Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-03 / 40. szám

dagogust, hogy Dieulefit-ben tanítóképzőt alapítson. És Brun azonnal (1829) át is alakította a keze alatti „Ecole normálé"-t „École modéle-"lá annyival is inkább, mivel Guizot nemcsak a „Société", hanem az állam segélyét is kieszközölte számára. A tulaj donképi tanitó-képzést azonban csak 1836-ban kezdhette meg az intézet, a menynyiben az 1830-iki népnevelési törvény által teremtett átmeneti állapotok csak akkorra győzethettek le. A „Société" fáradhatatlan, sőt fokozott buzgalommal támogatja az intézetet ugy anyagilag, mint erkölcsileg, az állam azonban még ma is csak évi 600: hatszáz frkkal járul annak fentartásához, holott már több izben kijelentette nyilvánosan és elismerőleg, hogy a dieulefit-i intézet egy „établissement d'utilité publique" (közhasznú intézet.) Brun tanár soká és oly eredményesen vezette az intézetet, hogy tanítványai még ma is mintegy ajánló ciműl írják ne vök alá, hogy „ancien élévé de M. Brun" (Brun ur egykori növendéke.) Brun után a 60-as években Dugleux tanár (szintén Br. tanítványa) lett igazgatóvá, s az intézetről eddig négy értesítőt adott. Epen ez értesítők és a nevezett igazgatónak hozzám intézett levelei szolgáltatják e rövid ismertetéshez az adatokat Az „École modéle" főhatóságát a „Société"-nek egy departementi bizottsága képezi, melyben, valamint a departementi tanitó-vizsgáló bizottságban is nagyon hatásos befolyással bir a reform, egyház. A koronkénti értesítőket az intézet igazgatója az előbbi bizottság előtt olvassa föl jelentés alakjában. Az „Ecole modéle" mind lényegére, mind szervezetére nézve nagyon különbözik a mi tanitó-képzőinktől. Elsőben is annak csak fő, de nem kizárólagos célja a tanitó-képzés; helyetesiti egyszersmind az iparos és kereskedelmi iskolát is. Aztán ott a fősúlyt minden tekintetben az élet gyakorlati oldalára helyezik annyira, hogy pl. a paedagogiát — mondhatni — csak épen a hireért tanítják. Végre az egész intézetet s annak minden cselekményét nagy vallásosság hatja át. A tanfolyam csak két évig tart. A növendékek az igazgatóval s még pár tanárral együtt mind bentlakók és a „Ház"-on kivül semmiféle szolgálatra nem alkalmaztatnak, mint pl. nálunk. Ellátás tekintetben a növendékek három osztályba sorozvák : 1. állami segélyesek, kik évenként 150, 2. a „Société" segélyezettei, kik évi 250, és 3. saját költségen tanulók, kik évi 450 frkot fizetnek. Ezenkívül a mosás évi dija 20 frk, egy ágy évi bére pedig 8 frk, minden egyes ifjú részéről. A tanárok száma 7 (5 rendes és 2 segéd), kik között a tantárgyak következőleg oszlanak meg : 1. történelem és számtan, 2. francia nyelv, 3. irálytan, 4. földrajz, 5. zene, 6. vallás, 7. testgyakorlás. Az egyes nevek után legalább ezek vannak s pedig minden „stb." nélkül írva, mi annyival inkább feltűnő, hogy más helyen a tantárgyaknak következő sorát találjuk a „programm"-ban : „1. hit- és erkölcstan, bibliaismeret (főleg az ujszöv.), dogma és egyháztörténelem egészen napjainkig; 2. paedagogia ; 3. olvasmányok • 4. fogalmazás ; 5. a francia nyelv 1 elemei; 6. számtan (calcul) s a sídyok és mértékek törvényes rendszere ; 7. mennyiségtan (arithmétique) a gyakorlati műveletekre alkalmazva ; 8. könyvvezetés ; 9. ének ; 10. az egyetemes történelem és földrajz elemei, főleg Franciaország történelme és földrajza; 11. természettan és természetrajz a gyakorlati életre alkalmazva ; 12. kertészet, nemkülönben gazdaság-, ipar- és egészségtan; 13. a mértan, földmérés és vizszintezés (nivellement) elemei; 14. rajz; 15. elméleti és gyakorlati tornászat ; 16. s végre német és angol nyelv, melyek azonban nem köte' lezett tantárgyak s igy az azokból vett leckék külön fizetendők. " Az intézetbe való lépés is sajátságos föltételektől van függővé téve. Ugyanis: „I. be kell nyújtani: 1. a maire vagy a jegyző által aláirt születési ivet, melyből ki kell tűnni, hogy az illető már legalább 16 éves ; 2. egy lelkészi bizonyítványt arról, hogy az illető az első uri vacsorát a prot. egyházban vette föl ; 3. egy községileg kiállított erkölcsi bizonyítványt a legutolsó három évről ; 4. egy orvosi bizonyítványt arról, hogy az illető egészséges, be volt oltva, s hogy semmi, a tanítói pályával össze nem férő testi gyöngeségben nem szenved ; 5. a szülék irott beleegyezését ; 6. egy biztosító iratot arról, hogy a növendékért járó dijakat készek lesznek a szülék vagy a consistorium, avagy az illető egyház hívei megfizetni. — II. Saját lelkésze, vagy a lelkész és a gyülekezet kiválóbb egyénei előtt előkészületi vizsgálatot kell az illetőnek letennie. — III. A Dieulefit-ben történt ideiglenes belépés után végleges fölvételi vizsgálatot kell a felügyelő-bizottság előtt kiállania." Arról azonban egy szóval nem emlékezik meg az értesítő, hogy mely tantárgyakból kell az első, s melyekből a második helyen vizsgálatot tenni. Valószínű, hogy a mérték, mely alá az illetők állítatnak, túlságosan szerény lehet; mert hiszen a képzettség netovábbját az Értesítő a végzett növendékeknél is főleg a vallástani tárgyak tudásában és a fogalmazási ügyességben keresi. Ezért lehet aztán, hogy az igazgató levélbelileg épen nem vonakodik kimondani, hogy ,,a képességi vizsgálaton bizony nem igen szorgalmazzák a paedagogiát, miért is arra a jelöltek rendesen nem is készülnek." Az üzleti élet gyakorlati oldalával ugy ismertetik meg a növendékeket, hogy gyakran elvezetik őket a helybeli, vagy közeli gyárakba, sőt a koronkénti vidéki kiállításokra is, s az ily helyeken annyi időt töltenek, a mennyi a dolgok tüzetes megfigyelésére elégséges. Üzleti pályára az intézet növendékeinek átlag egyharmada szokott lépni, mit annyival kevésbbé lehet csodálni hogy a francia reform, tanítók igen silány díjazásban rész • sülnek. Ennek bizonyságára a következő adatokat találjuk a mult évről szóló értesitőben: „az intézet egy növendéke 6 hónapra kapott 50 frkot, egy másik egy évre 108 frankot, a harmadik szintén egy évre 250 frkot; vannak továbbá 400, 650, 1050, 1100 és 1200 frk. fizetéssel bol-