Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-28 / 48. szám
lásában, és még az ellenök lőtt nyílnak is ellenfeleikre való visszafordításában : rég ismert dolog. A protest/ntismusnak neoyedfélszáz év óta legerősebb védő és osu-omló fegyvere a betű, az irodalom, a tudomány volt. A szt. atyák, a míg leli: lett elég gondosan védelmezték nyájaikat, a nagy tői xg millióit, hogy soraidban az ellenfél ezen fegyverekkel kárt ne tehessen. A nagy tömegben nem is igeu tett; meri hiszen az egészen a jelen század elejéig, sőt Magyarországom a századközepéig ismeretlen volt a betűkkel. A nagy "rr.ncia forradalom, és a modern állameszme kif^lése óta azoiib n változtak a dolgok; a setétség vitézeinek hatalma korlátoltatott, s az állam maga kezd gondot"codni a nép műveléséről. Igy sem baj! — mondák a jezsuiták — ha már ne n zárhatjuk el népünket a betű elől, fordítsuk a betűt az ellenfél, a világosság ellen. Es úgy lett, s úgy van. Ma már a katholikus nép számira talán több sajtókerék hozatik forgalomba, mint a protestánséra. Özönnel jönnek ki a sajtó alól a kathol. n pirodalo-i termékei, in lyeknek azután egy jó nagy százalékát az aféle ponyva Irodalmi kis könyvecskék, füzetek kepez-k, melyek a legvilágosabban felismerhető célzattal tisztán a n > butítására, a régi babonáslét megerősítésére, és a v iás felekezetűek iránti gyűlölet tüzének élesztősére készülnek. S mit teszünk ezek ellenében mi protestánsok ? Édes keveset! Csak elvétve, itt, amott valami*. A prot. lelkipásztori tevékenység be1 : cg} Ik i..y gyün j'cse azon könyvecske, mely az e pont elején levő eímet visel'. A gölnicbányai kathol. pap ugyanis Krlszten Ignácz, egyik hl/éi jk, kinek neje protestáns, egy oy kathol. pongvairodalmi kö }vecskét adott (Der verbotene Baum), mely egyfelől a nép babonás hitét erősiti, másfelől a protest. egyház ellei aljas rágalmakat tartalmaz. A munka azonban a helyett, hogy a pre ,est. nőt megszédítette volna, a., ottani evang. lel' .'"sz Grratz Mór ur kezébe került, ki azutá' ennek ell.r alyozá'.ára egy protestáns, s felvilágosult szsllcmű :...ui vá?>:'íát írt; melyből midőn az ottani gyá e_,yleti. gyűlésen egyes részeket felolvasott volna, a hallgatóknak annyira tetszésével találkozott, hogy ezek a lelkészt a munka kiadására i -íi vették, s ma már e mui kácska mint értesülünk a s-_ pességi városokban — rövid néhány hét alatt több ezpéldányban el van terjedve. A 37 lapra terjedő, s 10 kron kapható könyvecske négy levelet tartalm z. Az első levél tartalma: Ezen levelek írására indító okok, s ezek célja. Történelmi áttekintés (Előreformatio, Luther fellépése), az egyházróli tan. Második levél : Az egyház urai-pápaság története elfajulása. Harmadik levél: Istenitkztelet, s istenitiszteleti cselekmények. Ilit és jó cselekedetek. Negyedik levél: A ker. hit és élet forrásai. Zárszó. — Hazai német ajkú egyházaink híveinek figyelmébe ajánljuk e munkácskát. * A berlini rendkívüli zsinat f. hó 24-én ült össze a főrendek üléstermében. A császár által kinevezőit 30 zsinati taggal a szabadelvűek sokkal inkább megvannak elégedve, mint sok helyütt a választások eredményével. A császár által kinevezettek közt van M o 11 k e táborszernagy is. * Rausclier bécsi bibornokérsek, ki az egyházi téren megindított központosítási törekvései, még inkább az 1855-iki concordatum megkötése körüli buzgólkodása által előttünk protestánsok előtt is ismertté tette nevét, f. hó 24-én meghalt. N EC ROLOGOK. A halál öldöklő angyala ismét egy érzékeny csapást mért e.-megyénkre Ugyanis f. évi nov. 17-én tettük sírba Futásfalvai Hamar Pál k.-sz.-mártoni ref. lelkészt s a f.-baranyai ref. e.-megye alesperesét. Született a boldogult 1834-ben Dencsliázán Baranyamegyében Ároni családból, szülői voltak a még életben levő Futásfalvai Hamar András jelenleg oldi lelkész és Szapi Bessenyei Terézia. Gyermeksége kezdő éveit szülei gondoskodó ápolása alatt töltötte. Tanulmányait K.| K.-Halason kezdte, Eszéken majd ismét Halason folytatta, I és Kecskeméten végezte tanárainak teljes megelégedésével. Az 1856 /7 -dik iskolai évben juratusi hivatalt viselt; a theol. tanfolyam bevégezte vei ped'g a főiskolai seniorságra s a pesti tanitó-káplánságra is meghívatott. E megtisztelő állomásokat azonban a lelkészi pályához szükséges gyakorlat megszerzése céljából el nem fogadta. 1858-bíMi a káplán-képességi vizsgát letevőn, a külföldi egyetemeket akarta meglátogatni, de az akkori politikai viszonyok miatt a kimeneteli engedély tőle megtagadtatott. O tehát a szülői háznál maradt s atyja mePett kápiánkodott 1863. jun. 14-ig, mikor az anyává emelt k.-3z.-mártoni gyülekezet által rendes lelkészül választatott, hol 12 évi buzgó és sikeres munkálkodása i után pályáját bevégezte. Páratlan becsületesség, kitűnő képesség, erős papi jellem és hazafiság valának életének nemes vonásai, j melyek őtet — egész lelkészkedési ideje alatt — egyházmegyénk kedvelt hivatalnokává s számos rokonérzelműek kebelbarátjává tevék, úgy, hogy halála, mely hosszas sínlődés után, 41 éves korában következett be, miuden ismerősei szeméből könyet, barátai szívében pedig soká nem felejthető bánatot fakasztott. A gyászudvaron meghatóan szép imát mondott a boldogult felett nt. Alföldi Sándor főesperes ur, a sírnál pedig alc iroti szónokolt. A távolabb helyekről is megjelent számos tisütársai, s a pásztorát vesztett nyáj zokogó tag'ai a legnyilvánosabban igazolták iránta viseltető meleg szeretetüket életében, valamint mély és leverő fájdalmukat halálában. Adjon az ég az elköltözött szellem porhüvelyének nyugodalmat; a kesergőknek vigaszt és enyhületet; em-i lékezete pedig legyen áldott közöttünk. BAJ Ó Káró L Y, vejtii ref. lelkész. „Felgyújtani az emlékezet világát, koszorút tenni az elhaltak sírhalmára, az emberi szívnek szomorú, kegyeletes érzeménye." A szív hálás érzelmeiből font emlékkoszorut akarom én is feltenni a kegyelet oltárára ; midőn egy — a férfiúi kor virágzó szakában, élte 47. évében elhúnyt — jeles néptanító életrajzát közlöm. Mert ha valaki, ugy egy néptanító, ki negyedszázadon át buzgó munkása, hű s közhasznú kertésze volt az emberiség, az anyaszentegyház veteményes kertjének, megérdemli, hogy szerény bár, de nagyfontosságú díjjába, a hála s elismerés koszo-I ruját tegyük sírjára.
