Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-07 / 6. szám

számított köbméter fa kirakása igen könnyű leend, mint ez a következő táblázaton szemlélhető: 1 öl fa = 3.5 köbméter. 2 » = 7.— V 3 n = 10 5 11 4 » = 14.n 5 » = 17.5 » 6 » = 21.n 7 » = 24.5 n 8 n = 28 — » 9 tt — 31.5 » 10 » = 35.— Kérdezhetné itt valaki: E tábla szerint mennyivei fizetne (pl. 10 öl fánál) az egyház kelletinél többet ? Könnyű rá a felelet: 10 öl fáért e tábla szerint jár 35 köbméter. Pontosan számítva jár 34.1 köbméter. Különzék == 0.9 köbméter. Ily csekély áldozatot minden egyház megtenet, s meg is kell tennie. Különben is, fájdalom, sok helyütt ritkán rakják az ölfa hasábjait ; ismerek oly helyet, ahol 6 öl fából 7 ölet szoktak kirakni, és többnyire még marad is néhány hasáb fa ráadásul, ad majorem glóriám. Reményiem, sőt hiszem, miszerint az illető nagyméltóságú minisztérium gondoskodni és szigorúan őrködni fog a felett, hogy az uj mértékek behozatala által ne károsodjunk ismét annyira, sőt még sokkal inkább, mint ezelőtt pár évtizeddel károsodtunk, az osztrák forint és osztr. véka behozatala által, amiről már e lapban egész jeremiádot és pedig méltó jeremiádot olvastunk. Kelt Velencén, 1875. jan. 22. Kerek György lelkész. BELFÖLD. Főpásztor! hazafiság. Bizonynyal, minden egyháza javáért hevülni tudó prot. lélek örvendetesen veszi azt a példás tevékenységet, melyet a bányakerület érdemes főpásztora dr. Szeberényi Gusztáv, megválasztatása pillanatától fogva kifejt. Kerületében legalább ritka tevékenysége annyira megnyerte ma a számára a sziveket, hogy egykori ellenzéke is ma a legnagyobb bizalommal fordul feléje, s keresi a mindenben tájékozott főpásztornak tanácsait. Az sem szenvedhet kétséget már eddig is az elfogulatlan itélőnél, hogy főpásztorunk ez érintett tevékenysége hazafiasan egyházias. Ki ne tudná, hogy ő mily határozottsággal s áldásosán közvetít kerülete hár>m nyelvűsége mellett eleitől fogva a magyar nyelvvel? Ki ne tudná, kerülete középtanodáinak, ez első sorban a ni agyar nyelv s műveltség terjesztésében működő intéz íteknek, vezetőinek, oktatóinak mennyire szivén hordja ügyét ? De minek szaporítani szót. Azokat, kik főpásztorunk tevékenysége intentiójárói mindez ideig más ellenkező nézetben valának, meggyőzheti ez egy pásztorlevele is. S a hazai sajtó vaiha valahára ne felkapott hirek, maró rágalmak, de constatált tények után indulva ne szegné szárnyait alaptalan gyanúsításaival egyes jeleseink munkálni vágyának, hivatottságának, a midőn ők Istenországát emelve, kedves magyar hazánknak tesznek eléggé meg nem becsülhető szolgálatot! Az emiitett pásztorlevél ekként hangzik : Nagytiszteletű főesperes ur ! Egyházlátogatási tapasztalataimhoz tartozik a következő dolog, amelyen hogy egyetértve lendítsünk, kérem a testvéreket. Az anyakönyveket, ezen legfontosabb okmányokat, nem találtam olyanoknak, mint a minőknek lenniök kellene Egy része alakilag tul nagy, két ívrét oldalon szétnyúló, idomtalan, nehéz kezelhetésű; más része rovatilag célszerűtlen, s végül legfeltűnőbb eltérésű: nyelvileg, a mennyiben latinul, magyarul, tótul, és németül vezettetik. Indítványom tehát az : állapodjunk meg mindnyájan abban, ha már nem egyetemileg, legalább kerületileg, hogy az anyakönyveket az ország diplomatikai nyelvén, t. i. magyar nyelven vigyük. Szűnjék már valahára legalább bányakerületünkben meg az a tarkaság, különféleség, és inconpetentia, annál inkább, mert köztünk nincs olyan lelkész, a ki magyarul ne tudna, azon két öreg tiszttársat kivéve, aki amúgy is káplánt tart. Volt ugyan egy esetem, hol az illető lelkész, kérdésemre, miért nem vezeti magyar nyelven az anyaköayveket, azt válaszolá, hogy egyháza kívánságát teljesiti, s én erről nem is kételkedem. De kérdem, az egyes hivek, avagy egyházak jogköréhez tartozik-e ilyenben határozni s irányt adni ? Én ugy vagyok meggyőződve, hogy nem ! Mert az anyakönyvek oly okmányok gyűjteménye, melyek nem magán- de köz-, de országos használatra s az egyes személyeknek a közhazai viszonyokkal szemben szükségesek. S a midőn annak előtte országszerte kizárólag latinul vitettek az anyakönyvek, s a róm. katholikusoknál jelenleg is latinul vitetnek : hozzánk illő, hogy azokat ezentúl mi is mindnyájlh ugy mint elődeink egy, még pedig a hazai magyar nyelven vigyük. Igy alakilag, rovatilag és tárgyilag egyöntetű és célszerű amakönyveink lesznek. Ezért is ide mellékelve közlök mintákat, melyekre ugy hiszem lényeges kifogásokat alig tehetni, miután több nagy egyházban használatban vannak. Egyúttal intézkedem Hornyánszky urnái, hogy ily ós csak is ily minták alapján, tartson készletben nyomtatványokat melyeket, lehető jutányos áron mindenkor meglehessen tőle rendelni. Aki pedig netalán nyomtatott rovatokat használni nem akarna, legalább kövesse az itt közlőtt mintát, hogy az