Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-12 / 37. szám
Kezdetben Schweizban is, mint Németországon már évek óta, az állami törvényhozás által igyekeztek útját vágni az ultramontán törekvéseknek. Itt azonban a kantonok autonomikus szervezete s a nép nagy souverénitása nem kis nehézséget okoztak. Két törvény, a „polgári állapot meghatározása," mely a klérus kezeit megkötendő lett volna, s a "polgári házasság" behozatala népszavazat alá bocsáttatott, de csak ez utóbbi s ez is csekély többséggel fogadtatott el. Tovább haladnak az egyes kantonok. Genfben, valamint Bernben a klérusnak tiltakozása, hogy a templomokat az ó-katholikusokkal közösen használják, oda vezetett, hogy ez utóbbiak a templomok kizárólagos birtokába jutottak. S z.-G allenben az iskolatanács megtiltotta a lelkészeknek a csalhatatlanság tanitását ugy az iskolában, mint a szószéken. Solothurn a Máriastein-i klastromot, valamint a Solothurni és schönenverdi kanonoki alapítványt megszüntette. Schaffhausen városban a katholikusok egyértelmüleg ó-katholikusoknak nyilvánították magokat. Általában Schweicban az ó-katholikus mozgalom naponként nagyobb tért foglal el. Északi Schweizban egy város sincs, mely az ó-katho li k u s (ott keresztyén katholikusoknak neveztetnek) nemzeti zsinaton (jun. 14.) magát ne képviseltette volna, mely a püspökválasztást, s papok öltözetét, az istenitiszteleti nyelvet, a cölibátus megszüntetését illető javaslatokat egy zsinati bizottságnak adta át, hogy a legközelebbi zsinatra jelentést tegyen. És pedig ezen városokban nem csupán ó-katholikus egyletek, hanem virágzó gyülekezetek is vannak, igy a nevezetteken kivül Biel, Pruntrut, Delsberg, Basel, Aarau, Rheinfelden, Olden, Zürich. A berni ó-katholikus fakultás is meglehetős népes. A fenuebbiekben igyekeztünk egy halvány képet adni azon nagy egyház-politikai mozgalomról, melyet Németország a tudomány, művelődés s a nép szellemi szabadsága érdekében, a feltétlen rabszolgai engedelmességet követelő római curia ellen oly szívós kitartással folytatott és folytat. Hogy e harcnak mikor lesz vége, a pápa halálával-e vagy épen akkor ismét nagyobb erővel fog megujulni, ki lenne képes előre megjósolni ? De anynyi bizonyos, hogy ha a német kormány ezután is oly erélylyel és határozottsággal folytatja a harcot, mint eddigelé tette, s a népzöme ezután is oly nagy ragaszkodást mutat a kormány irányában : a kivívandó győzelem semmi esetre sem fog Róma javára szolgálni ; mert, hogy Németország ellenségei vagy irigyei Róma kedvéért egy vallásháborút kezdjenek most, midőn a három császár szövetsége ennek épen ellenkezőjét látszik tanusitni, nagy merészség nélkül gondolni sem lehet. Azon időre pedig, melyben egy ily vallás-háború kezdeményezésére kedvező alkalom kinálkoznék, mitől isten mentsen meg, hisszük és reméljük, hogy Németország nagy munkájával készen lesz. Adja isten ! KÜLÖNFÉLÉK. • Az orsovai protestánsok jelenleg templomépitésen fáradozván, egy meleg hangon tartott felhívást bocsájtottak ki, amelyben segélyért folyamodnak bitrokonaikhoz. Szívre hatón panaszkodnak e felhívásban, hogy ritkán van alkalmuk isten igéjét hallnai, mert a pancsovai anyaegyház igen messze esik tőlök, s ha jön is hozzájok egyszer egy évben a lelkész, akkor is a vendéglőben, tehát oly helyen kell összegyülekezniük, mely a szent feladatnak meg nem felel. De a mi még sokkal lesújtóbb rájuk nézve az, hogy gyermekeiket a vallásban nem neveltethetik, s e szerint azoknak hitök az 1200 r. kat. és körülbelül 800 gör. keleti lakosság közt veszélyeztetve van. Ezen bajon segítendő, eltökélték magukat a legnagyobb áldozatra s 2000 írtért egy telket vettek, amelyen a legrövidebb idő alatt egy iskolai célokra is alkalmas imaházat óhajtanának építtetni. Az építkezésére s a tanítónak, ki vasárnaponkint istenitiszteletet is tartana, tisztességes eltartására hiányozván azonban az anyagi eszközök elhagyatottságukban hitrokonaikhoz fordulnak segélyért. És mi hisszük is, hogy ezen lépésök nem lesz eredménytelen. Egyházunk híveiben nem halt még annyira ki a buzgóság és áldozatkészség, hogy az áldozatokat sajnálná, midőn magánosan álló, elhagyatott testvérei hitének megmentéséről és fentartásáról van szó. S mert ez meggyőződésünk, azt sem vonhatjuk percig sem kétségbe, hogy az orsovai protestánsok buzgó törekvése nem kevésbé buzgó támogatásban részesülend magyarországi testvéreik részéről. Azon kijelentés mellett, hogy az adakozások átvételére s kellő helyre juttatására mi is szívesen 'vállalkozunk, a legmelegebben ajánljuk a szent ügjet lapunk olvasóinak figyelmébe. * A szatmári ref. gymnasium történetét közli Gergely Károly a „Debrecen"-ben. E gymnasium a XVI. század közepe táján alapíttatott. 1610-ben főiskolai rangra emeltetett. 1667-ben gr. Rhédey Ferenc a főiskolának hagyományozta Berence nevü faluját, ami azonban nyolc évi birtoklás után a várban lakott jezsuiták ármánykodása következtében erőszakkal elvétetett s később a tanulmányi alaphoz esatoltatott. 1703-ban a Rákóci-féle forradalom viharai közt a főiskola az elhamvasztott várossal együtt földig leégett, a Bethlen Gábor hagyományából 1632-ben alapított híres könyvtár elhamvadt s csakis a gymnasiumi régi jegyzőkönyv és 247 darab könyv mentethetett meg. 1707-ben épittetettt újra fel az iskola, mely kevéssel ezután Rákócy szerencséje hanyatlásával Berencét elvesztette. 1746-ban hozzá csatoltatott a vele csaknem egy időben alapított németi-i főiskola. Azonban az ekkép egyesült s már ismét virágzóvá lett collegium 1754-ben a jezsuiták által kieszközölt helytartósági parancs következtében két osztályú grammitikai iskolára szoríttatott le, mig 1794-ben a város és a hivek buzgalma folytán hat osztályú gymnasiummá nőtte ki magát. Az Organisations-Entwurf következtében 1855-ben négy osztályú nyilvános algymnasiummá^majd 1860. és 61-ben