Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-31 / 5. szám

vallásos buzgóság élesztésére előnyösen ható mtivet találandnak Fábián urnák ezen dolgozatában. És még sokkal inkább találnának, ha a nyelvre nagyobb gond fordíttatott volna, és a német kifejezéseket nem oly szolgaiasan „tenné át" magyarra. Az idézett töredékek egyikében p. o. azt mondja: „a hadsereg erejére nézve forrás és gyökér volt az evangeliomi isteni félelem." 46. 1. Yagy a 66-ik lapon igy szól: „Bátor merénylet és gyilkos csata vala ez. ő maga 60 ágyúlövést tett a csata nyomulásában." Yagy a 15-ik lapnak majd minden sora vagy felettébb döcögős, vagy idegen izü, és talán még ízetlenebb egész az érthetetlensógig a 89 lap több kitétele, melyek mondanom sem kell, hogy a könyv tartalma által tett kedves benyomást nagyon gyengítik, és erősen ösztönöznek bennünket arra, hogy szerzőt kérve kérjük, hogy a midőn e művet, melynek átültetésével hazai vallásos irodalmunknak oly jó szolgálatot tett, másodszor adandja sajtó alá, el ne mulaszsza annak nyelvét erősen megsimítani, és az idegen ízt abból lehetőleg kipusztítani. Farkas Jó z s ef. B ELFŐ L 13. Rontani tudunk, épitni nem! Régóta foly a Királyhágón innen lakó reformátusok között az éjjeli harc. A legfőbb törvényhozó és kormányzó testület újraszervezésekor (1872) össze nem szokott, egymást csak távolról ismerő elemek kerültek össze. Az uj képviselőház nyers ifjúsága hevével és korlátlan hatalmának tudatában merészen munkához kezdett. Akadtak becsmérlői minden létezőnek ; sietve le kell a régit rontani, hogy szabadon haladhassunk előre ! mondák ők. Az építkezni szerető korszak aranyidejét éltük országban, politikában: mily dísztelen ez az avult szín, modor! ujat helyébe mentől elébb ! . . Az egyház ugyan természeténél fogva conservativ; de mi megmutatjuk, hogy jobbak, okosabbak leszünk apáinknál! Fájdalom! rajtunk is betelt: a ki sokat markol, keveset fog. Rontani tudunk, építeni nem. Hiányzott a vezetésben a bölcseség, higgadtság, őszinteség; a tagok közt a Lgerősb és szükségesebb kapocs: a bizalom. Az uj „erdélyi magyar párt lovagjai" (mert ők voltak néhányan a főbbek itt is !) először fújták meg a riadót: „veszélyben van a világi elem, nyakunkon a hierarchia !" Igaz ugyan, hogy a világiak 4—5 annyi tagot számlálnak, de „semmi magasabb érdek nem hajtja őket, otthon maradnak" — mondák — „a j ó 1 fegyelmezett papságnak pedig a közgyűlés olyan, mint nekünk a sport; ők eljőnek" s nem ugy lesz ma jd, mint régen volt, hogy otthon üljünk, más dolgozzék, s mégis az történjék, a mit mi akarunk. Itt nincs más mód, okoskodának „az uj magyar egyházi pártiak", mintha először rájuk ijesztünk, hogy „protestatiot adunk be, haza megyünk, megvonjuk a patronatust" és ha erre nem nagyon találnának megijedni, „össze kell zavarni, veszíteni őket minden áron," igy megosztva, pártokra szaggatva, mégis mienk marad a hatalom ! Divide et vinces. És megindultak a cselszövények, oly arányban, minőről nekünk együgyű, társadalmi morálról ábrándozó embereknek fogalmunk sem szokott lenni. Nem hiányzott a macska is, ki hol a sashoz, hol a vaddisznóhoz ment éjszakának idején, hogy táplálja a gyanút s biztosítsa magának az ebből esedékes zsákmányt. Ennyire haladtunk 1872. augusztus végén Kolozsvárt az 1-ső uj szervezetű egyházkerületi közgyűlésen. A gyűlések vége felé megkísértették az érdeklettek a „kolozsvári egyházmegyének" évek óta mesterségesen érlelt szőlőjét leszedni; de savanyunak találtatott. Az idő kereke azért csak forgott tovább. 1873 elején alig 2 hónapi időközzel meghal a nagyenyedi főtanodának két derék tanára: Kasza Dániel (fjanuár 20-kán) ósJancsó József (f március 29-ikén), kik közül Kasza egyszersmind a gazdaság főfelügyeletével volt megbízva s folytatta azt 1868-tól haláláig i ng y e n, r i tk a önfeláldozással, és e r e dménynyel. Enyednek három rendes tanári állomását kellett az 1873 augusztus végére Marosvásárhelyre hirdetett, de a cholera miatt november elejére halasztott 2-ik kerületi közgyűlésen, választás utján betölteni. Ugy szintén a gazdaság felügyeletére is jószágkezelőt kellett keresni, mert a tanárok egyhangúlag kimondották, hogy közülök egyik is Kasza tisztét magára vállalni nem akarja; annyival inkább, mert Kasza is többször nyilvánította volt, hogy megbízatását csak a vagyoni ügyek rendezése befejezése igtartónak tekinti, s akkor okvetlenül leteszi, hogy az elöljáróság egy prefektusra bizhassa. Véletlenül azonban egy ötödik hely is betöltetlenül állott a nagyenyedi főtanoda mellett, t. i. egy álgond n o k i állomás. Az uj szervezkedés alkalmával azon rendelkezés történt, hogy egy-egy tanodánál két főgondnok és két algondnok legyen. Enyeden megvolt a két fő- (gr. Mikó Imre és b. Kemény István) s egyik algondnok (Zeyk Károly belügyi államtitkár); de a gondnokok közül kettő nem lakott helytt, és a szomszédban (Csombordon) lakó b. Kemény István, mint országgyűlési képviselő huzamosan nem tartózkodott otthon. A tanodák gondnokait mint a központi felügyelő hatóság képviselőit mindig a kerületi közgyűlés szokta választani azon 3 egyén közül, kiket az illető tanoda elöljárósága (gondnokai és tanárai együtt) ajánlatba hoznak. Tisztök : a tanoda anyagi és szellemi ügyeinek felügyelete ; ők az előljárósági gyűlések elnökei s tudtok és beleegyezésök nélkül semmiféle vagyon-kezelési ügy el nem intézhető. Hivataluk nobile officium, s mindig 10