Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-26 / 52. szám
vizsgákat igen későn (március végén) tartja, minek az a szomorú következménye, liogy a szülők a tavaszi munka beállván, kiveszik gyermekeiket az iskolából s többé fel sem küldik. Bizonyság erre a cinkotai deca« natus több skolája, melyekben a nyári vizsga, melyre a fősuly fektetendő, meg sem tartatott. A vizsgák a bizottság véleménye szerint a 8 havi tanfolyam közepén (január) és végén (májusban) tartandók, mihez a körlelkész uraknak szigorúan kellene ragaszkodniok." E szerint tehát a bizottság egyenesen engem hibáztat, hogy a nyári vizsgák több egyházban nem tartattak meg, a télieket március hó végére tűzvén ki. Önigazolásomra, eltekintve attól, hogy a pilisi körlelkész hasonló módon járt el, legyen szabad a következőket felemlítenem : sok, sőt mondhatnám a legtöbb egyházban kezdtek a gyermekek november közepe táján iskolába járni, nem sokára következtek a karácsonyi szünnapok ; hozzájárul még azonkívül, azon többhelyíitt dívó rosz szokás, melyszerint a legjobb tanulók az iskolából kivétetnek és ostya sütésre alkalmaztatnak. Már most, ha mindezeket tekintetbe vesszük, kérdem : célszerű lett volna-e januáriusban megtartanom a téli vizsgákat ? mit tanultak s mit tanulhattak ezen rövid idő alatt ? milyen vizsgát várhattam volna a tanulóktól és a tanítóktól V pedig mind erre kellett reflectálnom. A lelkészek és a tanitók megtették tudomásom szerint kötelességüket. Az iskolai év beálltával meglettek az illető szülők gyermekeik iskolába való felküldésére intve, buzdítva: a mulasztási-jegyzékek a községi elöljáróságokhoz beterjesztve, de az illető hatóságoktól (a felső váci járást kivéve) nem végrehajtva. Már most, ha azt mind tekintetbe vette volna a vizsgáló bizottság, tudom, hogy megkímélt volna azon szemrehányástól, miszerint miattam nem tartattak meg a nyári vizsgák. Meggyőződésem az, hogy addig mig a gyermekek szigorúan nem köteleztetnek az iskolai év beálltával iskolába való járásra, s addig mig a világi hatóságok végre nem hajtják a beterjesztett mulasztások büntetését, addig nem tartom a bizottság által ajánlott arányt megtarthatónak. Dixi et salvavi animam meam ! Rákos-Kereszturon, 1875. dec. 20-án. DUBOVSZKY NÁNDOR, körlelkész Utószó Fóth anyásitásához. „N—m" viszonválasza az én válaszomra erkölcsileg kötelez még egy utolsó szóra Fóth anyásítása ügyében. Kétséget támaszt cikkíró azon állításom ellen, hogy Fóth ág. evang. hívei, két erős más felekezet közé ékelje, veszélyben forognának, és helyben pappal nem birva, nem egy érzékeny veszteséget szenvedtek volna és szenvednének elcsábított, elidegenített tagjaikban. Hogy e tekintetben volt veszély, bizonyítja a fóthiaknak 4 év előtti azon kérelme, melynek folytán akkori tanítójuk levitái jogokkal ruháztatott fel, hogy a keresztelések körül, más felekezetek részéről tapasztalt és a filiát károsító visszaéléseknek eleje vétethessék. Es hogy a válaszomban 'elhozott esetekhez h isonló veszteségek az ujabb időben is előfordultak, s igy veszély még most is van, arról a fóthi ev. elöljárók készek tanúskodni. A mult és jelen e nemű tapasztalatai képeztek az anyásitás egyik indokát a f. é. oetóberi esperességi gyűlésen. Isten mentsen azonban, hogy ily esetek miatt a különböző hitfelekezetek közti általános, magyar és keresztyén atyafiságos viszony meglazuljon! Arról, mit egyesek mívelnek, nem lehet az illető egész testületeket vádolni. Csak azon múlik, hogy a " kinek fáj, sokszor nem képes a jajszót visszafojtani — különben titkos szenvedések, a felszín alatti annectálások és beolvasztások tudomására se juthá iak a nyilvánosságnak. Pedig sok szenvedés és visszavonásnak magva rejlik országszerte azon propagandaszerű eljárásokban, melyek épen mivelhogy törvény utján sem nyertek eddig orvoslást, legnagyobb részt elhallgatva maradnak, és csak a felekezetek kölcsönös jogtisztelete (nem a jus fortioris alkalmazása) által lehetnének kiirthatok. Fóth és az általam számbavett környék lélekszámát kifejező statistikámhoz most is ragaszkodom. Annak nem ingatag alapja a tudvalevő családok száma., melyek négygyei sorozva, megközelítik az 500 lelket, A járványok okozta károk — hosszabb egyházi tapasztalás bi • zonysága szer nt —- rendesen kiegyenlítik magokat. A gabona jövedelmet, világos elősorolásom dacára is, kevesebbnek mondja .,n—in mert az 50 pesti mérő mellett elhagyja azon 8 pesti mérő rozsot tevő járulékot, mely az eddigi papibérből lett a lelkésztanitói jövedelemhez csatolva. Hogy van-e hanyag fizető vagy fizetésképtelen, az nem bír bizonyító erővel, mikor az egyház az 58 mérő rozs kiszolgáltatásáról kezeskedik. A föld haszonbérét illetőleg megjegyzem a követ, kezőket. Határozott fogalmaink vannak az egyházi elöljárókról, a presbyterekről. Ezek esküvel kötelezett képviselői az egyházaknak. Midőn tehát egy Kalma, Tóth, LasSú, Fekete az esperességi gyűlésen hivatalosan nyilatkozik a fold haszonbére felől, még pedig összevágólag az én előadásommal: akkor megszűnik minden további devalvationális okoskodása másnak. Az említett presbyterek szavatolnak a mellett , hogy a fóthi lelkészek és jegyző rétjeik négyszeg ölétől 14 kr. haszonbért szednek, és hogy az evangélikusok l3 /4 hold — nem a másutt fekvő vizenyősrét négyszeg öléért 10 kr. haszonbért képesek bekapni. Ezen egyének hivatalos nyilatkozatai feloldanak engem azon nehéz tiszt alól, hogy a grófi, és az örök áron olcsóbban kapható más földekre kiterjeszkedjem. A mi a hibás összeadást illeti, rábízom a nyájas olvasóra annak megítélését, vájjon ennek felhozása szót érdemelt-e.
