Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-21 / 47. szám

becsértékét a mai viszonyokhoz mérten nem tudnám megítélni; vagy oly roszakaratunak mutat be, mint ki az esp. gyűlés szine előtt a felényit sem érő jövedelmet kétannyit érővé akarja felszámítani. Mellesleg legyen meg­jegyezve, hogy már én akkor is, mikor még nem is ismertem Fóthnak a gyűlésen általam felhozottaknál sok­kal nagyobb előnyeit, 870 frtra tettem a calculust, nem pedig 770 frtra. A cikk végén n—m ur,' elhallgatva azt, hogy az anyásítás szavazat utján feltételesen ki is mondatott, s hogy az anyasitás az adatok valódiságától függesztetett fel, mely végre vizsgáló bizottság kiküldése vált szüksé­gessé ; s ezt elhallgatva az esperességi gyűlés intézkedé­sét gúnytárgyává téve, azon képtelenségről denunciál az olvasó közönség előtt, hogy : „Erre Láng A. ur kinevez­tetett bizottságnak." A 4 tagú bizottságról fentebb emlé­keztem. Mindhárom gyanúsítást, határozottan visszautasítom. Tisztázásomra több szót nem emelek, mint annyit: Fóth anyásitásánál nincsenek mellékes érdekeim ; óhajom csupán az, vajha egy veszélyben forgó lelkes magyar leányegyház anyává válva, megtartatnék az ágostai egyetemes egyháznak. Végül pedig kijelentem, hogy az „n—m" nem elég átláthatlan álca, tudjuk, kinek fekszik oly annyira szi­vén Fóthnak üdve, s ki hiszi magát ahoz legközelebb állónak lenni. Wir kennen sehon unsere Pappenheimer! LANG ADOLF, tápió-sz.-mártoni ev. lel. esp. főjegyző. Templom szentclés Kis-Kőrösön nov 1. Minél ritkábbak az ilyféle ünnepélyek az egyházi élet terén, annál nagyobb befolyást gyakorolnak az embe­rekre, feltéve, hogy az ily ünnepélyek ékesen rendeztetnek; a kis-kőrösi ünnepélyről pedik ezt jólélckkel elmondhatjuk. Ennek főmozzanatait, hogy ezen lapokban is felemlítsük, nemcsak illő, de némiképen kötelesség is. A kis-kőrösi egy­ház a pestmegyei ev. esperességben számra nézve a leg­népesebb, mert a 9000 lelket jóval haladja, nyelvre nézve szláv magyar, de egyik érdeme, hogy a magyarosodásban óriás haladást tesz, minek alapját volt lelkészei, néhai nt. Blázy Lajos és élő Sárkány János megvetették. Ha visszapillantunk azelőtt husz évvel és azon időt a a mostanival egybehasonlitjuk, mily nagy különbséget ta­lálunk ! akkor alig szólíthattál az utcán bátran embert magyar nyelven, hogy megértett volna, most a közlekedési nyelv leginkább a magyar. A másik mozzanat, a melyre nagy súlyt fektetni lehet, hogy e nép az áhitatosságot mint drága ereklyét, általában véve, megtartá, dacára annak, hogy a külső élet, az anyagiakról való gondoskodás e tekintetben is nagy rést ütött népünkben valamint itt, ugy másutt is, mely ellen az iskolának és templomnak vagyis a tanítónak és papnak folyvást harcolni kell, hogy korunknak ezen hydráját némiképen ellensúlyozzák. j A kis-kőrösi egyház egyházi életének fényes tanúságát adá, hogy templom- és toronyépítéshez oly időben fogott, melyet minden tekintetben, ha épen mostohának ne­vezni nem akarunk is, de kedvezőnek sem mondhatunk. A kis-kőrösi egyház leginkább földmivelő osztályból áll, mely a legközelebb mult tizedben részint a magasan álló í vizek, részint a reá következő aszályos évek miatt, va­lami dus avagy fényes aratásoknak nem örvendhetett. Ily válságos időben fogott a templomépitéshez Hon­nét szerezte a szükséges nagy összeget, talán kölcsönt nyitott, avagy a mint jelen időnkben nagyon is szokássá váít, könyöradomány utján segített némiképen magán, vagy valam' jóltévő patrónusa gyámolította ? — Ezen kisegítő eszközök közül egyet sem vette igénybe. Az Istenen kivül más patrónusa nem lévén, tulajdon testüle­téhez folyamodott, azon hittel és meggyőződéssel : „se­gíts magadon, és az Isten is megsegít. A keresztyénhit : buzgóság, mely minden időben csudaképen működött, a ! lehetetlennek látszó akadályokat meggyőzvén, varázsere­jét itt is kimutatta, az 50,000 forintnyi összeget, mely kelletett, összegyüjté ; önnön magukat megadóztatván a a legszegényebbtől a leggazdagabbig, mindenki tehetsége szerint áldozatát meghozá. Majd másfél évig tartott az építkezés, azon idő alatt a valdensekhez hasonlóan ré­szint a szabad ég alatt a paplak udvarán, részint az is­kola termekben végezvén az istenitiszteletet. A nagy és szép mű szerencsésen befejeztetett, a szép templom tor­nyával, mely renaisance stylben építtetett, íme áll, hirdet­vén a kis-kőrösi hivek buzgóságát, mely az anyagiakróli nehéz gondoskodása közepében, a lelkiekről is gondosko­dik. Az áldozatok hozatala tekintetében a kis-kőrösi egy­ház ~az utolsó lefolyt időkben talán többet tett, mint bár­mely más esperességünkben létező egyház; mert isko­láit is berendezte és a tanerőt három újonnan választott tanítóval szaporította. Hogy visszatérjek tárgyamhoz, mely­ről tulajdonitépen röviden szólani akarok : november 1-jc, vagyis reformáció ünnepe vala az örvendetes nap, mely az újonnan felépíttetett templom felszentelési napjául kitü­zetett. Ez alkalomnál két hatalmas és kedvelt egyházi szónok lépett fel. Egyik esperességünk főesperese nt. Sárkány Sámuel, a másik a helybeli idősebb lelkész nt. Kemény János. Az első az oltár előtt ecsetelvén magyar nyelven 1. krónika 17. nyomán az egyház múltjából tör­ténelmi adatait s azután átmenvén a jelen ünnepnap fel­adatához. Beható, kellemes mesteri és szónoki szép te­hetségével kimutatta: miként kelljen keresztyéni szem­pontból a templom felszentelésnek történni; a másik szónok a szószékről rajzolta szláv nyelven e nap fontos esemé­nyét , emlékeztetvén a hallgatókat ama mult szomorú időkre, melyekben buzgó elődcinknek vallásokért ne­héz harcot kelletett kiállania stb. Kritikát írni nem szándékom, csak főmozzanatokban akartam e nap szép ünnepélyét mintegy dióhéjban az olvasó szeme el'be ál­lítni. Ha az ünnepi beszédek felől közelebbről szólani akarnék, ugy hosszura is terjedne rövid közlésem; mert ugy az egyik mint a másik szónok szorosan szem-76*

Next

/
Oldalképek
Tartalom