Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-05 / 49. szám

5. Harmadik pályaszak. Az első pályaszakon is szólottunk némileg a predikálásról, lássuk itt mindenekelőtt a „p r ó b a-pre d ik á c i ó t," s ezzel kapcsolatban a prédikáció előadásának leghelyesebb módját. Az egyházi beszéd készitésénél szem előtt tartandó dolgok : a textus választás, a theina (tárgy) háladatossága, annak tervbe vitele, és végül az anyagnak keresztyén szellemben való feldolgozása. Csak az előre jól megfontolt gondolatokat kell azután egy-két-három nap múlva papirra tenni, szem előtt tartva a latin mondást: T e r t i u m p r e m a t u r in die m. Az előadás tartassék szívből, s nem tetszelegve, és sohasem feledve, hogy az „ékesszólás" csak az „egyszerűség" alakjában állhat elő. Az egész prédikálás végcélja pedig ne a közönség helyeslő vélekedése, hanem mindig a feladat betöltése legyen, s ez már magában is, legalább bensőleg jutalmazó. Ugy a predikálásban, mint a társaságban irányadó legyen, mit a latin igy fejez ki: non tam s u b t i 1 i a quam u t i 1 i a dieere; non piacere, sed p r o d e s s e ! Mindamellett azt sem kell soha feledni, hogy az evangéliumot predikálóknak a külformára épen annyi gondot kell fordítani, mint a béltartalomra, a gondolatok erejére ép annyit, mint azok kifejezési módjára. Egyszóval : az egész prédikálás álljon egy egészből, épen ugy, mint az ember kül- és bcléletének organikus egésznek kell lenni. Mielőtt azon egyes tanulmányszakokra mennénk át, melyek e legfontosabb időszakra esnek, még a következő általános megjegyzésre kell fordítani figyelmünket. Mindazt, mit már eddigelő megneveztünk, folytonos összeköttetésben kell tartani az ó- és uj-nyelvek és irodalom tanulmányozásával, és a tapintatosan választott irodalmi, theologiai és bölcsészeti folyóiratok olvasásával. Csupán csak azt kell olvasni, mi a szem előtt levő tanulmánynyal összefügg, vagy azt, minek később hasznát lehet venni; a többiekre nézve elég, ba tudomást veszünk a tartalomról, hogy később tudhassuk, miszerint ezt vagy amazt hol kell és lehet feltalálni. De ezért senkinek sem kell a theologia falai közé sáncolni magát, hanem a tudományos élet egész körében a figyelmet ki kell terjeszteni mind arra, mit egy tudományosan képzett theologusnak elsajátítani kell, ha minden tekintetben alkalmas és képzett ember és evang. hirdető akar lenni ; ha — mi rá nézve a legszebb ékességül fog szolgálni — a kor kívánalmaihoz képest munkás, a vallás, egyház és községre nézve áldást és tiszteletet terjesztő akar maradni. Egyszóval, itt is fáradhatlanul kell vetni és plántálni, hogy később, midőn eljön az aratás ideje, kiki örömmel tapasztalhassa, hogy a „siralmas vetésre örvendetes aratás" következett be. És most átmehetünk a további tanulmány-szakokra, melyek közt a s y m b o 1 i k a az, mi figyelmünket a legszorgosabban hívja fel. A symbolikának 3 ágát kell megkülönböztetnünk, u. m. a történeti, összehasonlító és kritikai symbolikát. Az első a confessiók o b j e c t i v tárgyalásával foglalkozik; a második a confessiók tárgyáról ad összehasonlító magyarázatot ; míg a harmadik a symbolumok kritikájával, vagy azoknak a szent iratokból kimagyarázásával, vagy elveiknek megítélésével foglalkozik, vagy végre egy meghatározott confessionalis álláspontról veszi azokat vizsgálat alá (confessionalis polemika.) Mindenekelőtt a históriai symbolika hívja fel a szorgalmat, hogy azután a különböző ker. felekezetek tanfogalmával foglalkozhassunk, s egyszermind, hogy az egyházi do g.m a t i k á t is ez által annál jobban tudjuk kezelni és érteni. A symbolika 3-ik ága összeesik a kritikai dogmatikával, melyeket együtt e szakon jól kilehet művelni, hogy végre kinekkinek a maga saját dogmatikáj a szeme előtt álltasson. Az e t h i k a a dogmatika után a theologia azon főtárgya, melylyel nem kevesebb gonddal és fáradsággal kell foglalkozni, s melynek tüzetes tárgyalására és tanulmányozására nem lehet a figyelmet eléggé felhívni. Ha az etbikát először az evangeliumi állásponton müveljük : akkor az evangeliumi vagy keresztyén ethik á t nyerjük ; mely után át lehet menni a philos. kritikai álláspontra, hogy előálljon a p h il o s.-k r i t i k a i ethika, azaz: kinek kinek a saját ethikai rendszere. Ennek könnyebbsége végett tanulni kell az életet ismern'. Ki az életet is tanulmányozza, az előtt az „élet-tan" — erkölcstan — tételei látható és tapasztalható alakokban fordulnak elő s megfordítva. Be kell tehát mélyen hatolni az életbe, szem előtt tartva mindig : Non s c h o -lae sed vitae discendu m." 8 ha, ki ekkép tanulmányozza az életet, az előtt az arról való tan sem fogsivárnak és száraznak tetszeni. BENKE ISTVÁN. (Vége. köv.) „Falitáblák az elemi raj/tanításhoz" 20 darab tábla és 8 db. kivágott, alak. Rajzolta Felméri, Mózses ; a használatukra. szolgáló vezérfonalat írták: Felméri M. és Kozma Ferenc áll. képezdei tanárok Széj kely-Kereszturon (Érdéig.) Az egész mű ára 6 frt. uj p. Üdvözöljük e vállalatot, mely a népiskolai oktatásnak egyik nagyon érzett hiányát pótolja. A Felmériféle rajzfalitáblák meglepő szép kivitelükkel nemcsak a rajzolás előcsarnoka, hanem a szép iránti ízlés feléb. resztésének és ébren tartásának kiváló eszköze lesznek ' a népiskolában. Szerző az egész elemi rajztanitási anyagot felerészben stigmographiai alapon, felerészben pedig szabadkézi rajzban dolgoztatja fel. Szerencsés módszerének titka az emiitett tananyag célszerű eombinatiojában rejlik. A ponthálózatos (stigmographiai) módszer előnyei következők : a) a rajztanítás ennek nyomán igen korán meg-I kezdhető ; b) a legnépesebb osztály együttes vezetésében 80*