Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-31 / 5. szám

lottak és vádakat gyűjtöttek, de sem az enyedi elöljáró­sággal nem közöltek semmit, hogy és.révé'eleit előre megtehesse, sem, mikéűt a vásárhelyi közgyűlés által uta­sítva voltak (lásd a 73-iki Jegyzőkönyv 105-ik pont­ját), jelentésüket az igazgató tanácshoz be nem ad ták, hanem egyenesen a Kolozsvártt 1874.april 12.— 20. napjain tartott 3-ik közgyűléshez nyújtották be. Mintha abban gyönyörködtek ós kerestek volna érdemet, hogy oly vádakat juttassanak nyilvánosság elé, melyre az illetők előkészülve ne n lehettek, mert azt sem tudták, hogy vád van ellenök emelve. Ez anyaszentegyházunkban hallatlan és mostanig ismeretlen eljárás volt. Eszélyteleunek mondjuk továbbá a vizsgáló bizott­ság eljárását, mert lettek volna a felhozott vádak napnál világosabban bebizonyítva: akkor sem a hibátlan és soha meg nem kérdezett elöljáróságot kell vala meggyalázniok a haza szine előtt, hanem ki kellett volna kutatni az egyes hibásokat, ellenök keresetet indítani s bűneik mér­téke szerint büntetni. No de a közgyűlés, a váratlan jelentós meglepő ha • tása alatt oda engedte magát ragadtatni, hogy az enyedi gondnoki és tanári kart, kezdve gróf Mikón és végezve Székely Ferencen, azon frázissal, hogy törvényes jogaikat jövőre csorbitni nem akarja, leplezetlen szókkal kifejezve, gondnokság alá helyezte, felmentvén őket a vagyoni ügyek intézése és felügyelete alól s tévén helyökbe ideiglenesen egy három tagu kezelő bizottságot. Már pedig a tanári kar egyetlen tagja sem vett köz­vetlenül részt, néhai Kasza Dániel kivételével, a vagyoni kezelésben ; és ha valamiben elnézés vagy észre nem vétel hibája forogna íenn : ez főként a. helytlakó főgond­nokot terheli, a kinek kötelessége szerint mindent első sorban felügyelni és szemmel tartani kellett. Yalyon mit gondolnak az ismeretes közgyűlési jele­neteket s utólagos gyanúsító vádakat színre hozó és ter­jesztő urak ? növelték-e eljárásukkal az ország szine és a közvélemény előtt az erdélyi ref. egyházkerület tekin­télyét? . . . — Nos ! hát ennyivel beérte aztán szegény Enyed ? Korántsem! mintha tiszta égből csapóit volna le a vil­lám, jónak látták a vizsgáló bizottság jelentését felül­vizsgáló urak (a sugallókat elhallgatjuk!) egy kapcso­latos indítványt tenni, mely eredeti cíonkitat­lan szövegében igy hangzott : „A theologicum seminarium tétessék át már jövő 1874. szeptember elején Nagy-Enyed­ről Kolozsvárra, mert Euyeden a tanárok veszekednek és az ifjúságot megmételyezik." Hiában hivatkozott néhány tag, 'kiket az uj kolozs­vári egyházmegye nemeskeblü férfiai kegyeskedtek a „Kelet"-ben „petroleumos atyafiságnak" titulálni, a ház­szabályokra, melyek nem engedik (ha az eszélyesség és anyaszentegyház békéje engednék is), hogy ily nagyfon­tosságú kérdés a gyűlések folyamának 6-ik napján, mikor már a tagok jelentékeny része eltávozott, tárgyalás alá vétessék. Házszabályaink szerint ugyanis csak a három első nap szabad önálló indítványt tenni, igen de! felelók, kapcsolatos indítványt szabad akármikor ! már pedig Enyed vagyoni ügyei és az enyedi theologicum seminarium kapcsolatos ügyek, mert Enyed neve mindenikben eléfordul! ez világos. Elé­vették hát a „kapcsolatos indítványt" (szemérmesen kitö­rülve a végét, s ezt még „engedmény"-nek nevezték) és kiküldték véleményadásra az egyházmegyékhez és tano­dákhoz. Igy értsd, érdemes olvasó, ott a Királyhágón tul, miért ir mostanában annyi erdélyi ember „érdekes em­lékiratot" és újságcikket, jobb ügyhöz méltó fáradsággal és „nemes mérséklettel" a nagyenyedi theologicum se­minariumnak Enyedről Kolozsvárra áttételéről ! És ha tudni akarnád, szíves olvasó ! miként szüle­tett és nőtt nagyra voltaképen ez a „kolozsvári egyház­megye" ós ez időszerint miből áll ? röviden azt is el­mondhatjuk. A zilahi zsinaton 1856 ban a kolozsvári püs­pöki vizsgálat alatt álló egyház a kolozs-kalotai egyház­megyétől (melyhez válópereire nézve tartozott) különvált, házassági törvényszéket (spirituálé forumot) kórt és nyert azon kikötéssel, hogy álljon az a kolozsvári egyház tisz­teletes papjaiból, a nagy enyedi papnöveldé­nek Kolozsvártt levő proféssoraiból és más, a kolozsvári ief. collegium mellett levő professo­rokból, kik azonban csak felszentelt papok lehetnek. (Meg­jegyezzük, hogy házassági törvényszékeinknek legalább hót papi tagja kell, hogy legyen. A kolozsvári egyház­nak, illetőleg uj egyházmegyének nincs több négy papjánál.) Ez a házassági törvényszék ugyan meg­csonkult, mikor 1862-ben az Enyed forradalmi pusztulása miatt: ideiglenesen Kolozsvártt elhelyezett enyedi theol. seminariumot hazaszállították s a kolozsvári collegium mellett is csak egy felszentelt pap l'ivataloskodott. No de azért Kolozsvárnak sikerült magát „egyházmegyévé" hivatalosan kimondatni, most pedig, hogy kiegészedjék és újra szervezhesse magát, a visszainditványozott theol. seminarium ismét egyesülhet vele ! . . . Áll pedig ez az uj egyházmegye a kolozsvári anyaegyházból (lélekszám 8621) és Szamosfalva leányegyházból (lélekszám 165). Hozzá fogható absurdum: hogy egyetlen egyház legyen ekklézsia és egyházmegye is ! nem létezik — miként Szász Gerő szokta mondani — a föld glóbusán. Magyar­ország egyházai: Debrecen, Hódmezővásárhely, Halas stb. szégyelhetitek magatokat, hogy ti 2 -3—4-szer annyi néppel nem vagytok egyházmegye s ily ritkaságot nekünk adatott feltalálnunk ! A fónnebbiek után érthetővé válik, miért dicsérték és dicsérik a „kolozsváriak" akkora buzgalommal önma­gukat és tetteiket izon erdélyi lapokban, melyeket (a po­lit kaiakkal együtt) kezökön, részben szerkesztésük alatt tartanak. Az „Erdélyi protestáns Közlöny" is, egyházkerü­letünk egyetlen szaklapja. —melynek szerkesztője a kolozs­vári egyházmegye esperese és kolozsvári első pap (Szász Gerő) és főmunkatársa az egyházmegyei jegyző és ko­lozsvári második pap (Szász Domokos) — kirivó előszeretet­tel fogadott kivált a mult tavaszi közgyűlés óta minden oly cikket, mely Enyedet támadta. Az Enyed védelmére 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom