Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-07 / 45. szám

tus által felfokozhatnak, megélénkítetnek, és az utcák zajába s családi gondjaink közé azon magasztos elhatározással térünk vissza, hogy ezentúl tisztább, istennek tetszőbb erkölcsi életet folytatandunk. Majd Dr Schwarz Kár. szólalt fel, ki az istenitisztelet szépségétől azon lépések felé fordította a figyelmet, melyek az istenitisztelet i g a z s á g a érdekében kell, hogy tótessenek. Sürgette különösen, hogy az apostoli hitvallás liturgiái használata eltöröltessék , mely hitvallás szóló szerint, valamint több félig igazhivő theologus szerint is ugy látszik csak azt tartalmazza, a mi a keresztyénségnél mellékes, esetleges, de magáról a keresztyónségről nem tétetik benne vallás. — Ennek ellenében M ü 11 e r lelkész felettébb használhatónak tartja ezen hitvallást a confirmándusok oktatásánál, B a u m g a r t e n pedig akként nyilatkozott, hogy az ö egyéni meggyőződése napról-napra mindinkább teljes összhangzásba jön ezen hitvallás tartalmával. N e s z 1 e r berlini lelkész ajánlotta, hogy a leendő lelkészek a szónoklattanban az eddiginél jobban képeztessenek ki, mert nem elég, ha a lelkésznek van mit mondania, de kell, hogy azt el is tudja mondani; a valódi ékesszólás pedig mai napság vajmi ritka s drága kincs az egyházi szószéken. Imé a német prot.-egyletnek az istenitisztelet reformálása felől folytatott tanácskozása a főbb vonásokban ; melyet közlénk nem csupán azért, hogy megismertessük olvasóinkkal, de egyszersmind, hogy bennök felóbreszszük azon kérdést; hogy hát mi magyar protestánsok mit tettünk és teszünk istenitiszteletünk javítása, annak a kor igényeihez, óhajaihoz való idomítása érdekében ? Igaz, hogy nálunk még távolról sem állnak a dolgok e tekintetben oly gonoszul, mint a német birodalomban. Apáink vallásos j buzgósága, az Ur háza iránti szeretete meglátszik még az unokák életében is; s meglátszik még inkább az, hogy hazai prot. egyházunk a szabadság emlőjón nevekedett fel, s századokonát nem a fejedelmi kegy s a caesar-pápák zsarnoki parancsszava, hanem az önkormányzat s a hívek öntevékenysége tartotta fenn egyházunkat; következőleg ma, midőn a világi hatóság mit sem törődik a vallás s egyház szabályainak meg-vagy nem tartásával, híveink ma is több szeretettel s ragaszkodással viseltetnek vallásuk s egyházuk iránt, mint azok, kiket egykor egyházukhoz a világi ós egyházi hatóságok által önkénytesen kiadott rendeletek korhadt kötelei kapcsoltak; és ha panaszra nyílnak is ajkaink az egy háziasság érzetének lankadása, s a Sionba vezető utaknak begyepesedóse miatt: ez történik korunknak a korábbi időkhöz való viszonyítása folytán; de a német protestánsok egy részével ha összehasonlítjuk hazai hitrokonainkat, még nincs okunk a templomlátogatást illetőleg panaszra fakadnunk. Nincsenek ugyan e tekintetben statistikai kimutatásaink, de azért bátran állithatjuk, hogy mind az ur vacsorával élő, mind a közvasárnapi istenitiszteleteket látogató híveink száma nagyon sokkal nagyobb mint az, mely a mult számunkban Németországból közöltetett. Igen ám ! de a mi halad, nem marad. Hazánk ma sokkal inkább, mint valaha beleesik a nyugoti civilisatio árjának folyamába, és az európai modern műveltség fájának a gyümölcseit, kivált a férgesót nemzetünknek is meg kell Ízlelni; következőleg az az áramlata az egyháziatlanságnak, melyet Németországból jelzénk, hozzánk is elhat: és ha ma még nem, holnap már talán nekünk is lesz okunk a templomok üresedése miatt komolyan panaszt emelnünk; és kivált az uri rend, s a nagyobb városi polgári osztály, mely most is igen szereti már különféle gyűléseit, világi társadalmi ünnepélyeit, kirándulásait vasárnapra tenni, rövid idő múlva talán nálunk is teljesen hátat forditand az Ur házának. És mi látva, tapasztalva ezen veszély közeledését avagy teszünk-é valamit akár egyházhatóságilag, akár egyletileg annak elhárítására, istenitiszkletünknek akként való módosítására, reformálására, hogy az a templomainkat látogatókat teljesen kielégítse, őket továbbra is templomainkhoz kapcsolja? Valóban nagyon keveset. Ki gondol nálunk arra, hogy istenitiszteletünk egyes részei s szertartásai összhangzatban s egységben vannak-ó egymással? A mint az apák anno 1600 körül istenitiszteletünket megfundálták, ugy gyakoroljuk azt ma is. Istentiszteletünknek a főrészét az egyházibeszéd képezi, híveink főként ennek hallgatása végett gyűlnek a templomba: de avagy igazságot tartalmaznak-ó mindenkor e beszédek? a sokszor nagy pathoszszal előadott szent beszód az egyházi szónok lelkéből, benső meggyőződéséből vette-ó eredetét, avagy csak a zsákbői ? Hála istennek erősbödik hazai protestáns lelkészeink között is az igazság, az egyéni meggyőződés iránti érzék, ós épen e lapok hasábjain is többször sürgettetett már, hogy a lelkész mindenekfelett az igazságban 71*