Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-03 / 40. szám

1277 1278 gan tátik. Hasonlóan születése is, melyet csuda dolgok kisérnek, csudálatra méltó módon megy véghez. Bűnbánó és kegyes Brahmanok hirdetik magas küldetését. Már mint gyermek kitűnik nemcsak szép testalkata által, de szellemi tehetségeiben, erényeiben is. Miután egy versenyküzdelem alkalmával a próbatétet kiállotta, jegyet vált 16 éves korában 3 nővel, és boldogan él velük, házasságokat az ég egy kedves fiúval szerencséltetvén. Azonban dacára irigylésre méltó helyzetének, csakhamar erőt vesz rajta azon érzet, hogy minden dolog mulandó. „Semmisem állandó a földön — mond egykor — semmisem való. Az élet hasonlít egy oly szikrához, mely dörzsölés következtében a fából előtör, a nélkül, hogy tudnók, honnan jött és hova tűnt el. Kell egy legfőbb valónak lenni, kiben békességünket leljük. Vajha ezt elérhetném, igy az emberiségnek világosságot hozhatnék ; vajha magam szabad volnék, ugy a világot megszabadíthatnám." Ezen belső vágy mindinkább növekszik ; és egyszer midőn séta közben egy beteget, egy elaggott embert és egy halottat megpillant, és kínnal küzdő falusiakra akad, elhatározza magát 29 éves korában a koronáról lemondani és e világtól visszavonulni, hogy a baj okait kutassa, és könnyebbitésekre az eszközöket megszerezze. Jóllehet, a kisértő a világ fölött való uralmat igéré neki, hogyha király akar lenni, mégis atyja akaratja ellenére elhagyja titokban a palotát és mint bűnbánó a pusztába vonul ki. Fölveszi a papi melléknevet: Gáutama, és koldulva Magadba királyságba vonul. Itt tanulmányozza a brahma bölcseletét, a nélkül, hogy lelkének nyugodalmat találna. 6 évet tölt el böjtölve, tüzet nem ismerve, nehéz bűnbánatot gyakorolva, végre fölfödözi, hogy mindezek sem vezetik az üdvösségre, sőt ártalmasok, miután a lelket nem világítják meg, inkább elhomályosítják. Mire újra táplálkozik, hogy erőre jusson. Újra hozzájárul Mára, a szeretet, a bün és halál istene, a v lág fejedelme egész ördögi seregével, de győzelmet arat e fölött is. Végre Gáutama a teljes, tökéletes bölcseségben lesz részes. Buddhává, azaz a megvilágosított, a fölébresztetté lesz, és minden világlények hódolnak neki. 50 napi megpróbálás után, váljon az üdv kijelentésé a teremtett lényeket jámborokká teszi-e, mint próféta missióját megkezdi. V a r a n á c i-ba vándorol, a mai Benaresbe, és itt először prédikál: jóllehet Magadha nyelvén szónokol, hallgatói megértik, mintha saját nyelveken szólana. 5 előbbi tanítványa Buddhán ak ismeri el és lesznek első tanítványaivá. Ezzel legrégibb formájában a legenda bezáródik. Későbbi, 45 évre tett életét a keleti monda különfélekép kiékesiti. Történetileg annyi való, liogy a Ganges völgyében kezében a könyöradományra szánt bögrével, szélyel jár tanítva, prédikálva és sok csudákat cselekedve, tanítványai pedig követték őtet. Mindenekhez különbség nélkül azt a fölszólítást intézte, hogy a törvényt fogadják el, és térjenek meg. A megváltás pedig abból áll, hogy megszabaduljunk az ismételt születés alul, és igy megszabadítsuk magunkat a betegség, a fájdalom, öregkor és haláltól. Erre pedig az elvezető ut, a lemondással járó nélkülözés, a lelki élet. Csakhamar sok követője akadt, különösen az alsóbb néposztályból, lelki tanítványok és világi hív követők. Mindenekfölött legtöbbet tett ebben a személyes tekintély és az ellenállhatatlan erő. Egy királyfi érintkezik oly szívesen és nyájasan mindenkivel, nem tekintve az osztályt, melybe tartozik, és a személyt, és magát a dölyfös bralmianokkal szemben, jóllehet első volt, az utolsókkal egyenlőnek tartotta. Ily nagy önmegalázás, ily nagy önzetlen emberszeretet eddig hallatlan volt köztök. Es mit az üdvre vezetőnek hirdetett, azon uton járt maga is, fénylő példaképül mindeneknek az erény és tökélyetességben. Egyházi beszédei is elütöttek az írástudó Brahminokétól: ő a megéhezetteket kő helyett kenyérrel hajította, a szomjuhozókat az életvizéből itatta meg. Lelki | követői közül kiválasztott kettőt főtanitványokul és 80-at nagy tanitványokul, melyekhez a föntebbi 5 is , tartozott. Legfőbb ellenségei a Brahminok valának, kiknek papi tekintélyét megingatta a népben, és a hivők bőkezű adakozásain nyugvó existentiájokat lejebb szállította. De legyőzte őket nyilvánosan folytatott disputatiókban, a menynyiben az áldozatot haszontalannak, sőt bűnösnek jellegezte, a brahma bűnbánati gyakorlások helyett a bűnök megvallását, szívnek és életnek megjavítását vagy az arra tett ígéretet követelte, és mi a papokat leginkább I elkeseredettekké tette ellenében, azon cselekedete volt, liogy a papi jövedelmeket a szegények közt elosztandónak nyilatkoztatta. Egy irigy rokon és egy király is ellene valának. Azonban mindezen ellenségeskedések, melyeket i hasonlóval ő soha sem viszonzott, csak dicsőségét emelték. Végre 50 évi munkásság után 80 éves korában 460 K. e. övéinek körében meghalt. Utolsó szavai voltak : „Minden dolog mulandó." Halála idején a föld reneg, nap és hold fényüket veszítik, meteorkövek hullanak alá és a távolhan égi gyászzene hangjai hallatszanak. Midőn a legkedvesebb tanítvány mesterének lábait még egyszer látni szerette volna, előtűntek a takaró alól, mire a máglya magától meggyúlt. Hamvai arany urnába szedettek, testének egyéb maradványai 8 város közt osztattak meg. Meghalt, hogy többé ne szülessék, mint „részvétteljes és minden folttól ment Buddha." Buddhista kritikusok az ő életét elvétve igy foglalják egybe: királyfi volt, ki a világ zajától visszavonult, a bölcseség és erény nagy hírében állott, a mi által tanítványokra és sok küvetőre tett szert, és mint legdicsőbb halt meg. Valóban, midőn egy a trónra hivatott királyfi önként az emberiség üdvéért 50 évig körül jár mint koldus, annak tette oly lemondással, önfeláldozással azonos, mely minden áldozatnak joggal melléje állítható. Mi tette a Buddha vallást a legelterjedtebb világvallássá, a midőn 455 millió ember, tehát az emberiségnek körülbelül 3

/a"da vallja magáénak ? e kérdés tolul elibénk annak meggondolásánál, hogy Krisztus vallása ma sem számit annyi hívőt- — 100 millióval keveseb-