Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

Ide csatolom a kérdésben levő jegyzőkönyv hiteles kivonatának ide vágó pontját : „A presbyterium s egy­házhivek örömmel veszik tudomásul, a már úgyis négy hóra haladt pap választó gyűlés határnapjának augusztus elsejére lett kitűzését és kijelentik (a távol levő egyház­tagok nevében is, kiknek gondolkodás módját tökéletesen ismerik), hogy miután esperes urnák köszö­nettel fogadott gondoskodásából ezen idő alatt az egyházba rendelt számos tisztelendő urakban, mindannyi jeles férfiakkal volt alkalmuk megismerkedni, a kik közül öröm­mel választják jövendőbeli pap jókat: nem óhajtják a tisztelendő békés-csabai lelkész urat próba­szónoklattal idefárasztani" . . . Ezek szerint tehát nemcsak Maróthy, ki ez idő alatt az esperes meghagyásából többször szónokolt a vanyarci egyházban, hanem mindazok, a kik sorrendből ki voltak küldve, az egyház által a candidatióba felvétettek. _ f Es most kérdeni, indokoltak-e ezek után Petrovics urnák a választási actus törvényszerűségére vonatkozó kifo­gásai ? követtetett-e el formahiba ? S váljon megsértettem-e a törvény iránt való tiszteletet az által, hogy oly egyházban, melyben családi viszonyaimnál fogva az évnek csaknem felét tölteni szoktam, a papválasztás iránt érdeklődtem, a választó gyűlésen megjelentem, s ott, mint P. ur maga is megvallja, magamat teljes passivitással vi­seltem ? RUDNAY JÓZSEF. Főtisztelendő Dr. Szeberényi Gusztáv, bányakerü­leti superintendens ur egyházlátogatása Nógrádban. Ő főtisztelendősége a pásztói vasúti állomáson szállt ki f. é. aug. 27-én d. e. 11 órakor , a hol őt számos tisztelői várták. Pásztó városa bírája a város nevében, Platthy földbirtokos a sámsonházai egyház nevében és Plachy Sámuel lucini dékán, a nógrádi ev. esperesség részéről üdvözölte a főpásztort. Ezen üdvözlet után megindult a menet Sámsonhá­zára, mint azon első anyagyülekezetbe, melyben a cano­nica visitationak kellett történnie. A menetet fényes lo­vas bandérium, Jezernicky János ur vezetése mellett nyi­totta meg s koesik hosszú sora zárta be. Sámsonházára érkezve, harangzugás közben fogadta magas vendégét a hívek serege. Az egyház presbyté­riuma testületileg, Vladár János főesperes ur, mint hely­beli lelkész elnöklete alatt és az ifjúság nevében egy, fehér ruhába öltözött leány,"csinos koszorúval üdvözölte, mire a főpásztor ur nyájasan válaszolt, biztosítván híveit atyai jóindulatáról. Ez történt pénteken. Szombaton, azaz aug. 28-án d. e. órákban, a sám­sonházai segédlelkész, Rohács Lajos tette le vizsgáját pro ministerio ; másnap, azaz vasárnapon fölszentelendő. Ezen vizsga eredményéről ő főtisztelendősége akként nyi­latkozott, hogy az általa eddig pappá fölavatott jeles 22 egyén közt, Rohács Lajos tette a legkitűnőbb vizsgát, s hogy a papi karnak méltó díszére fog válni. Az eddigieket csak hallomás után közlöm, de biz­tos kutforrásból merítve; az ezutániakat már saját ta­pasztalataim szerint. Szombaton délben megjelent a nógrádi ev. espe­resség küldöttsége tisztelegni a főpásztornak. Veres Pál esp. felügyelő ur ő nagysága elnöklete alatt következő tagokból: Vladár János fő-, Bartholomaidesz Gyula al­esperes, Svehla János főjegyző, Putz Lajos jegyző, Vla­dár Viktor pénztárnok, Vladár Miksa lelkész, Dornyák Márton és Bartas János tanitók. Délutáni 4 órakor megkezdődött a visitatió, a hely­beli lelkész által szerkesztett látogatási jkönyv olvasá­sával, melyből a következő nevezetesebb adatok vonha­tók ki: Az egyház eredete meg nem állapitható, mint­hogy az 1808-ban dühöngött tűzvész alkalmával minden anyakönyvek s egyéb egyházi okiratok lángok martalé­kává lettek, ugy, hogy csak az esp. levéltár okmányai­ból meríthető némely adat a múltra nézve, melyek közt nevezetesebb az, hogy az egyháznak eddig 12 lelkésze volt. Az utolsó canonica visitatió óta, mely 1838-ban tartatott, újra épült a paplak, templom és a régi tem­plom egy részéből az iskolaterem, mely utóbbi a célnak tökéletesen megfelel. A templom tornyával együtt egy remekmű, 12 ezer forintba került, a napszámon és fuvarokon kivül, s habár az összeg legnagyobb része egyházon kivűlí gyűj­tés által teremtetett ki, mind a mellett oly annyira igény­be voltak véve a helybeli hivek is, hogy egy telkes gazdára 200 forint vettetett ki, s igy a nép, tőkevagyo­nának egynegyed részét áldozta fel. A templomon még kétezer forint tartozás fekszik. A nép különben el van adósodva annyira, hogy évi termése alig elegendő a kérlelhetlen uzsora kamatai­nak fizetésére, s innen magyarázható ki azon emésztő életmód, hogy míg egyrészt a szó szoros értelmében meg­szakad a nép a nehéz munkában, majd meg másrészt, ennek sem látva sikerét, neki adja magát a henyélésnek és ivásnak ugy, hogy a halandóság megdöbbentő mérvet ölt, valószínűleg a mértékletlen életmód miatt. Eddig a jegyzőkönyvi adatok. Másnap, azaz Vasárnap, aug. 29-én d. e. 10 órakor kezdetét vette az istentisztelet, melyet a helybeli lelkész­esperes maga végezett, tartván a néphez szószékről al­kalmi szép beszédet, fejtegetvén azon gyakorlati alap­eszmét Tmikép válik a nép az egyház becsületére? — 1. ször : ha erős a hitben, 2-szor: ha állhatatos az erényben. Ezen beszéd végeztével oltár elé lépett a superintendens ur, s velőkig ható érveléssel tovább fejtegette a lelkész által mondottakat, szivére kötvén a népnok az erényes 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom