Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-31 / 5. szám

rendeltetésére, az üdvösségre eljuttassa. E tulajdonok : auctoritas et certitudo, sufficientia et perfectio, ne­cessitas et perspicuitas. Az irás e tulajdonait elismervén, a 16-ik szá­zad embere szívesen alávetette eszét és akaratát egy láthatatlan hatalomnak, melynek követeléseit, mint egyszer mindenkorra megállapítottakat ismerte, hogy szabaduljon egy vele együtt élő, igényeit szemláto­mást mindig fokozó zsarnok hatalomtól, mely rajta garázdálkodott. Mi később korúak pedig ugy vagyunk ama nagy úttörőkkel, hogy kérdésbe tehetjük a ke resztyénség negyedik századából változatlanul át­vett praemissáikat, melyek azonban a reformátorok­korának gondolatvilágába nem csak hogy beleillet­tek, hanem azok nélkül nagy müvüket meg sem in­díthatták volna, mondom, am^ praemissákat kér­désbe tehetjük; de ha egyszer azokat megengedtük, lehetetlen meg nem hajólnunk a mindég egy nyomon járó vas következetesség előtt, mely nagyszerű rend­szerüket jellemzi. Önök ama praemissákat minden kikötés nélkül vakon elfogadták, sőt amint fentebb láttuk, azok elfogadását oly kijelentéssel toldották meg, mely-Önöket minden okos tárgyalás alól fölmenti, minden okos embert pedig arra int, h gy Önökkel e dol­gokban szóba se álljon : ha tehát e téren megmaradnak, akkor Önök hozzáférhetlenek. Én legalább biztosítom Önöket, időmet nem vesztegettem volna, hogy csak egy percig is gondolkodjam oly dolgok felett, me­lyekről egyenesen állíttatik, hogy az ész ítélete alá nem eshetnek, mert ész felettiek ; de miután Önök a na?y reformátorokká! meg nem elégedve észfeletti doctri­náikat a mai tudomány köntösébe akarják bujtatni, és egyfelől a 16-ik század értelmében igazhivők, másfelől a 19-ik század értelmében tudományos theologusok akarnak lenni, ehhez már a tudomány érdekében hozzá kell szótanunk. Lássuk tehát/ mily alakot ölt a sz. Írásról szóló alapvető hitcikk Önök hitvallásában, mely nem csak egy­szerűen református, de különösen evaugyeliomi elvű reformátusnak akar címeztetni, ós igy kiváltképen oda van utasítva, hogy a szentírásról szóló híteik­ket a legpontosabban körvonalozza. Azonban midőn Önök ide vonatkozó nyilatkozatát ideiktatnám, engedjék meg, hogy az annak egyes ré­szeire teendő észrevételeimet a szöveg alá vetett jegyzetek alakjában közölhessem. Nem holmi inger­kedő kedvtelésből, szerkesztői önkénykedésből te­szem pedig azt, hanem kénytelenségből ; mert Önök következő fejtegetése oly kuszált, oly benső össze­függés nélkül való, hogy egységes gondolatmenetet abban feltalálni, és igy mint szerves egészet bírálni épenséggel ;em tudtam. „Mi a ker. vallást — igy szól Önök confessiója — mint kijelentett tudományt,4 ) örök érvényüuek ós változhatlannak ismerjük el, mikép örök ós vál­tozhatlan maga az azt kije'entett istenség. — De a szent irat azon tanitmányai melyekből a ker. val­lás hittételei mentendők, a szent iratban nem ön­álló ós ldmeritőleg tárgyaló szakaszokban, nem min­den félreértést ós félremagyarázást kizáró teljes vi­lágosságban állanak előttünk,5 ) hanem a sz. írók látkörében fölmerült, őket közelebbről érdekelt kö­rülmények befolyása alatt, ós a korszükségekre való vonatkozásokkal, alkalmazkodásokkal 6 ) is készült előadásokba, legtöbb esetben csak rövid érintés el beszőve és oly szavakba foglalva adatnak elő, me­lyek az é telmezők fejlettségének elfogult s elfogu­latlan voltának különböző fokozataihoz képest, több-4) Ha, amint Önök itt állítják, a ker. vallás kije­lentett tudomány, akkor nagy igazuk volt amaz egyetemi tanárainknak, kik netiány évvel ezelőtt egy memorandum­ban a theologiai tudományszaknak az egyetemi tanszakok közül történendő kizáratását av.al indokolták, hogy a theologia mint kijelentett tudomány nem lehet emberi vizsgálat tárgya, s igy nem fogla hat helyet oly inté­zetben, melynek a vizsgálati szabadság életeleme. — Hzerencsére sem amiz egyetemi tanároknak nem volt igazuk akkor, sem Önöknek most nincs igazuk. Mert a ker. vallás nem kijelentett tudomány, hanem kijelentett vallás, s egészen más a vallás, és más a vallástudomány, épen ugy mint más a jog és más a jogtudomány, más a nyelv s más a nyelvtudomány, más a növény s ismét más a növénytudomány. Önök magok élő cáfolatai ebbeli állításuknak. Senki emberfiáuak nincs joga, mert nem ad­tak rá okot, Önöket azzal gyanúsítani, hogy nincs vallá­suk, holott vallástudományuk, legalább e munkájuk után ítélve, bizoujz-bizony nagyon is kétségbe vonható. B. M. 5) Ez épen ellenkezője annak, amit a reformatió­korabeli igazi orthodox tudósok a „perspicuitas S. S."-val fejeztek ki, értvén e kifejezés alatt a sz. irás azt a tulaj­donságát, „qua, quae ad salutem sunt scitu necessaria, in seriptura ita perspieue et clare sunt explicata, ut ab in doctis quoque fidelibus, devote et attente legentibus intel­ligi possint." (Wend. Prolog, cap. 3) B. M. u) íme a Semler által először bővebben kifejtett és alkalmazásbavett accomodatioi tan, mely szerint Jézus -és az apostolok hamisaknak felismert kornézetekhez alkal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom