Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-10-24 / 43. szám
Midú'n tizenkettőt az agg-torony elvert, Ifjú kebelébe dörrenté a fegyvert. Ám lőjjenek bele a katonák sírjába, de puskaszónak nincs hely a búcsúztatóban, pedig van ám ilyen dörrentés elég. Mind a három darabnak búcsúztatói, külön a füzet derekán és végén vannak. Lehet képzelni az apát, mint födi el arcát kalapjával ; az anyát, mint borul arccal kendőjébe, ilyenek hallásakor. Mint a népdaloknak, ugy ezeknek a búcsúztatóknak is, meg kell, hogy legyenek, saját népszerű elégiás szépségei, a maga nemében alig hallottam annál szebbet , a mit a vizben elveszett fiu mond édesanyjának : Add oda ruhámat A szegény árváknak, Öltöző ruháim Engem soh' se látnak. Mit a parton hagytam, Oh ! e kinok jele! . . . Egy isten szegényét Öltöztess fel vele. A szegény katona búcsújában, épen ilyen szép, minden népszerűsége mellett is mély, a következő : Nincs erőm maradni Haza, nem bocsátnak ; Csillagai intettek a Fényes mennyországnak. Földi mennyországom, Ha meg lett tagadva: Elmegyek, elmegyek, Elmegyek . . . amabba! különben maga az egész darab szép, és ritkaságánál fogva már, méltó helyet foglal a negyedik füzetben. 8. Hármas szülésben elhalt anya koporsójánál. A ritkább halálesetek közzé tartozik, mint maga a darab, a ritkább szépségű művek közzé. DOBOS. Ez a hármas elmegyek, a legmagasabb kifejezése az elszántságnak, elmegyek! először, elmegyek! másodszor, elmegyek!. . . Senki többet ?. . . harmadszor ! 7. Aggleány temetésénél. Szegény aggleányok ! Télizöld, rosmarin, kedvező esetben, őszirózsa füzér borul a koporsóra, még a halál is megkímélte őket, hát mi, hogyne bánnánk velők kiméllettel? nem ugy mint Gábor barátunk, ki koporsója fölött szépelegni akarván, olyan nyers dolgokat mond hízelegve, melyekre az agghajadon, ha szóhoz juthatna, aligha azt nem felelné, a mit ilyenkor felelni szokí's „már, engedelmet kérek, az nem igaz." Halljuk, mivel vigasztalja: Te éretted e világon, nem esengett senki . . . . . Him virágnak van lnmpora, s anyavirágot vár, Neked, soha esküvőre, nem állott f el oltár. Hát beszéltél te a méhekkel, melyek a virágport szedik és hordják, és a kehelyből harmatot isznak ? Yagy ki bizta rád az oltárállitást ? Vágyaidnak szigetéhez NEM vitt el a sajka ? Azért, hogy nem te ültél ott a hajó orrában, vagy nem te eveztél . . . kérdés ? Vőlegényed, elment szépen Meghalt az még bölcsőjében Régesrégen . . . Végül, ugy neki hevül, hogy még leányságát is kétségbe hozza, csupán hizelgésből „most aggnőt temetünk, s nem leányt." Ez már, valóságos impertinentia !.. . BELFÓLID. Tábori lelkésziliivatal. r Évtizedek óta fájdalmas seb a magyar protest. egyház testén a protest. tábori lelkészihivatalnak vagy teljes elhanyagolása, vagy annak egyházunk szellemével s kormányzati elveivel nem teljes öszhangzásban vezetése. Az 1832 |6 -ik országgyűlés óta sokszor forgott már ezen ügy szőnyegen, s a hazai protest. egyházkerületek közgyűléseiből a közelebbi években nem egy felirat intéztetett a kormányhoz, de a nélkül, hogy ide vonatkozó óhajtásaink s kérelmeink teljesülést nyertek volna. Közelebb egy fontos helyről emeltetett ez érdemben szó, jelesen a magyar delegátio f. hó 9-én tartott üléséből, mely hiszszük, hogy nem fog minden eredmény nélkül elhangzani, és ha a seb nem fog is teljesen meggyógyi tatni, de mégis protest. egyházunk érdekei az illető helyen jövőben több figyelemben fognak részesitetni. Ifj. gróf Ráday Gedeon uré az érdem, hogy felhívta ismét a kormány figyelmét egyházunknak ezen rég égető sebére, a következő érdekes beszédet tartván, illetőleg az alább következő interpellátiot intézvén a közös hadügyministerhez : T. orsz. bizottság! A közös hadseregben a hitfelekezetek egyenjogúsága még ma sem létezik. A mig a hadseregbeli római katholikusok egyházi ügyei, a mi különben igen helyes, tábori püspök és superiorok által intéztetnek el, eddig különösen a református egyházi ügyek a hadseregben, az ezen hitfelekezetbeliek legnagyobb kárára, az erre hivatott református tábori lelkészek megkérdezése nélkül, szóval tökéletes mellőzésével hajtatnak végre oly egyéniségek által, kik nem is tartoznak ezen hitfelekezethez, és kik katonai hivataluknál fogva bárminemű hitfelekezeti kérdésekben j járatlanok. Az ily ügyek t. i. a hadügyminisztériumban a 9-ik osztályban, és annak egy közege által intéztetnek el. Vagy pedig mi még sokkal szomorúbb, és talán veszélyesebb is, egy oly egyén használtatott, és talán még használtatik tanácsadóul, ki két protestáns tábori lelkész cselszövényes és a valóságot nélkülöző folyamodványa folytán mind a két prot. hitfelekezet részére már évek előtt tábori szuperintendensnek neveztetett ki, és dacára a magyarhoni evangelicus és református egyházkerületek protestálása, valamint a delegatiokban történt interpellációknak, még mai napig is viseli a protestáns tábori superintendensi cimet, a mint arról az 1875-ik évi es. kir, schematismusban bárki is meggyőződhetik.
