Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-26 / 52. szám

* Kriza. János unitárius püspök felett a magyar akadémia f. hé 20-iki ülésében Szász Károly ur egy a boldogult érdemeihez méltó emlékbeszédet tartott. Ez emlékbeszédből egyes töredékeket jövő számunk hozand. * ifj. Frcttwelll JállOS a székely keresztúri unitár, iskola épitésére, s egy Krizaalapitványra az angolok között buzgón gyűjt, gyűjtéséből már küldött is 1,000 ftt. * Csornádon f. hó 12-én lelkész-választás volt, mely alkalommal Zvarinyi János nyíregyházi segédlelkész úr egyhangúlag meg választatott. * Lelkészválasztás. A kéki ref. egyház életében dec. hó 12-én uj élet kezdődik. Október hó 31-én elhalt-Tóth Miklós lelkész helyébe, a vas jellemű esperesnél négy éven keresztül kitűnő képességgel és nagy szorgalommal gyakornokoskodott, köztünk 8 hónap óta administrátoroskodó, humánus érzelmű, korszerű miveltségű papi komolyságu, békitő szellemmel megáldott Nagyváthy Ferenc urat az összes gyülekezet egyhangúlag rendes lelkészül választá meg. A legjobb oldalról ismertetve meg magát gyülekezetünkkel, nem akadt csak egy is közülünk, a 143 törvényesen jogosult szavazó közül, ki e tudományt kedvelő, szigorú pontosságú ifjú administratort ne óhajtotta volna rendes lelkészeid. Dec. 12-én reggeli istenitisztelet végeztével, a bent maradt összes gyülekezet, az egyházmegye által kirendelt küldöttség felügyelete mellett, közfelkiáltással, rendes lelkészül megválasztotta. Adja isten, hogy megválasztott ifjú lelkészünk találja fel köztünk boldogságát ama megelégedésben, mely arcáról tükröződött akkor, midőn emez osztatlan bizodalom őt a kéki ref. egyház lelkészi hivatalára emelte ! ! Kri st on M i k 1 ó s, egyházi jegyző. * Rotterdamban bizottság alakult, mely Spinoza két százados jubileumára 1877-ben ünnepélyt rendez szülővárosa pedig Amsterdám emlékszobrot emel. * „Egy rövid válasz Balogli Ferenc urnák44 Ez alatt a cím alatt kaptunk lapunk egyik buzgó dolgozótársától Pereszlényi János úrtól egy cikket, melyben az „Evang. prot. lap" 147 lapján levő olyasféle rágalmakat utasítja vissza, mintha a modernek a mások meggyőződéseit gúnyolnák, „sőt szörnyszinben" tüntetnék fel, s mintha ezek, és különösen P. ur „a niceai zsinat tagjait, minthogy azok hitvallást alakítottak, h óhér oknak nevezte volna." Megbocsát azonban reményijük ugy a t. cikkíró, mint a t. közönség, ha e különben jeles cikkből csupán egy kis töredék közlésére szorítkozunk, - valamint mellesleg mondva azon többi t. munkatársak is, kik mostanában Debrecen, ellenes polémikus cikkeket küldöttek be hozzánk, reményijük megbocsátanak cikkeik félretevéséért*); tekintve következő *) Hogy teljesen igazoljuk magunkat P. ur, és t. olvasóink előtt az efféle polemikus cikkek ki nem adása miatt, s hogy t. olvasóinknak fogalma legyen a t. „evangeliomi lap"-ról, ide igtatunk a legközelebbi uzámból egy kis töredéket. E cikket irja valami indokainkat. Mi az evang. lap megindulása előtt is, az után is igyekeztünk a túlsó táborból jövő nihilistikus, vallásfelforgatási, rombolási vádakat ugy szólván kézzel fogható érvekkel visszautasítani; másfelől azon álláspontok helytelenségét, ingatagságát, s azoknak egy mással ellentétes voltukat felmutatni, melyeket az ev. lapnak jelesebb írói szerintünk elfoglalnak, s ebből folyólag kimutatni, hogy bármennyire kedvesek is előttünk a régi idők emlékei, bármily tisztelettel s kegyelettel viseltessünk is azon erős lelkű ősök iránt, kik nekünk az evangeliomi drága szabadságot megszerezték, s örökségül hagyták : de azért nem szabad felednünk, hogy az idő halad, sőt épen a szabadság, és haladás elvét valló apák iránti kegyeletből kötelességünk az idővel haladni, kötelességünk a vallás-erkölcsi élet felújítása s elevenitése érdekéből a keresztyénséget, vagyis azt a mi abban valódi és örök a protestántismus szellemében, s a modern műveltség vívmányaival lehetőleg összliangzatban tovább fejleszteni. Ezeket kötelességünk volt annak idején saját közönségünkre való tekintetből is elmondani, s olvasóinkat ugy önnön, mint ellenharcosaink álláspontja felől tájékozni. Ez kötelességünk volt, ezt megtettük ; s ha ezek dacára tetszik az ellenfélnek bennünket vallásrombolóknak, nihilistáknak, vagy akár kőolajzóknak tekinteni s címezni: ám tegyék, s azoknak, kiknek ebben lelki örömük telik, ám hirdessék ; de nekünk feladatunk nem lehet, hogy a folytonosan közrebocsátott téves felfogásokat, ódon nézeteket, ellenünk szórt rágalmakat egyrőlegyre cáfolgassuk. Ez okból mellőzzük a fentebb említett cikknek nagy részét is, s legyen belőle elég az „Veritas." így szól „Az egyiket (érti a prot. lapot) olvasom azért hogy lássam és tudjam, mire visz az emberi tudomány túlbecsülése és mennyire képes vakká tenni azt, kinek látásra vannak szemei" (Ez bölcs beszéd lehet, de okos ember nem hiszem hogy értse.J. „Mind két lapnak van célja, mely felé mozog. Egyik elve: (elv és cél az egy jelentésű ezen iró előtt), cbaost teremtsünk újra, s abból hozzunk létre egy ujat, mely örökre hirdesse kik voltunk. Ez elvben kiri a hiúság." „Tárgyilagossághoz szigorúan ragaszkodom, midőn a két lapot egy hasonlatban mutatom be. A két lap két sziget . . . Az „Evar.gyéliomi prot. lap szigetén'1

megtudhatjuk, miért oly epés, dühön, g o r o m basíígig durva a szomszéd sziget. Azért, mert ha az ember szeméről leveszik azt a „bűvös fátyolt," mit a kormányzók görögtűz mellett mindenható tudománynak kereszreltek el, a sziget meginog, úszóvá, „res nulliussá1

' lesz melyet a hullámok elnyelnek s a fényes sziget felett, egy buborék lesz, melybe menekül a főbölcsesség szelleme, de az is elpattan s lesz=-0. Előérzete is van a Prot. egyh. isk. lapnak, fűhöz-fához kapkod. Dicsőíti mindazt, a mi a szigetnek egy kis alapot nyújthat. Nem válogatja a szövetségest, ma Socin, holnap más, holnapután ismét más, s ez igy megy tovább. Szegény (gazdag) szigetkormányzó! minden vagyonát feláldozá, csakhogy e sziget éljen, és nagyobbodjék. E két sziget ellenlábas, egyik szolgál a hiúságnak s a lep-I lezett önzésnek, másik szolgál a legigazabb ügynek, a helv. hitv. ! anyaszentegyház megerősítésének. Mily fngyvcrekkel ?