Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-21 / 47. szám

készek felekezeti különbség nélkül, s a közs. tanítótestület két képviselője. 16. §. Az 1868. é. XXXVIII. tc. 15. 35. 116.117. 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 136. 137. §§-ai hatályon kivül tétetnek. 17. §. E törvény végrehajtásával a vallás- és közokt. m. k. miniszter bizatik meg. Budapesten, 1875. nov. 2-án. Trefort Ágoston m. k. vallás- és közoktatási miniszter. T C A papnöveldétől a papi pályáig. *) — Rövid módszertani-kalauz theologusoknak, és tájékoztató útmutatás ifjú prédikátoroknak — Motto: „Wo du den Weg nicht weisst, folg' cinem Führer du; Doch, ob der Führer aucli den Weg weist, sielie zu." 1. Irány-tűk. Bár elég részletesen körülirtuk jelen cikksorozatunk tartalmának meghatározását, mindazáltal nem kezdhettünk hozzá addig, míg előlegesen is tárgyunk és célunk felől nem mondunk el egyet-mást; mert jeleztük ugyan, hogy miről és kikhez akarunk szólani, de hogy voltaképen miért beszélünk : e bevezető sorokban akarj uk a t. olvasónak tudomására hozni, amit nem lehetett volna elmellőznünk anélkül, hogy „ajtóstól a házba be ne rohanjunk." Mit akarunk tehát ? Mielőtt e kérdésre felelhetnénk, emlékeztetjük olvasónkat azon időszakra, amikor theol. tanulmányát elkezdette, mily idegen és szokatlan volt minden ! S azután is sokszor mily fáradságos volt azon az uton haladni, melyen nem tudott egész bizonyossággal a dolgokhoz kezdeni, vagy az elkezdetteket tovább folytatni vagy bevégezni! Ebből kifolyólag tehát, azoknak, kik magukat a theol. pályára határozták s azon derék, alkalmas papokká akarják magukat kiképezni: kalauzul akarunk szolgálni a theol. tanulmányt illetőleg, s mindazt, mi az ügyes kiképzésre ajánlatos, általában felmutatni és pedig ugy, hogy azokat nemcsak a semináriumban kelljen követni, hanem később is a tanitó-pásztori hivatalban szemelőtt lehessen tartani. Más szóval, szerzőnk szavait idézve: „Bizonyos értelemben itt egy eszmény mutattatik fel. Mert utoljára is mi egyéb minden methodologia, mint eszményleirás ? A methodologia nem azt mondja nekünk: mit tehetünk . . . ezt jól tudjuk a nélkül is ; hanem : mit kell tennünk, hogy a legfőbbet elérjük. Nem azon kérdésre felel: mily keveset végezhet el valaki, sem nem arra, hogy mint kell a megszokott középúton haladni; hanem hogy mennyire kell mennie, hogy a tökéletest elérje. Annak, ki. ettől visszariad, ezt *) I") o e d e s F. J. utrechti egyetemi theol. prof. és prédikátor ily cimü műve nyomán : „A theol. tanfolyam vázlata" (De theologisclie studiengang geschetst.) Methodologiai levelek egy theologus ifjúhoz. Utrecht, 1866. feleljük : szerencsétlen ember az, ki semmi eszményt nem ismer ; de még szerencsétlenebb az, ki egy eszménynyel szemben közönyösnek mar d; legszerencsétlenebb pedig azon ember, kit saját eszménye visszariaszt. Az eszmény az, mi i n s p i r á 1, s az embernek ezen eszmény elérésére aspirálnia kell !" Ezek szerint tárgyunk valamint célunk felől is tisztában volnánk; csak még azt kell egy kissé kifejtenünk, hogy tulajdonképen kikkel akarjuk ezen célunkat elérni ? E kérdésre is megfelelni ismét legilletékesebb lesz az, ki e sorok Írójának is kalauza volt, s ki igy szól erre nézve a többek közt : „Nyíltan szólva, az ép ugy nagyon fájna, ha a tanulók közt nem akadna olvasónk, mint az, ha csak a tanulók és senki más nem érdeklődnék. Mindaz, ki a keresztyén theologiának kedvelője, mint én is, reménylem, hogy az ezen levelekben Írottak figyelmét nem méltatlan dolgokra fogják fordítani. A papnövendék, ki a fának azon bimbója, melynek gyümölcsét később a község vél leszakitni, ő az első sorban, akire számitok. De azután a szent hivatal candidatusára is, ki már azon csemete, melyben a bimbó fészkelt, reményteljes egyéniség, az ekklézsia reménye s egy boldog jövő hírnöke. Nem kevésbé a pásztor- és tanítóra, ki a sok gondozás és ápolás érett gyümölcse, melyért a jó pásztor nyája istennek hálát ad, ha ő valóban a nyáj pásztora a Főpásztor alatt." Azonban senki se vélje, mintha az alábbi hodegetikai kalauzolások és intések oly tökéletesek volnának, melyeket mindenki használhat s követhet minden különbség vagy egy s más modificatio nélkül. Itt sok függ kinek kinek a neki adatott talentumoktól, az illetőnek vi szonyaitól és körülményeitől. Ugy, hogy ide is talál azon kérdés, melyet valaki egykor ily formán tett fel: „Quis calceum formabit, quis pileum omnibus congruum ?" Kantnak szokása volt felolvasásait néha-néha igy kezdeni meg: „Ich le-e nicht für die Genies, denn diese brechen sich ihrer Natúr nach selbst die Bahn ; nicht für die D u m m e n, denn sie sind nicht der Mühe werth ; aber für die, welche in der Mitte stehen, und für ihren ktinftigen Beruf gebildet seyn wollen." Ezen szavak egy kevés módositással ide is illenek : a geniek-nek nincs szükségük ránk ; ami pedig az „ostobákat" illeti ... de azok talán nem mennek a theologiára ? . . . S igy fenmaradnak azok, kik sem nem ,,geniek," sem nem „os tobák." E nagy kör számára tehát, melyben a genialis elemek is nagy számmal lehetnek, akarunk a kitűzött"