Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-26 / 39. szám
ben. Krisztus véghetetlen szeretetének ez a székhelye. Megérdemli tehát az emberiség háláját. Ho?y miért éppen Paray-le-Monialba vándorolnak a szívimádásra, arra, ugyanazon reverendus-páterek Krisztus tulajdon Ígéretével felelnek. „Krisztus Urunk megígérte, hogy mindenüvé, ahol az o szive kifüggesztetik és tiszteltetik, bő áldást áraszt szét; de mivel Paray-le-Monial az a hely, hol e szentkép először tétetett ki, mivel ez az a hely, hol ez isteni szív méltóztatott nyilatkozni Franciaország és az egész világ számára: ez az a hely hova mindenekfölött el kell mennünk imádkozni, hogy az isteni jótéteményekben részesülhessünk." Hozzátehetjük még, hogy Jézus Krisztus Margit-Máriánál való huszéven át tartott látogatásai egyikében azon kívánságát fejezte ki, hogy a szent sákramentomok octávája utáni első péntek az ő isteni szive tiszteletére szenteltessék, s hogy az emberek kedvet kapjanak az uj ünnephez, biztosította a hivőket arról, hogy „a szent sziv tisztelete mint terebélyes fa, szétfogja terjeszteni gyökereit az egész világon, lefogja rombolni a Sátán birodalmát, és Istennek szándokait be fogja tölteni". DI?. BALLAGI ALADÁR. Vége köv. Az orthodox lutheránusok konferenciája, melyen mintegy 700-an vettek részt, s mely a német sajtó figyelmét és érdeklődését teljes mértékben magára vonta, f. hó 8., 9., 10-én tartatott meg Berlinben. A conferencia istenitisztelettel vette kezdetét, melyet Dr. Biichse 1 generál superintendens végezett. Ezután elnök E u e n lelkész tartotta megnyitó beszédét, melyben nemcsak a teendőket sorolja fel, hanem a konferencia álláspontját és irányzatát is körvonalozza. Nézete szerint a lutheránus egyház még sohasem volt oly válságos körülmények közt, mint jelenleg, midőn saját önállósága forog kérdésben. Szerinte az egyház a maga önállóságát és szabadságát nem az államtól kölcsönzi, hanem önmagától, következőleg, ha az erőszak jogait megkevesbíti is, de az egyházat el nem nyomhatja. Az állani szétszaggatja azon köteléket, mely az egyházat és államot századokon keresztül egyesi tette, de azért az egyház — mert létjogát magában hordja — fenn fog állani s tovább fog haladni, dacára a mindinkább teijedő indifferentismusnak és materialismusnak. Az egyház a reformatió korában az állammal szorosan egybefüzŐdött, az állami és egyházi hatóságok egymással szoros kapcsolatba jöttek, hit és patriotismus annyira összeolvadtak, hogy lehetetlen volt megmondani, hol kezdődött az egyik, és hol szűnt meg a másik; következőleg, ha az állam széttépni igyekezik azon köteléket, mely az egyházzal egybe kapcsolja, eldobja magától az egyházi öntudatnak azt az energiáját, mely az állam iránti engedelmesség egyik támoszlopa volt, és pedig nem csak a népnél, hanem a lelkészi karnál is. A konferencia tagai sohasem kívánták az egyháznak az államtól való függetlenitését. Ezután hangoztatva a kath. egyház hitelveihez való ragaszkodást, elősorolja a konferencia főbb teendőit, t. i. a polg. házassági törvényre, az egyházi öntudat élénkítésére, a generalsynodus hatáskörére s az egyháznak a jelenlegi „kultur-harcban" elfoglalandó álláspontjára vonatkozólag nyilatkozni, illetőleg határozatokat hozni. E megnyitó beszéd után napirendre térve, mint első tárgy, azon kérdés került szőnyegre : mi teendője van az egyháznak jelenlegi helyzetéből kiindulva az Ő házassági jogát illetőleg?" E kérdésre vonatkozólag Sehian diakónus a következő tételeket állítja fel: 1. A kötelező polg. házasság által az állam külöír választotta magát az egyháztól, de megadta az egyháznak is a házasságot illető jogát. 2. Az egyháznak e szerint kötelessége a maga házassági jogát elvei, azaz istenigéje értelmében érvényesíteni és gyakorolni. 3. Az egyház megköveteli a maga tagjaitól, hogy az állam törvényeinek magokat alá vessék, de az egyházi megáldás nélküli házasságot keresztyéninek ne tartsák s az ilyen házasságtól magokat megóvják. Ellenkező esetben kötelessége az egyháznak egyházi fenyitéki eszközöket is alkalmazni. Az egyházi fegyelmi rendszabályok minél előbbi megállapítása elkeriilhetleniil szükséges. 4. Az egyházi összeadás nem csupa megáldása a polg. házasságnak, hanem valódi ker. házasság-kötés. Az egyház elismeri a polgárilag megkötött házasságot érvényesnek, ele a pusztán polgári összekötést még nem tartja elegendőnek, s igy az egyházi összeadást feleslegesnek. 5. Ebből következik, hogy az esketési szertartás, mely a polg. házasság behozatala előtt szokásban volt, némileg megváltoztatandó, annak keresztyéni, egyházi jellege előtérbe állítandó. E tételek rövid ideig tartó vita után minden változtatás nélkül elfogadtattak. A konferenciának egy másik igen fontos tárgyát „a hivők egymással való szorosabb egyesülése," — illetőleg a vallás-erkölcsi élet elevenitésének themája képezte. Erre vonatkozólag S c limaié nbach lelkész egy terjedelmes értekezést olvasott fel, mely a következő — általa felállított 3 pontban foglalható össze : 1. A hivők szorosabb egyesülésének célja az, hogy a lelkész minél tökéletesebben megismertesse híveit a reformátori hitvallásokkal, a szentírásban letett örökkincscsel s mindenekfelett a sacramentumok hatásával. 2. Célja továbbá a hivők egyesülésének a benső ker. életet, a Krisztusban és szeretetben való életet fejleszteni, s a keresztyéni kegyességet éleszteni. 3. Következőleg kötelessége a lelkésznek, magát gyülekezetében a hivők élő központjává tenni, a hívőket minél szorosabban magához kapcsolni.