Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-21 / 8. szám

7 TT Jtr^ JE^L C Az unitárius vallás és annak régibb követői. Ha a keresztyén vallás történelmi fejlődését tekintetbe veszszük, azt tapasztaljuk, hogy már a negyedik század első évtizedeiben az Árias és Athanasius-féle viták alkalmával felmerültek azon vallás-elvek, a melyek az unitarismus alaptanaival- nemcsak rokonok, lianem sok tekintetben azokkal meg is egyezőek. Árius tagadja a fiu örökkévalóságát, s azt mondja róla, hogy az atya akaratja által teremtetett semmiből, s igy — habár az időknek előtte van is — de még sem öröktől fogva, (xvio^a ov% ővrtov), s hogy azért teremtetett, hogy közvetitője legyen a világ teremtésének, képmása a legtökéletesb teiemtménynek. Mindez ellentétben van a fiu örök nemzésének és egylényegüségének tanával. Marcellus, ancyrai püspök pedig ugy fogta fel a logost, mint az istennek öröktől fogva való bölcseségét, mely csak az emberré-lét folytán vált isten fiává, de a végitélet után ismét egyesülni fog az istennel. A logosróli viták alkalmával a szent lélekről! tanra nézve igen eltérők voltak a nézetek. A niceai zsinat erre vonatkozólag semmi érdemleges határozatot sem hozott, s még azok között is, akik a fiu egylényegüségének hivei voltak, találkoztak ol)anok, akikaszent lelket szolgálatra rendelt lénynek tekintették. De még a konstantinápolyi zsinat (331) sem tudott megszüntetni minden subordiitatianismust, s a fiu és a lélek csak ugy odaállittatott az isten egysége mellé, s még csak az sem lőn meghatározva, hogy mily viszonyban van a lélek a fiúhoz (spiritus procedit a patre filioque). Csak Augustinus befolyása alatt nyerte a szent háromságról szóló tan végleges megoldását, mint az isteni alanyoknak az isten lényegegységébeni háromsága. A reformatio korában is találkoztak számosan, akik unitárius nézeteknek hódoltak. Különösen sok olasz tudósnak s ezek között Sociu Laeliusnak is el kellett hagyni a haza földjét, azért, mert a sz. háromságról szóló tant, keresztyénellenesnek találták. Socin Laelius bántatlanul élhetett Zürichben. Hátrahagyott iratait unokaöcscse, Faustus tanulmányozván, arra törekedett, hogy az unitáriusoknak rendszeres egyházi szervezetet adjon. Ennélfogva 1579-ben Lengyelországba utazott, hol az unitáriusok nézetei főkép olasz menekültek által már régóta terjesztettek. Innen azután elterjedt e tan Erdélyországba is. Minthogy régibb időben magyar törvényeink meg sem emlékeztek az unitáriusokról, sok tudós véleménye odairányult, hogy Magyarországban nem is voltak uni áriusok, hanem csak Erdélyben, hol Bód Péter állítása szerint 1563-ban Blandrata György II. Zápolya János orvosa Socin vallását fejedelme engedelmével terjesztette és arra Erdélyországnak törvényes helybenhagyását és pártfogását is megnyerte. Hibásan állítja azonban Bód Páter „Athenassában", hogy Dávid Ferenc volt az első, a ki Socin tanait vallotta és terjesztette 1563-ban; mert már néhány évvel előbb Arany Tamás Debrecenben hirdette Socin tanait; erről sem Bód Péter, sem más egyházirók semmi említést sem tesznek. Hogy pedig ez csakugyan történeti tény, bizonyítja Melius vagy Juhász Péter az időbeli debreceni superintendens kiadott könyve ily cimmel: „Az Aran Tamás hamis, ees Eretnec Téwelygéseinec és egyéb soc téwelgéseknec, melyec mostan az elfordult fejő emberec között elárattanac meghamisitási a derék - zent írásból és a régi szent írás magyarázó Doctorocnac írásokból a debreceni Tanitóc által Krisztus urunk születése után enni esztendőben 1561. Debreczömbenyomatott." Melius e könyvéban röviden megemlíti az Arany Tamás által behozott és megindított vitákat. Hozzáteszi azonban azt is, hogy Arany Tamás még 1561-ben négy napi vita után meggyőzetvén, visszatért a reformált vallásra. De volt az unitáriusoknak már 1588-ban virágzó gyülekezetük Pécs városában is, ezt bizonyítja Skarica Máté ráckevi ref. lelkésznek a pécsi sz.-háromságtagadó ecclésiának lelkipásztorával Válaszuti Györgygyei történt vitája. A nagy népszerűségnek örvendő Skarica Máté a dunamelléki ref. híveknek legnagyobb hálát érdemlő tudósa vala, neki kell tulajdonítani, hogy a genfi hitvallás a duna mellett oly rendületlenül megtartatott, ő legtöbbet vitázott az unitáriusokkal, ő eszközölte ki ezek dogmáinak eltiltását, s legtöbb gyülekezetből való kiirtását, s ő adta ki a g9Dfi hitvallás szerint történt reformatióról az első írásbeli tudósítást, melyet Szegedi Istvánnak „Theologiae Sincerae Loci communes Basileae 1588." könyvében kiadott. Ez a pécsi vitatkozás annál nevezetesebb volt, mert a nagytudománju rk. pécsi püspök is, Dudith Sbardellati András hivatalától 1569-ben megválván, és házasságra lépvén, a kath. egyháztól elszakadt, az unitárius vallásra tért s igy az ő püspöksége alatt mind a városban, mind annak környékén kedvezéssel és nagy eluézéssel volt az uuitarismus hitelveinek terjesztése iránt. Majd több kath. papnak erőszakos kiűzetése következtében némely megürült lelkészi állomás unitárius lelkészekkel töltetett be, mint István ne\ü pécsi plébános keservesen panaszolja XIII. Gergely pápához intézett levelében : Papa B. atissime ! Exorta in Transylvan'a haeresis, quae negat a^ternitat°m filii D^i, sive generationem aeternam personarum divinitatis et sacro sanctam trinitatem. Turca autem ait se unum deum adorare. Nos et vera Mater Ecclesia confitemur utrumcpe. Hinc autem eum a Turcatum etiam ab iis infidelibus arianis multum mo-