Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-10 / 41. szám

ként ott hol oly rendező kéz, oly ter,mtő szellem vezeti az ügyeket minő a Szentpéter y Sámuelé. Üdvözöljük Pelsüc derék papját e nemes téren ! — De nem fogjuk e mellett egy hamar feledni azon kedélyes bucsúestélyt sem, melyet vendégszerető patriárchalis házánál töltöttünk. Szivünkből kívánjuk, hogy teljesüljenek rajta mindazon jó kivánatok, melyek ez alkalommal a legőszintébb baráti keblekből hangzottak föl, s melyeknek tárgya kiválólag az ő nagyrabecsült személyisége, és köz • tiszteletben álló szép családja volt ! B. J. Külföldi egyház és iskola. Avignoni levél. A pápa-kastély legjelentékenyebb épülete Avignonnak. Kőszirtes dombra épített tömör falai merészen emelkednek roppant magasságra. Sok jó munkás hagyta rajta keze szennyét, művész ? — egy sem. Mert e nagy palotán nincs egy vésőütés, mely mesterkézre mutatna: a kellom, a kényelem s minden, de minden a biztosság szempontjának esett áldozatul. Micsoda vakság vagy micsoda árúbabocsátott, függő lélek kellett ahhoz, hogy egy iró, mint Texier, fölemlítvén, hogy a pápa-kastély mostan kaszárnya, így kiáltson föl : La foi a fait place á la force, la tiare a été détrő née par le sabre. *) Hogy a hit helyet adott az erőnek, a tiarát a kard veté le trónusáról, — nagyon igaz, csakhogy ez az igazság még jobban illik arra a korra, mikor a pápák az emberiséget rabigába hajtva az útjokba állókat embertelenül tiporták le, s emelt fővel tekintettek szét a porig sújtott szabadság romjain. Nem vadászunk frázisokra ; ezekre semmi szükségünk, mikor állításainknak oly kézzelfogható tanúbizonysága áll előttünk, mint ez az ormótlan nagy vár. E kastély, melynek nagy része a XIV. század első leiéből való, az ezenkori katonai erődítések mintájául szolgálhat. A szerkesztés, az alkotás durvasága meglepő, s még inkább a részletek visszataszító szabálytalansága., mely nem volt indokolva sem a terep fekvése, sem anyagi előnyök által. Igy az udvarok egyenetlen sokszögüek, az ablakok nincsenek egy sorjában, nem látni egy derékszöget, s a közlekedés egyik helyről a másikba csak kacskaringós, kerülő utakon lehetséges. Nemcsak a falak temérdeksége, magassága s a környező sáncok látszanak meghiúsítani az ostromot, hanem számítva van véletlen meglepetésekre is. A palota belseje esakoly erős, mint külsőfele. Csúcsíves, alacsony kis kapuja ferdeszögű nagy udvarba vezet, mely mindenfelől tornyokkal s középfalakkal van körülvéve. Ha az ostromló urává lett az eltorlaszolt kapunak I>. 314. ' Edmond Texier : Critiqnes et réeits littéraires. Paris, 1853. i s az udvarnak, még semmit sem tett. Ujabb ostromot kell megkísértenie, nehezebbet mint a külső, az első volt. Ha e neh zség is le van győzve s valamelyik torony kapuját betörik, sietnek föl a lépcsőkön azon hiszemben, hogy a pápa lakosztályába hatolhatnak, — midőn a lépcső kőfalba vész, fölötte, csak létrán elérhető nagy térség, ellepve katonákkal, kik egyenkint verhetik agyon azokat, kik már oly biztosra fogták a győzelmet. Tippó-Szaib misszorai szultán vára belső csarnokait két tigris őrzé. Vára ? — olyan lehetett, mint az itteni pápai erősség. A kettő közt csak az a különbség, hogy az egyik ázsiai zsarnok lakása volt, a másik a béke Istene földi helytartójáé. A hajdani pápa-kastély, hatvan év óta kaszárnya. Arra nagyon alkalmas. A tanácsterem roppant magas boltozata alá pallózatot vontak s az igy alkotott földszintet és emeletet fölosztották hat vagy nyolc nagy teremre. A többi szobákat, termeket és fülkéket meghagyták a maguk valóságában, csak nagyobb ablakokat vágtak a falba. A várral összeköttésben áll, a hasonlóan tömör falú dom, melynek karzatát az itt lakott pápák olaj festésű arcképei borítják. Nevezetessége, XII. János mauzóleuma s XII. Benedek egyszerű kőemléke. Amazé, ki az első avignoni pápa volt, könnyed, karcsú, elegáns négyemeletes építmény, melynek finom faragványú csúcsivei alatt hanyatt fekszik János pápa, kinek szigorú, száraz arca összevont szemöldjeivel, halántékán lehanyatló fürtéi vei, ellentéte Benedek szelid, finom alkotású jó arcának. A dom főkapuja elébe állva, végigtekinthetünk a fél városon, s a domboldalon fekvő Villeneuve-lez-Avignon-on, a pápák hajdani nyárilakán. Maga a régi város külsőleg csatatérhez hasonlít. Két oldalról, Viollet-le-Duc által mesterileg kijavított fogas-bástyák veszik körül. Nagy épületei katona stylusban vannak épitve, palotái s templomai erődöknek látszanak. A templomtornyokon is, keresztül-kasul egymástéri a lövés, jelőzve, hogy a zendülések, polgári s vallási belháboruk korában épültek. Fakó házai mindegyike mintha egy-egy titkot rejtene ócska falai között. A költő képzeletének szabad tér nyilik. Semmi sem gátolja, hogy a titokzatos épületekben ne lásson vagy egy alchimistát, egy epedő Rozinát . , . hiszen Vaucluseben vagyunk ; narancs, citrom, olaj, birs, és mandulafák törpe csoportozatai borítják a liápahupás síkságot, melynek szűk határait az egykor Petrarca s ami Kisfaludy Sándorunk énekeit hallott kies hegyek, szép forrásvidékek szegélyezik. Hogy a régi városról beszéltünk, ezzel jelőztük azt, hogy Avignonnak uj városa is van. Ez a Petrarca ut hosszában nyúlik egész az indóházig. Jobbról és balról gyár- és ipartelepek képezik a városrész végét. Itt a gyár, zakatoló gépeivel, az ujabb műipar szabályai szerint könnyedén épitve, mindig kész bővítésre, tökélyesbíilésre, haladásra: amott a monostor vastag falaival dus alapítványokon nyugodva, ugy tűnik föl előt-