Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

ember és — mint a ker. vallás tanítja — az élő s öntudattal biró isten között ? Melyik észszerűbb ; Strauss nézete-e, mely szerint a személytelen universum szült nekünk személyes lényeknek törvényeket, vagy pedig a ker. világnézet, mely egy élő szellemi lényre utal, mint ker. törvényeink előfeltételére. ? Melyik elfogadhatóbb; a a pessimisták elmélete-e, melynek értelmében egy öntudatlan erő szült bennünk, s adott törvényt az öntudatos lényeknek, vagy pedig a keresztyénség tana, mely szerint csak egy önmagát tudó hatalom teremthetett öntudattal biró embert s mutathatott fel annak lelke előtt erkölcsi törvényt ? (Folyt, köv.) BELFÖL I ). A b.-somogyi egyházmegye őszi közgyűléséből. (Egy kis töredék.) A b.-somogyi egyh.-megye aug. 25., 26. és 27. napjain Csurgón tartotta meg szokott őszi közgyűlését. Arról nevezetes, hogy a szokottnál népesebb volt, s aztán meg, hogy a nem rég alkotott házszabályok pressiója folytán némely igen érdekes, s lehet, hogy nagyfontosságú ügy is — a september 22-én tartandó gyűlésig időközileg elnapoltatott. A consistorium több peres ügyei elintézése után, a közgyűlés az uj lelkészválasztási törvény értelmében, az esperes által megalkotott kápláni sorozatot tudomásul vette, illetőleg, a mennyiben az érdekletteknek a reclamálást, sőt a consistoriumtól a kerületre lehető fellebbezést is megengedte, nem élt azon határozott jogával, mint pld. a pápai egyh.-megye, hogy ne kizárólag elnökilcg, hanem a közgyűlés előtt nyilvánosan maga alkossa meg a sorozatot Nagyon sajnálja e sorok irója, hogy a törvény hiteles szövegezését mindezideig nem láthatta (a kerületi jegyzőkönyvek még (!) nem érkeztek meg, a körözött példányokról pedig az a hír szállong, hogy nem hiteles), mert valóban igen óhajtaná be mutathatni a magyar protestáns világ előtt, hogy a ft.Dunántuli egyházkerület miként alkotta meg azt a legjobb törvényt, melyről a hivő lélek nyilván tudhatja, hogy]: quis quid optat, cito credit. A sorozat ellen egyébiránt semmi kifogásunk, sőt [ ha attól függ az egyház üdve, — és ha feltétlenül csakis ezzel lehet az egyház megromlott hajóját megmenteni, — nagyon jól van: és, mert az egyház, mint erkölcsi testület, köteles azokról gondoskodni, kiket keblébe bizonyos feltételek szerint befogadott, a szerint azonban mint azok szolgálatát bizonyos időtartamig már igénybe vette ; vagy ha erkölcsi é 1 e t ö k illetőleg papi charachterök ellen kifogás nem támasztható. Igen, de midőn épen egy erkölcsi testület, a ki maga az erkölcsiségnek hivatottt őre, azzal akarná jutalmazni az iparkodás és ügybuzgalmat, s azzal ad ösztönt a kifogástalan erkölcsi önérzetnek, hogy felszedi a temetők jelenkező kisérteteiről a fedelet, és numero szerint clasissba engedi rakni azon neveket is, a kik már m e gp ró bálk óztak a „jónak" szolgálni, de azzal —csak gyengéden fejezem ki magamat — megbirkózni nem tudtak. És majd ha eljönne az idő, midőn a berendelt lelkész az illető gyülekezetbe az esperes vagy megbízott által ünnepélyesen bevezetendő, (26. §) meri-e s fogja-e jólélekkel az ünnepélyen egész ünnepélyes komolysággal azt mondani: „íme nézzed ! . . . én gondoskodtam rólad, hogy legyen a ki számodra a megizetlenült sót megsózza; hoztam neked lelkiatyát, ez fog majd közöttetek ezután az erkölcsiségre felügyelni és jó példával mindenekben előmenni." Ennem hiszem. Vagy ha igen, akkor az olyan törvényt, melynek szelleme ezt megengedné, lehet, hogy tisztelni kell; de róla a köteles tisztelet figyelembe tartásával bízvást kimondható, hogy ; távolban nagy, közelben pedig kicsiny. Egyébiránt ott volt egy beadvány a gyűlés asztalán, nem kért egyebet csak azt, hogy ne legyen v i s zsz ah at ó er ő vei az uj törvény, a régibb törvény által megszabott viszonyokra ; hogy a sorozat ne terjesztessék ki azokra, kik már felavattattak és igy választhatók, de a gyűlés ellenkezőleg határozott. Távol áll tőlem, hogy az egyház érdemes támoszlopai s vezérférfia bölcs intézkedései ellen a holt betűkben óvást tegyek. Távol áll pedig azért, mert hinni akarom azt, hogy az egyházi életet nem a c 1 i c k-é rd e k vezeti, mint a politicát, hanem a közérdeklődós és ügybuzgóság: és mort . . . öntudatosan hiszem azt is, hogy nálunk sincs tervbe véve még azon keleten divó szokás, miszerint ki ott fejével igent billent, az nemet, s ki fejét rázza az igenlést jelent. A magyar prot. egyház autonomicus joga, s ennek megfelelő s ebből kifolyó szent törekvése, kezes lehet az ifjú nemzedék előtt arra, hogy ez uj törvény jó és célravezető; megvetett alapja pedig nem dől oly hirt elen össze, mint nem rég azok . . . kiházasitó intézetek. A gyűlés nevezetesebb tárgyai közül kiemelhető még a tanitói kar egy tagja részéről beadott azon kérelem, hogy az egyházmegyei gyűlésen a tanitók a lelkészekkel egyenlő szavazati joggal bírjanak; e kérelmet a gyűlés erélyes szavakkal elutasította. Továbbá a csurgói iskolát érdeklő többrendbeli ügy eldöntése; s végre egyéb magánérdekű beadvány felett hozott határozat után a gyűlés eloszlott, melyről Guizot szavaival jogos öntudattal elmondhatjuk: „tetszett Istennek (ott) velünk oly örömöket és oly fájdalmakat megismertetni, melyek veszteség irányában jéghidegen hagyják a lelket." A most tartott őszi gyűlés, a kerületi gyűlés után sept. 22-én, Kadarkuton fog folytattatni. BARAKONYI KRISTÓF.