Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-21 / 47. szám

dekeltséget keltett. Folyó hó 13-kán a délutáni vonattal érkeztek hozzánk az evangélikus egyházak hazafias ér­zelmű lelkészei közül: Czékus István és Karsay superin­tendensekkel élükön mintegy 18-an. Ugyanakkor jött hozzánk Ivánka Imre ur is. A vaspályánál a helybeli egyesült protestáns egyház képviselői fogadták az érkező­ket, kik legnagyobb részben magán házaknál lettek be­szállásolva. Ivánka Imre ur még a megérkezés estvéjén értekezletet tartott, mely alkalommal felbontattak az egy­házmegyék illetőleg kerületek szavazatai is, melyeknek többsége szerint Cékus superintendens ur lett a gyám­intézet egyházi elnökeként megválasztva. Ugyancsak 13-kán estve a helybeli magyar dalkör leginkább a vendégek tiszteletére dalestélylyel egybekötött táncmulatságot ren­dezett az uj redoute termében. A vendégek mind meg­jelentek, a jó vérű fiatalság pedig mulatott a hogy a programul volt — ki világos kivirradtig. Másnap a protes­táns templomban Czékus ur imádkozott magyarul, németül pedig Doleschal ur tartott templomi beszédet. Ezután következett a gyűlés, mely a városház termében tartatott meg, s mely a gyámintézet ügyeivel és a segélyezések kér­désével foglalkozott. Délután 2 órakor a redoute nagy termében 50 személyre társasebéd volt. * A Simoni a egyik aljas neméről hoznak tu­sitást a görögországi lapok, ugyanis Valasszopulos és Mikolopalosz volt görök miniszterek vád alá helyeztet­vén, a kamara által kiküldött bizottság vizsgálata a többi közt a következő gyönyörűséges dolgokat déri tette fel: Valasszopi^os kultusminiszter az argori érseki széket, mi­dőn megürült, a legtöbbet Ígérőnek adta el. Egyik pályá­zótól a miniszter megbízottja 1500 tallért kért, egy má­sik 10 ezer drachmát ígért. Időközben egy harmadik pályázó akadt, a ki practice fogta meg a dolgot s Ni­kolopulosz igazságügymiuiszternek 10 ezer frankot adott. E miatt a két minisszter közt viszály támadt, mely csak ugy lőn kiegyenlítve, hogy az illető pályázó a cultus­miniszternek is 10 ezer frankot, később pedig még 9970 drachmát érő különféle ékszert adott. Az efféle aljas visszaélések szomorúan illustrálják, hogy hova sülyedhet az államhatalom alá került egyház, s melyet ha olva­sunk szinte készek volnánk 7-ik Gergelyt a simonia ellen folytatott erős harcaiért megtapsolni, ha nem tud­nók, hogy ezen harcokkal csak eben gubát cserélt a nyugoti egyház is, mindaddig, míg a r formáció tisztító szele oda is be nem hatolt, ha nan tudnók, hogy voltak századok, a mikor a pápák s épen úgy, mint most a görög miniszterek szabad vásárt csaptak, s ezrekért árul­ták adták a főpapi székeket. NEOROLOG. Egy öreg lelkészt tettünk öröknyugálomra folyó hó első napján; a jánosii ref. egyház 44 éven keresztül mű­ködött buzgó lelkipásztorát, s a gömöri egyházmegye egykori köztiszteletben állott esperesét nt. Szabón Jánost. Sokan megkeresték házát életében , sokan jöttek el temetésére is. Legelsőbben is kedvelt liivei, a jánosii hármas egyház közönsége sietett lefizetni a kegyelet adóját tisztes öreg papja iránt s nagy számmal vette kö­rül az elhunyt koporsóját; aztán a gyászoló hívekhez csatlakozott a lelkésztársak, tanitók, rimaszombati taná­rok és tisztelő barátok tekintélyes közönsége; szerettük ott látni magunk között Róiner Flórist, a hires régészt is, ki szintén a temetési kísérethez csatlakozott, és a gyászünnepélyt végig ballgatá. A háznál a koporsó felett egyházmegyénk jelenlegi esperese nt. Török József balogi lelkész mondott meg­ható, és tartalmas imát. Az ima bevégezte után felfogván a lelkésztársak a koporsót, a templom előtermébe vitték, mialatt a gyásztisztesség tevő közönség elfoglalta a tem­plomot, Mi -r a tanítókból akakult énekkar szivrázó ha­lotti énekeit zengte, egy felette megnyerő külsejű öreg lelkészt láttunk a szószékre lépni, ki nem volt más, mint a szépen imádkozó Borsodi József simonii lelkész. Elmondván a rövid előimát, s jelezve a szomorú össze­gyűlés! alkalmat, halotti beszédet tartott az ap. csel. irott I könyv. 20 r. 25. vers felett, a mely következőkép hang­zik : „és most ime én tudom, hogy az én ar­c á m a t többé nem látja egy is m i n d n y á j a­tok közül, kik között által mentem, pré­dikálván az isten országát. Nem első vagyok azok között, kik e munkát magasztalokig említik ; sőt mindazok, kik hallgatták, elragadtatással beszélnek még mostan is róla. Látni a katliedrában azt a szép, tisztes öreg alakot, hallani érces hangját, mely néha, mint a vi­hartól felkorbácsolt tenger erősen szólt, és dörgésével megrázta a hallgatóit lelkeit; néha pedig lágyan simult el a szivek felett, mint a tavaszi szellő a mezők felett, 1 s nem hagyott maga után mást, mint harmatot, a kö­nyek harmatát; aztán megfigyelni azt a teljes meggyőző­désből beszélő öreg prófétát, ki mindenkor megfelel, ha kell életével is azért a mit mond. Nem merek hozzá­fogni e beszéd ismertetéséhez. Egy mélyen gondolkodó, és a vallásos eszmék története és gyakorlati értéke felett számot vető szellem szüleménye ez ; a mely nem állja útját az eszmék fejlődésének, a felvilágosultság terjedé­sének, de határozottan tiltakozzik az oly irány ellen, mely tökéletesen aláássa a vallásos érzület minden lét­alapját. Egészen véve nem hallotti beszéd az, hanem egy bölcsészeti mestermű, melynek barázdáin a mélyen gon­dolkodó lélek hordja a fáklyát, de az észhez hozzá szegődik a sziv is, melegséget kölcsönözve a vilá­gosságnak ; szóval felismerjük e műben a bölcs keresz­j tyén papot. A sírnál az ottani segédlelkész beszélt, fejte­; getvén az elhunyt lelkész jellemének szép vonásait. Most térjünk át a megboldogult lelkész életrajzára. Szabón János született Borsodmegy ében, Vadnán az 1800-ik

Next

/
Oldalképek
Tartalom