Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-26 / 39. szám

teremtetett ki, mindamellett oly annyira igénybe voltak véve a helybeli hivek is, hogy egy v u telkes gazdára 200 forint vettetett ki, s igy a nép, tőkevagyonának egy­negyedrészét áldozta fel. A templomon még kétezer forint tartozás fekszik. A nép különben elvan adósodva annyira, hogy évi termése alig elegendő a kérlelhetlen uzsora kamatainak fizetésére, s innen magyarázható ki azon emésztő életmód, hogy mig egyrészt a szó szoros értelmében megszakad a nehéz munkában, majd meg másrészt, ennek sem látva sikerét, neki adja magát a henyélésnek és iszákosságnak ugy, hogy a halandóság megdöbbentő mérvet ölt, való­színűleg a mértékietlen életmód miatt. Eddig a jegyzőkönyvi adatok. Vasárnap, aug. 29-én cl. e. 10 órakor kezdetét vet­te az istenitisztelet, melyet a helybeli lelkész maga vég­zett, tartván a néphez szószékről alkalmi szép beszédet s fejtegetvén azon gyakorlati alapeszmét: mikép válik a nép az egyház becsületére ? 1-ször: ha erős a hitben, 2-szor: ha állhatatos az erényben. Ezen beszéd végezté­vel oltár elé lépett a főpásztor ur s velőkig ható érve­léssel tovább fejtegette a lelkész által mondottakat, szivére kötvén a népnek az erényes élet egyik sine qua non­ját: a mértékletes életmódot ugy a munkában mint élve­zetekben. Ekkor hitelesittetett a jkönyv, a megyei ha­tóság részéről Pethcő Imre biró ur tanúsága mellett, mi­nek végeztével következett egy oly egyházi cselekmény, melyet ritkán lát a templomi közönség, t. i. papszentelés. A tegnap megvizsgált Rohács Lajos avattatott föl pappá. Végre a főpásztor ur áldást adott a népre s ezzel a tem­plomi istentiszteletnek vége volt. Következett az ebéd a paplakon, számos vendég jelenlétében, nevezetesen Veres Pál esp. felügyelő, Thomka Pál esp. felügyelő, Gömöri Sándor s.-tarjáni felügyelő, Mohári bárkányi plébános stb. vendégekkel. Az Ízletes ételek, melyeknek a sámsonházai főesperesné nagy mes­tere, kitűnően fűszerezve voltak sikerült toasztokkal, melyek Dr. Szeberényi superintendonsre, Veres Pálra, Vladár János főesperesre, Mohári plébánosra, a háziasz­szonyra (a gondos Márthára) stb. mondattak. Sámsonházáról vasárnap, aug. 29-én d. u. 4 órakor Lucinba indult 0 főtisztelendősége, nagyszámú kíséret­tel. A lucini határon, Marokházával szemközt, a menetet díszes bandérium fogadta s annak vezetője, Baskai Ferenc ur egy rövid, de igen talpraesett mondókával üdvözölte a főpásztort, mire a menet minden további megszakítás nélkül tovarobogott egész Lucinig. Itt harangzugás és mozsárdörgés tudatta a főpap megérkeztét. A nép ünnepi ruhában, a falu közepén két sorfalat képezve, várta magas vendégét, a kit a helybeli kántortanító szívélyesen s egy, fehérbe öltözött leányka kecsesen üdvözölt, átadva neki egy szépen fűzött ko­szorút. A paplakon a helybeli lelkész Plachy Sámuel ur és a gondnok szóltak üdvözlő meleg szavakat superinten-J dens úrhoz, melyekre Ó főtisztelendősége szíves kézszo­rítással válaszolt. Alig pihentünk egy keveset, azonnal hozzá fogtunk a 9 ívnyi jkönyv olvasásához, mely a kitűzött kérdésekre egész hajszálnyira tökéletesen megfelelt. Ezen jkönyv adatai szerint az egyház 1784-ben alakult a hozzá kapcsolt Lapujtő leánygyülekezetével anyává s összesen 677 lelket és 75 iskolás gyermeket számlál. A legközelebbi időkben nagy csapások érték, nevezetesen 1865-ben tűzvész hamvasztotta el majd az | egész falut és f. é. jul 10-én oly jégeső tette tönkre a határt, minőre a legidősebbek sem emlékszenek. S mind e mellett a hangyaszorgalmú nép nem csügged, hanem fokozott erővel hozzá lát a munkához, ugy, hogy jelen­leg a falun nem is ismerszik a 10 év előtti nagy tűz­vész nvoma, a templom, paplak és iskola szép rendben van, s azon reményt lehet táplálni, hogy az ez idei jég­verést is, éhenhalás nélkül fogja kilábolni, levén bő pénz­forrása a juhnyírásból, mely neki körülbelol évi egész 3 ezer forintot hoz be a konyhára. Másnap, azaz hétfőn d. e. 10 órakor a templomban rendes ünnepi istenitisztelet tartatott, melyen, bevett szo­kás szerint ily alkalomkor, maga a helybeli lelkész fungált s a szószékről egy épületes beszédet mondott a kanonika visitátió hasznáról, fejtegetvén 1-ször, hogy az ily viti­tátió ébreszti a hitet, 2-szor fejleszti az egyház iránti sze­retetet, 3-szor, emeli a jó rendet, és 4-szer, a csapások alatt görnyedezőknek vigasztalást hoz. Ezen nagyon is alkalmi beszéd után O főtisztelen­dősége superintendens ur az oltárhoz lépett és vigasztalni kezdte Ínségben szenvedő népét oly meghatólag, oly meg­győzőleg, hogy a meghatottság a hallgatóság részéről csak­hamar könyekben kezdett nyilatkozni. Ezen főpásztori beszéd után felolvastatott a jkönyv némely érdekesebb része, azután, a megyei hatóság ré­széről Szőj ka Emil szbiró ur tanúságával, hitelesittetett, a templomi sz. edények megvizsgáltattak s ezután a fő­pásztor ur ráadta az áldást a népre. Istentisztelet végez­tével megvizsgáltatott az iskola s a helybeli tanitó ur ! katechizációt tartott növendékeivel, meglehetős íigyessé­j get fejtvén ki s a gyermekek részéről is elég szorgalmat lehetett tapasztalni. Ebéd után 4 órakor S.-Tarjánba távozott O fő­tisztelendősége, hogy útját Losoncnak Káinóra folytassa. Biztos kutforrásból merítve köztudomásra hozom superintendens ur azon elhatározását is, hogy ezúttal Lo­soncon fogja az egyházlátogatást befejezni s igy Alsó és Felső-Sztregova, Kis-Zellő és Szécsény elmarad a jövő évre. PÜTZ LAJOS, nógrádm. ev. esp. jegyző. Dunántuli ev. ref. egyházkerület közgyűlése, f. é. sept. 14—16. Székesfehérvárott Pap Gábor püspök elnöklete alatt Tisza Kálmán ő nmltsga mint fő-60*

Next

/
Oldalképek
Tartalom