Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-26 / 39. szám

tak; és lelkesedésük a hideg közönyt s ellenszenvet végül is hitbuzgalommá változtatta, s az egyházat az üldözés viharai közül a békés felvirágzás rév partjához vitte. Emlékezzenek vissza a protestántismus első hitbajnokaira a mult századokban. Ezek is maguk sokat szenvedtek • rabbilincs és börtön nyomorai közt sorvadoztak, de rendithetlen hitük az egyházat megmenté. A prot. egyház ma is megvárja lelkészeitől, hogy teljes áldozatkészséggel, törheti en hittel végezzék kötelességüket. Megvárja tőlük, hogy tudjanak, ha kell tűrni, nyomorogni is, de meg ne hátráljanak, el ne csüggedjenek soha. Másrészről a világi elemnek, első sorban az intelligentiának is kötelessége, mindent megtenni az egyház felvirágoztatására. „Együtt munkálkodó szolgák vagyunk", — az apostol ezen intését nem szabad felejtenie. Az intelligentia tagjainak, kik a társadalmi rend ügyét szivükön hordják s a szabadságért, haladásért lelkesülnek, meg kell gondolniok, hogy a protestántismus hajója hordja magával a fejlődés, szabadság s rend biztositékait; és hogy pedig a socialismus és ultramontanismus fenyegetései a scylla és charibdis köréből szerencsésen tovább vihesse az emberiség e drága kincseit, szüksége van minden hivének önfeláldozó buzgalmára. A prot. intelligentiának szép hivatása a lelkészi karral közreműködni az egyháziasság emelésén. Vallásos neveléssel, jó példával élessze a hitbuzgóságot, legyen dicsősége a ragaszkodás egyházához. E példa vonzani fogja a népet is; és az egyesült vallásszeretet biztos alapja leend életerős protestáns egyháznak, melyen mind az ultramontanismus kiszámitott támadásai, mind a socialismus hullámcsapásai megtörnek. Ellenben, ha a prot. intelligentia csak hideg közönyt terjeszt példájával az egyház iránt ; ez által nagyon megnehezíti a lelkészi karnak is hivatását, s a materialismus meggyökereztetésével könnyen oda terelheti a dolgot, hogy a prot. egyház hitbuzgóság kihalása után csak egy lelketlen váz leend, mit az első vihar porba dönt, s a mely számításba sem jön ama végzetteljes időben, mikor a vallásgunyoló socialismus és a szabadság gyűlölő ultramontanismus fognak harcra kelni a AT

ilág uralomért. GYURÁTZ F. BELFÖLD. A pesti reform, egyházmegye september 14-én tartotta rendkívüli közgyűlését. Sípos Pál főesperes ur isten áldását kérő buzgó fohász után, Halász Boldizsár urat kérte föl, mint legidősb világi tanácsbirót a társ-elnöki szék elfoglalására. Ennek megtörténtével megalakulván a gyűlés, legelőször is a minden jók közös fájdalmára elhunyt egyházias, buzgó, áldozatkész segédgondnoka széki Gróf Teleki Sándor halála fölötti, megilletodésének adott érzékeny szavakban kifejezést; mely szerint az elköltözöttnek érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíteni s mély [bánatban ülő özvegyéhez az elnökség által részvét-irat intézését határozta. Ez érzékenyen megható jelenetet, egy méltán reményre s bizalomra jogosító actus váltotta fel, idősb Fáy Béla,fpéceli birtokos s o. gy. képviselő urnák, mint újonnan választott világi tanácsbirónak hivatalába történt ünnepélyes beiktatásával. Ez után fogott a gyűlés az érdemleges tárgyaláshoz, melyből a közérdekű ügyeket legyen szabad e becses lap hasábjain a tisztelt közönségnek bemutatni. 1. A szabad skót egyház, évek óta, nagy áldozattal tart fen Budapesten, a német ref. leányegyház kebelében, egy kitűnően berendezett elemi iskolát, mely ellen utóbbi időben, azon „a lapok által is emlegetett panasz merült föl, hogy benne német a tanítási nyelv. Az iskola elöljárósága dicséretre méltó buzgósággal igyekezett a közönségnek a miatti panaszát orvosolni, még pedig ugy, hogy nevezett iskolát a pesti magyar anyaegyháznak átadta, ennek gondozására bizta s egyházmegyénk felügyelete alá helyezte, megígérvén, hogy oda fog működni, hogy iskolájában rövid idő alatt minden tantárgy magyar nyelven tanittassék. Talán mondanom se kell, hogy ezt az ügyet a közgyűlés örvendetes tudomásul vette s ugy veheti ezt a nagy közönség is, mert hogy az imént emiitett ígéret nem fog puszta igéret maradni, arról a pesti egyház köztiszteletben álló lelkésze f. t. Török Pál urnák buzgalma nem hágy kételkedni. 2. Valamint több egyházmegyében, ugy a pestiben is az volt eddig a szokás, hogy a visitáló esperesség szedte be egyes egyházaktól az e. megyei és e. kerületi pénztárakba, évenkint beszolgáltatni szokott kegyes adományokat. Látni való, hogy ez a módszer nem igen emelte a canonica visitátió tekintélyét, ugy tüntetvén azt föl, mint egy évről-évre megjelenő egyházi executiót. Ezt a szokást most eltörülvén, azt határozta a közgyűlés, hogy ezentúl az egyházak a tractualis és gyámpénztárat illető tartozásaikat minden évben január 15-kéig a főesperesi hivatalhoz beküldeni köteleztetnek. 3. A közgyűlésnek egyik főfontosságu tárgyát képezte „a dunamelléki ref. e. kerület lelkészeinek özvegyei s árvái számára felállítandó gyámintézet tervezete" fölötti tanácskozás. Egyházmegyénknek e tervezetet illető módosításait ugy vélem legcélszerűbben ismertetendőnek, ha közlöm szószerint a gyűlés jegyzőkönyvének erre vonatkozó pontját. A kit az ügy érdekel a tett módosításokat összehasonlíthatja vagy a dunamelléki egyházkerületi közgyűlés f. é. j. k. 58, száma alatt, vagy az ezen lapok 24-ik számában feltalálható eredeti tervezettel. Egyházmegyénk a tervezetre vonatkozó s annak némely pontjait módosítani óhajtó nézeteit következőkben foglalja össze : a. A gyámintézet cimében, e szók után: egyházkerület lelkészeinek, oda teendő : és t an 1i r a i n a k.