Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-05 / 49. szám

T ES C A papnöveldétől a papi pályáig. — Rövid módszertani-kalauz tlteolog-usoknak, és tájékoztató útmutatás ifjú prédikátoroknak. — (Folytatás.) 4. Második pályaszak. A theologiai tanfolyamnak egy terjedelmes részét az első pályaszakon már elhagytuk. Kétségkívül ott az emberre nem kevés és könnyű feladat várakozik, melytől meglehet, némelyek megrettennek, de azoknak ezt feleljük : quod profecturum est, non sine sedulo sudore ereseit; mások ismét, meglehet sok követélésről fognak panaszolkodni, kiket egy egykori holland padagog szavaival igy vigasztalunk : „Si quis forte putet, nos justo plura a juvenibus postulasse (quod tamen, nisi tota via erro, seeus est), is notam illám regulám interdum sequendam esse meminerit, qua iniquum petere jubenuir, ut aequum consequamur; ignavi vero hominis esse et illiberalis, cum ad summa et maxima adspirare liceat, in secundis tamen tertiisve consistere malle." Vagy lehetnek olyanok is, kik az első fátyol fellebentése után a theologiát a nagy német költő által megénekelt sais-i fátyolozott képnek tartván, attól elfutnak, nehogy halál várakozzék reájuk. Nem. A theologia nem ezen fátyolozott képhez hasonlít, hanem inkább azon mythologiai Sciosziget templomában felállított márvány Dianához, melyhez ha valaki közelitett, a szobor arca nagyon szomorú kifejezést nyert; de ha attól távozott, arról öröm sugárzott. Menjünk tehát mi is egy kissé tovább a theologia meredek téréin, hiszen : ardua quae pulchra! Minél tovább hatolunk, annál édesebb lesz örömünk az ei'őfeszités gyümölcsének élvezésében ! Ha az előbbi pont alatt tárgyaltakban az alap meg van vetve, biztosan lehet arra tovább építeni. Fődolog ezután is az időnek helyes beosztása, hogy a suum cuique a különböző tanulmány szakokkal kellő öszhangzásba hozzassék. „Parce tempó ri" — ezt s valamint a következőt is: „Hora ruit" — tarsd mindenkor szemed előtt. Másoknak pedig, ha szóval „röstelled" megmondani, rd ajtód fölé : Amice, quis quis huc venis, Aut agito paucis, aut abi, Aut mfi laborantem juva. A felesleges és kevésbé szükséges dolgok engedjenek helyet a legszükségesebbeknek, szemelőtt tartva minden tanulmánynál: m u 11 u m, non multa. Ezen általános megjegyzések után átmehetünk tárgyalásunk egy másik stádiumának némi részletezésébe. Ezután már szélesebb körben kell mindazt művelés alá venni, mit korábban elkezdettünk. Különösen áll ez a bibliai irodalomra nézve a maga egész terjedelmében. Ezért főleg az exegesisés mindig csak az exegesis legyen a fo ugy az uj-, mint az ó-testamentumból. Mai napság az exegesis és a körébe tartozó tudományok dominálják a többi theologiai tudományokat, már t. i. ott, ahol dominálják; mert legalább én azt hiszem, hogy hazánkban általában véve épen az exegesis téren excellálnak legkevesebben, s főleg a hazai ref. theol. intézetekben ez a tér van leginkább parlagon hagyva. Azonban ezt többé nekünk sem lehet tétlen közönyösséggel elhanyagolnunk, hanem a legnagyobb igyekezettel azon kell lennünk, hogy különösen az uj-szövetségi iratokat mind jobban-jobban magértsük ; hogy az eredeti keresztyénség szellemébe behatolva, azt felfogni és kellőleg méltatni tudjuk ; s hogy — nem feledve magunkat sem! — lelkünket enyhíthessük s szivünket erősíthessük. De ezután már nem kell semmi különbséget tenni a könnyebb és nehezebb pericopák és iratok közt, hanem, amennyire lehet, az egészet röviden fel kell ölelni. Ezenkívül mindaz ó-, mind az uj-szövetségből egyes részleteket gondosan le is kell fordítani, egyrészről öngyakorlás végett, mi ha először nehezen megy is, nem baj : sub pondere ereseit palma ! másrészről pedig azért, hogy a leginkább használt, vagy legújabb fordításokat önállólag meglehessen Ítélni, amire épen most, midőn nálunk is napi rendre kezdett térni az uj bibliafordítás, igen jó alkalom fog kínálkozni. A tárgyalt módon járva el, hovatovább érthetőbb lesz azon benső kapocs, mely az ó- és uj-testamentum közt létezik, s igaz lesz az egykori mondás: „Nóvum Testamentum in vetere latét, Vetus in no vo patet." Az ekként folytatott exegetikai tanulmánynyal észrevetlenül az összehasonlító bibliea-tlieolog i á t is gyakoroljuk, ha azt, mi a különböző íróknál sajátság, egymás mellé állítva, azok összeköttetéseiben tekintjük. Ha a vallás lényege már ismeretes, és a vallások története mezején sem vagyunk járatlanok, most tüzetesebben tanulmányozhatjuk a z i z r a e 1 és ker. vallás történetét; de ugy, hogy vizsgálódásainknak központját mégis a ker. vallásról való tan képezze. A ker. dogmatörténetét szintén elő kell venni, hogy lássuk, miszerint a különböző tényezők közrehatása alatt mikép fejlett ki lassanként a „ma" a múltból. Ezzel össze is lehet kapcsolni az egyháztörténet tanulását, melyet ha előbb periodistikus átnézetben láttunk, most ethnographiai szempontból kell részletesebben tanulmányozni. Az összekapcsolást annyival könnyebben tehetjük, mivel a dogmatörténet alapforrásai öszszeesnek az egyháztörténeteivel. Igy lassanként eljutunk azon napig, melyen az elmúlt tizennyolc századra mint egy képre visszatekinthetünk, s az is, mit a világtörténetből már tudtunk, ez alatt mind jobban-jobban világosabb és érthetőbb lesz előttünk. Az uj-testamentumi theologiában dogmatika és mo-80