Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-31 / 5. szám

PROTESTÁNS SEOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal Mária utca 10-dlk sz,, elsfi emelet. Rlí>lízetósii <1 i j: Hely ben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban Hirdetések díja : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásinál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Nyilt levél az„Evangyéliomi Prot. Lap" szerkesztőjéhez. Az én hitem és életem irányadója nem más, mint az ész. E szerint kell megítélnem mindent a világon, különben rosszabb dolgom lenne az állatnál, mely semmi által sem kényszeríthető elhinni, hogy zabot eszik, mikor szecskát adnak elébe. Erdmann J. K. I. Ha kicsit későn is, de azért nem kevésbé tiszta örömmel üdvözlöm Önt azon küzdtéren, melyen győ/ni dicsőség, legyőzetni nem szégyen, ós csak az mondható igazán vesztesnek, ki a szenvedély műhelyében kovácsolt 'egyvereket használva, lehetetlenné teszi a tisztességes, becsületes harcviselést. Hogy harcunkat nyilvánosan folytathatjuk, én, állásom veszélyeztetése, Ön reputatiojának kockáztatása nélkül, mindenesetre azon szelídebb közszellem kifolyása, mely midőn az emberiséget a legelviselhetetlenebb iga, a dogmauralom igája alól felszabadította, bedugta nagy részt azon szenvedések főforrását, melyek alatt minden időben az emberiségnek épen szine-java nyögött, míg a selejtesf emberi méltóságával nem gondolva, hamar kész volt mindenre áment mondani, és rendesen azoknak tolta kocsiját, kik parancsoltak. x) Figyelmeztetem, hogy é,i nem a dogma alóli fölmentetésről, hanem a dogma uralom alóli fölmenti-tésről szólok. A kettő közti különbség épen olyan nagy, mint a Pál fejtegette különbség a törvény és az evangelium közt. Nem azt akarja ez a különbségtétel mondani, hogy aki az evangéliumot vallja, arra nézve a törvény, pl. bogy „ne lopj" nem áll, hanem azt, hogy aki az evangelium újjászülető tanát betette, annak nincs szüksége a törvény parancsszavára, hogy isten akaratja szerint a törvénynyel egyező, tiszta életet éljen. A kötelező dogma a vallási lelkiismeretnek positiv törvénye, mely az evangeliumi szabadságnak megölő betűje. B. M. Minthogy pedig hazánkban ez idő szerint én volnék azon iránynak egyik csekély szóvivője, mely a dogmauralom elleni protestálást magának feladatául tűzte, reméllem, természetesnek fogja találni, hosy azok után, amiket Ön lapjának első számaiban, mint „A debreceni jelenlegi theologiai tanárok hittani álláspontját" tett közzé : kötelezettnek érzem magam azon elv érdekében emelni szót, mely, szerintem, az emberi jogok legszentebbjének, a lelkiismereti szabadságnak alapja. Ebből láthatja Ön, hogy nem holmi vítatkozási viszketeg, hanem a legkomolyabb érdek az, mi velem szokott foglalat •sságomat megszakíttatja, hogy Önök úgynevezett álláspontját tüzetes taglalás alá Tegyem. Ha e közben aztán a „ridendo dicere verum"féle modoromat követve egy-egy élesebb vágást teszek, nyugtassa Önt meg az a tudat, hogy nálam e vagdalkozással a dolog be is van fejezve; kiadtam szelid mérgemet, és még csak keserű utóize, a neheztelésnek még csak árnyéka sem marad szivemben, s igy ez, ugy hiszem, elég gyönge elégtétel Önöknek azon nagyon is komoly insinuatiójáért, mely bármily imádságos szép szájjal ejtsék is, csak oda me^y ki, hogy mi itt Budapesten nem csakhogy theologusok nem, de még csak keresztyének sem vagyunk, kik e szerint ál'ásainkat, mint keresztyén tanárok és lelkészek csak bitoroljuk ; azt pedig Önök minden kétségen felül álló tény képen csak azért állítják, mert mi M

em bírunk a keresztyén tudat azon magaslatára emelkedni, hogy eszünkről lemondva önök észfeletti bölcseségét bevegyük. Midőn most harmadéve a skót „Monthly Record* májusi füzetében Önnek Moody Stuarthoz intézett azon levelét olvastam, melyben az 1871-ben megalakult protestáns egyletet laconicus rövidséggel, anélkül hogy csak egy árva szócskával is bizonyítaná, „antievangelical"-nek mondja, és utána veti, hogy 9