I. latin osztályba lépésre érdemesité. Hol 12 éven keresztül a gymnasiumi és akadémiai tanfolyamat ernyedetlen szorgalommal, s kitűnő eredménnyel folytatta és bevégezte. Iskolai tanulmányai mellett minden idejét a rajzolásra s szépirászatra forditá. Mindenki azt sejté, hogy a senkitől rajzolni nem tanult ifjú, kinek tollrajzai valódi műremekek, a theologiai pályától bucsut vesz, szépművészeti hajlamainak áldozand. De a lelkészi magasztos pálya iránti erős rokonszenv, s azon gyöngéd figyelem, melyben őt már theologiai pályája kezdetén egyházkerületünk ft. kormányzó férfia részesité, s a nemes keblű debreceni nőegylet pedig számos tanulótársai közt 120 frt. évi fizetéses tollvivőségével megtisztelé, dacára Jókai e bensőleg felfogott, s igazán körvonalozott pályának: „Micsoda pálya az ,melyen legkevesebb rózsa terem és a legtöbb tövis ? Micsoda pálya az, a melyen legerősebb a munka, leggyengébb a jutalom ? Micsoda pálya az, mely legközelebb visz az égi boldogsághoz s legtávolabb a földi örömöktől? Micsoda pálya az, melynek követői legszegényebbek, mégis legboldogabbak ? E pálya a lelkészi pálya," — a mély érzelmű ifjút a lelkészi pályára szólitá ; magától törvén mindig feljebb és feljebb a hittudomány azon meredélyén, honnan korunkban oly sokan elszédülten zuhannak alá. A még csak 20 évet betöltött ifjú theologus mult évi husvétünnepén Hódmező-Vásárhelyről, mint ünnepi kö_ vet, áthülve, betegen tért vissza Debrecenbe. E perctől kezdve fogyott az életerő ... A hirtelen felnőtt gyönge test, a nagy szellemi munkával nem birt megküzdeni. Unnepikövetségében történt meghűléséből baljóslatú tüdővész származott, melyet nagy mérvben előre vitt mélabusongó természete, s azon aggály, hogy a reá egy év óta várakozó nagy-károlyi esperes mellett, betegsége miatt , kápláni állomást talán el sem foglalhatja ! ? A szenvedő ifjú sejtelmét eloszlatandó, az ő jövőjét igazán szivén viselő Szilágyi Lajos gebei lelkész, bár még kápláni vizsgáját le nem tette, segidjéül vitte Geb're 1875. szeptember 10. Itt az önzetlen munka — a hivatal iránti hűségben testi erejét annyira megtörte, hogy Bákára, a gondos édes anya ápolása igénybevételére kényszerült hazamenni. Azonban üdülést, a halál magvát keblében hordó ifjúnak többé sem az orvosi segély, sem az édes anyai gyöngéd ápol^s ne

m

adhatott. Tizheti vivódás után, kialudt a nemes lélek mindinkább halványulóbb fénnyel, de emésztőbb lánggal lobogó fáklyája 1870. febr. 5-én éjjeli 1 órakor. Temetése nagyszámú gyászoló közönség részvéte mellett ment véghez febr. 7-én d. u. 2 órakor. A vidéki tanitói kar szivet megható öszhangzatos gyászénekével kisérte örök nyugalmára a hűlt tetemet, honnan a gyászig iséret a templomba tért vissza. Itt Horváth József pátraliai lelkésztárs mondott az elhunyt ifjú segédlelkész felett emlékbeszédet, kiemelvén beszédében, hogy biztosítékot a természet e változást előidéző jelenete, t. i. a halál ellenében csak az erény nyújt, s a nemesen megfutott pályán kivívott érdem, azon elismerés, mely sírjaink felett az emlékezet szellőjével az emberi szellem halhatatlanságának meg-meg iijuló virágait lengeti. A megtört reményű édes atya s anya, a négy sze-1 re tő testvér bánatát oszlassa el a vigasztalás angyala ; keressen enyhületet a gyászoló rokonság abban, hogy a pálya, melyet megfutott a szerető rokon, a milyen nemes és rövid volt, oly hosszú és feledhetetlen leend neki tiszta emlékezete ! ! NAGYVÁTHY FERENC. ADAKOZ ÁSOK. A pesti reform, theologiai tanintézet tápintézete javára a f. 1875j6-ik iskolai évben a következő adományok folytak be: a) a pesti egyházmegyéből: O-Buda 3 frt, Kosd 1 frt, Némedi 5 frt, Ocsa 4 frt. 20 kr., Pákos-Palota 12 frt, Pest 49 frt, b) a vértesaljai e.-megyéből : Acsa 70 kr., Bia 5 frt, Bodmér 2 frt, IC.-Nyék 10 frt, Kaj.Sz.-Péter 4 frt 50 kr. Páty 10 Irt, Seregélyes 5 frt, Tabajd 3 frt, Zámoly 5 frt, Velence 3 frt. — Ezeken kiviil a szig.-sz.-miklósi egyház 6 frt 30 krt, szabadszállási egyh. 2 frt, duna-pataji egyh. 2 frt, a pándi egyház 40 kr. Kelecsényi Mihály sz.-lászlói lelkész ur 6 frt 30 kr. Az egész összeg tesz 139 frt 40 krt, melyből egy-egy növendékünkre 3 frt is alig esik, pedig ennyi, kivált ily hosszú télen át a lakszobák fűtési költségeinek fedezésére sem elég; miért is felkérem újból a nemesb szívű pártfogókat, de különösen a pesti és vértesaljai e.-megyékben levő egyházakat s azok t. lelkészeit ifjuságunk segélyzésére, melynek egyébkor is, de kivált a mostanihoz hasonló sanyarú években létezhetési feltételét képezik a kegyes adakozások. FARKAS JÓZSEF, theol. igazgató. A pesti prot. árvaházra : Török József, ceglédi ev. leik. ur az ev. soknak a közvizsga alkalmávali adakozások ered-