Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-24 / 43. szám

1363 1364 September 28. Délelőtt a szűkebb, délután a tágabb választmány tart ülést. Ugy értesülünk, hogy az egyletnek jelenleg 125 fiókegylete van, s tagjainak összes száma csak 925, de a kiknek mintegy jelszavát képezi ezen ének : „Ne csüggedj oh kicsiny sereg, habár kész volna az ellen téged megsemmisitni, — sőt vigasztaljon az téged, hogy a jó istené ügyed stb." E közben az érkező vendégek a „magyar királyhoz" címzett szállodába hajtatnak, hol bő alkalmuk van a boroszlóiak előzékeny vendégszeretetét tapasztalhatniok. Este 7 órakor nyittatott meg a közgyűlés a Dr. Schramm brémai föleikész által tartott prédikációval. A sz. Bernát-féle nagy templom s karzatai ünnepiesen ki vannak világítva, s hallgatósággal zsúfolásig megtöltve. Az egyházibeszéd, mely egyszerű ós átlátszó, mint a kristály, polemikus részeiben pedig élesen metsző, a protestáns-egylet, igaz jogait tárgyalja 1. Kor. 3, 11—14. alapján (mert más fundamentumot senki nem vethet azon kivül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus stb.) fejtegetvén, hogy a prot.-egylet a Krisztus által vetett régi alapra épít, s liogy az egylet szent kötelességéül azt ismeri, hogy segítsen egy oly egyházat felépíteni, mely méltó lenne az Úrhoz. A szónok röviden megszámol ugy a baloldalon levő elleneinkkel, a kik elhatározták, hogy vége már az egész keivsztyénsógnek, mint a jobbról levőkkel, kik rólunk azt hirdetik, hogy mi nem vagyunk evangelikus keresztyének többé, ha mi a sz. írást nem ugy magyarázzuk, mint a régi theologusok, s mint ezek magok, és igy folytatja tovább balra és jobbra vagdalkozva: ,,A divatbölcsészet vizei gyorsan le szoktak folyni; egyik vagy másik egyházitan állítólagos csalhatatlanságán pedig nagy csorba üttetett a közvélemény előtt mióta az 1870-ik óv az élőnemzedék előtt feltárta, hogy a csalhatatlan egyháztanokat miként csinálják a zsinatokon. A jövő egy élő, munkás, ós az alakzatok limlomjaitól megtisztított keresztyónségé. Ezen keresztyónségben hiszünk mi, valamint hiszünk a mi népünkben, a német kedélyben, mely vallás nélkül nem tartja ki." A német evangelicus egyház betegségét azon lelkipásztorokban tünteti fel a szónok kik fejajdulnak a miatt, hogy a rendőrség nem hajtja karjaik közé a keresztelendő kisdedeket és az összekelendő házaspárokat, kik a pápistákkal együtt harcra kelnek egy oly ál- I lam ellen, mely keresztyénibb lett mint maga az egyház. Ki nem érezné itt, hogy kötelessége egy oly népegyház felépítésén munkálódnia, mely teljes I bizalommal van Krisztus szelleme iránt, ós kapui fölé a Mester eme szavait irja : A ki hozzám jön, azt nem fogom magamtól elűzni! „Ám gúnyoljanak bennünket ilyesféle reményeinkért idealistáknak, — nem baj, hiszen a mi Urunk Jézus Kristus, ha ugy tetszik nevezni, — az első idealista volt bizonyára a midőn e szavakat mondá: Egy pásztor ós egy akol leend! „Idealisták!" Lelkemre! a mily igazán ; németek ós keresztyének vagyunk, nem rosz hangzású szó ez nekünk. Avagy nem igy gúnyolták-é egykor azokat is, kik hazánknak politikai egységét s nemzeti nagyságát merték reményiem ? Valóban! ez egy kedvező jel arra, hogy nekünk is lehet kilátásunk munkánk és küzdelmeink eredményéhez. Mert egy német népegyháznak gondolata nagyon korszerű ; ezen gondolat a német kedély mélységeiből s a korszüksógből született. S a mint mi egy testvérekből álló egységes néppé lettünk, ugy vágyunk egységes népévé lenni az Urnák is". Ezen egyházi beszéd hatott és épített, s Luthernek „Erős várunk nekünk az Isten" éneke nagyon illett ezen beszéd hangulatához. A beszédet ima előzte meg ós követte. A svájci embernek feltűnt, hogy e gyülekezet az imát ülve hallgatja, ós csak az alapigék felolvasásakor áll fel. Az egyházibeszéd végeztével társas összejövetel volt a „magyar király"-nál, hol Dr. Rabiger atya, boroszlói theolog. tanár üdvözölte a vendégeket, mely szívélyes üdvözletre a svájci, hollandi, angol s amerikai küldöttek hasonló szivólyességgel válaszoltak. Ezután mindegyik előadta, hogy hazájukban mint állnak az egyházi ügyek, s mindanynyian elismerték, hogy az egyház megújítására irányult szellemforrásoknak leggazdagabbjai német földön fakadtak. Majd Dr. Manchot, az egyletnek ez egyik fáradhatlan munkása elragadó beszédben válaszol a külföldi képviselők üdvözlő szavaira, s elbeszéli, hogy az amerikai küldött Fretwell, foglalkozására nézve kereskedő, de odahagyta legszorgosabb üzleti ügyeit, csakhogy itt mint a liberális keresztyénség missionáriusa megjelenhessen; s végül üdvözli az egész gyülekezetet, s üdvözli a francia szabadszellemű protestánsokat, kiket a hazájok nagy szenvedése iránti tisztelet ezen ünnepélytől külsőleg még távoltart.