Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-28 / 48. szám

igazságtalanságban. Nem vagyunk mi oly rosszak mint a milyen hírünk. Akár fityrnálásból, akár jóakaratú serkentésből korhol is bennünket valaki, kettőt nem szabad szem elől téveszteni: egyiket azt hogy a természetben nem lévén ugrás, minden népnek, tehát a magyarnak is kikerülhetetlenül át kell mennie azon fejlődési phasisokon, a melyik a mai magasabb kulturának lépcsőfokait képezik; másikat pedig azt (ós ezt igen fontos körülmény gyanánt merjük jelezni), hogy az ipar és kereskedés üzésétől eleitől fogva épen nem annyira véralkatunk, mint sokkal inkább az az erkölcsi undor riasztott bennünket vissza, melyet a magyar ember kezdettől fogva érzett azon idegenekkel szemben, a kik nekünk, mint uj népnek, a kereskedést és ipart ugy mutatták be, mint a melyekhez tisztesség csak igen kevés, lovagiasság pedig épenséggel nem járul. Nem akarom e dolgot apró szálaira bontani, de részemről nem csodálkozom, ha a magyar az ipar ós kereskedés ilyen képviselőinél inkább megrendelő mintsem munkatárs kivánt lenni. Hanem bölcs Salamonként „mindennek megvan a maga ideje." Be kellett és be kell látnunk, hogy a rőf ós varrásfonal nem olyan tisztességtelen eszközök, mint a milyennek látszottak, s hogy anyagi művelődésünk megteremtését saját kezeinkbe kell vennünk, ha csak továbbra is más népeknek piaci adófizetői, s egyszersmind az előre nyomuló európai népeknek utói ballagó szegény ós tehetetlen csapatja lenni nem akarunk. Nagyon itt az ideje, sőt már meg is késtünk, hogy valahára magyar kereskedelem és magyar ipar is legyen olyan értelemben, a mint Angol, Francia- ós Német- stb. országekban láthatjuk. Ez a vágy, ez a gondolat lelkesített ós ösztönzött ez óv folytán nálunk néhány buzgó tápasztalt ós mély belátásu férfiút arra, hogy országra szóló mozgalmat indítsanak köztünk elsőben is a háziipar" érdekében. Az a sokszoros elismerés, melylyel ama derék férfiak föllépését a sajtó, a törvényhatóságok, sőt az egyesek is fogadták, bizonyítja, hogy az illetők valóban az idő titerére tapintottak, s hogy valóban az értelmes közérzületnek adtak kifejezést, midőn oly térre irányozták nemzetünk figyelmét, a melynek művelés alá vétele, nem tudni, anyagi avagy erkölcsi hasznot fog-e többet hajtani. A kezdeményezők föllépésének történetét ós működésének programmját itt aprójára előadni annyival inkább fölösleges volna, mivel nem lehet a hazában értelmes ember, a ki ezen üdvös mozgalomról tudomással nem bírna már ma. A helyett inkább azt valljuk ki, hogy mi célból beszélünk e tárgyról az í „Egyh. és Isk. Lap"-ban. A házi iparnak részint meghonosítására, részint elterjesztésére ez első lépést mindenesetre az oktatásügyi ministerium tette meg. Ez utasította már | évek óta a praeparandiákat, hogy ne csak a mezei és kerti gazdaságot,' hanem a kézi munkákat is ismertessék meg növendékeikkel oly célból, hogy azok ebbeli ismereteiket majd leendő állomásaikon értékesítsék. Hogy ez intézkedés minden tekintetben üdvös eredményekre vezet, az már eddig is kétségén kivül van. A törv. hatóságok is hozzá kezdtek a cselekvéshez, bár nagyobb buzgóságról eddig csak Zemplóm| megye adott kivánt jelt. Az indítványozók, kik egyszersmind a központi ; (fővárosi) bizottságot képezik, minden irányba kiterjesztik figyelmöket. Buzdítanak, tanácsolnak, sőt ma-I gyaráznak mindenütt, a hol hozzájok fordulnak, és szövetkeznek mindenkivel, a ki a jó ügynek szolgálni tud is, akar is. Tudtunkkal azonban ez az orsz. bizottság és a lelkészi kar idáig még nem. vették egymást észre. Pedig ez nagy kár. A lelkészi kar annyira a nép között él, s oly tekintólylyel bír még e vallástalannak bélyegzett időkben is, hogy az ő közreműködését ily országos ügyben igénybe nem venni igazi tó-i védés lenne; valamint másrészről a lelkészi kar is egy igen fontos alkalmat szalasztana el befolyásának és tekintélyének gyarapítására, ha e mozgalommal nem szövetkeznék, s ha elmulasztaná kezébe venni a ! vezetést ott, hol nála arra illetékesebb vagy épen nincs, vagy csak kivételesen található. Sok dolog már nagyon elvónült, s még sin! csen eléggé tisztán meghatározva. Példák a nemzetgazdaság kérdései, melyekkel pedig a legtöbb ember ugy van, mint a politikával; senki meg nem vallaná ; még magának sem, hogy nem ért hozzájok. Pedig a „munka", „vagyon", „pénz* stb. meghatározása nem épen minden parlagi észnek sikerül. Ilyenforma dolog a „lelkészi hivatal föladata és rendeltetése" is, mint melynek körét épen úgy lehet nagyon tágra j mint nagyon szűkre vonni.