Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-10 / 41. szám

rintendens ur kisérő társaival. Tamási nagy egyház, gaz­dagon fizető filiáival, nemcsak egyházi épületeit tartja kellő rendben, hanem lelkészét jelenleg nt. Pékár Lajos nógrádi kiérdemült főesperes urat és tanitóját t. Szkalos Sámuel urat is illően és rendesen fizeti. Mindenek kellő rendben és „ékesen találtattak." Hogy itt is mint mindenütt meg voltak az ünnepélyességek, bandérium, harangzúgás diszebéd (az elmaradhatlan toasztokkal) azt emlitenem sem kell, mert hiszen tudjuk, hogy ilyenkor minden egyház, lelkész és tanitó mindent elkövet, csakhogy külső jelekkel is bizonyitsa, mily nagy tisztelettel és szeretettel viseltetik főpásztora irányában. Losoncra sept. 15. d. u. 5 óra felé érkezett meg a ftdő püspök ur diszes kíséretével, (t. Pettyko Imre lo­sonci felügyelő ur értékes magyar díszruhában kisérte a a püspök urat.) A paplakon, hol már nagyszámú diszes közönség gyűlt volt egybe, t. Trsztyénszky Ferenc loson­ci ev. lelkész ur üdvözölte legelsőbb, az érkező szeretett vendéget, kitűnő képzettségét, szónoki erejét bizonyító rövid, de velős beszédével ; majd a különféle küldöttsé­gek tisztelegtek: Losonc városa, a helv. hitv. egyház, a tanítóképezde stb. stb. nevében. Másnap az az szept. 16-án reggel 8 órától déli 12-ig a nagy gonddal és szorgalommal egybeszerkesztett jegyzőkönyv olvasása alkalmával (mely jegyzőkönyv, némi pótlások után, bátran volna nevezhető a losonci ev. egyház monographiájának,) tudomást szereztek magoknak a hívek egyházuk százados múltjáról, anyagi, szellemi állapotáról — szóval mult és jelen történetéről. Az isko­laügy ís kimerítően volt tárgyalva. Egyet azonban sajnálattal tapasztaltunk, t. i. azt, hogy mig minden lelkész történetéről annyira, mennyire J megemlékezett a jegyzőkönyv, megfeledkezett nt. Sztehlo András (1857—1865 volt losonci lelkész, nógrádi főespe- , res. később budai lelkész és főesperes ur) kitüno érde­meiről. Ö volt az, ki az iskola építését befejezte (a mostani állami tanítóképezde), a „Gyámintézeti (férfi) segély-egy­let "-et niegalapitotta és első virágzására emelte. Neki köszönheti létét a „Gyámintézeti nőegylet is, melyről már annyi dicséretest közöltek a „Losonci Lapok." O volt végre, a ki a magyar nyelvnek az egyházi beszédekben az egyenjogúságot megszerezte stb. stb. A jegyzőkönyv felolvasása után ftdő püspök ur örömét fejezte ki a felett, hogy sokkal jobb állapotban, jobb rendben találta a losonci egyházat mint sem azt előtte emlegették, mert hiszen, bár az egyház adósságai a tízezer forintot felülhaladják, még sincsen olyan zilált anyagi helyzetben, milyenben a nagyhangú Fáma mon­dotta. Azután ns. Benicky Gyula felügyelő ur terbelédi házához, hivatván vendégül, odautazott kísérete néhány tagjával, honnan visszatérvén este t. Pettyko Imre űr­vendége volt. September 17-én a 9 órától tartott isteni tisztelet alkalmával t. Trsztyénszky Ferenc lelkész ur beszéde után az oltár elől a főtisztelendő püspök ur igen szép beszédet mondott ; buzdítván híveit, hogy jelszavukul e szót. „Előre" választván, igyekezzenek a mai kor 'igazi műveltségével, haladásával, mint eddig, ugy ezután is lé­pést tartva haladni, azonban három tekintetben vissza is térjenek, t. i. őseik hitbuzgóságához, tiszta erkölcséhez felebaráti szeretetéhez. Ezen velős, költői képekben gaz­dag, s a szentirás teljes ismeretét bizonyító beszéd után, a már egyszer felolvasott jegyzőkönyv némely pontjait olvastatta fel újólag a püspök ur az egész gyülekezet előtt, végig vizsgálta az egyház szent edényeit és megáldotta a gyülekezetet. Az istenitisztelet végeztével a presbyterium és a „Nőegylet" tisztelgett ő főtisztelen­dőségénél. A „Nőegylet" egy igen szép dohány- szelen­cével ajándékozta meg szeretett főpásztorát, a kinek az bizonyára kedves emléke leend, mert valahányszor látandja, mindig eszébe fog jutni a losonci gy. ev. nőegylet áldá­sos működése, iránta tanúsított nagy szeretete, tisztelete. A diszebéden, (melyen városunk s a vidék értelmi­ségének nagy része jelent meg) legelői is a ftdő püspök úr emelt poharat éltetvén O felségét a királyt, O felsé­gét a királynét és az egész felséges királyi családot. — A jelenvoltak a legnagyobb lelkesedéssel kiáltották az „éljent" az állva hallgatott toaszt végével. Szólottak azután még Trsztyénszky Ferencz (éltetve a ftdő püspök urat, Kovács Ferenc (a felekezetek között uralgó szép egyetértésért) Farkas Károly (a losonci ev. egyházért) Svehla János, Bartholomaeidesz Gyula (a nőegyletért és titkáraért, alulírottért) Pettyko Imre (Kossuthért, mint felügyelő társaért) Geduly Elek Ferencz, Terray Károly, Szlávi Lajos, Biszkup Lajos, Sebők Márton, Draskóczy Ede (szokásos kedélyességével) és Hörk József stb. stb. Este a paplakon több lelkész és tanitó s néhány világi egyén jelent meg tisztelegni és egyszersmind bú­csút venni a ftdő superintendens úrtól, a ki esti 10 óráig mulatott a vendégek szép koszorújában. September 18-án reggel a vasúthoz, az esperesség képviselői, a losonci egyházi elöljáróság és hivek kisé­retében távozott a főpásztor úr, hogy a rolmnó gőzló ál­tal röpített kocsin siessen tisztelői kedves köréből, — ked­ves övéi szeretett körébe. Mindnyájunk szerencsekivánatai s az ev. egyházak áldása kisérte utján. HÖKK JÓZSEF, okleveles tanár. A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése. A tiszai egyházkerület 13 főbb városa közül K a s­s á r a kerülvén most a sor, — itt tartatott meg az egy­házkerületi egyházi és gyámintézeti évi közgyűlés, a kis­honti esperességet kivéve, a többi egyházmegye nagy­számú képviselőinek résztvétele mellett. E közgyűlést megelőzőleg a bevett jó szokás sze­rint gyámintézeti istenitisztelet tartatott Zelenka Pál egy­házkerületi jegyző szónoklatával, ki 2. Timoth. 1, 6. alap­ján a gyámintézetnek, mint égi ajándéknak, melyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom