Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

lami életnek nem őseredeti — isteni — természetét Állam és vallás alapintézményeiben oly idős, mint az emberi nem maga. Az eltérő nézetek s egymásnak ellentmondó definíciók illustrálására helyén levőnek tartom idézetbe hozni a híres francia jogtudós, Portalis szavait, miket a francia államtanácsban mondott el a házasságügy helyes értelmezésére: „A bölcsek — mondja — nem egyébnek tekintik a házasságot, mint puszta egyesülóseiil a két nemnek; a jogtudósok csupán polgári kötést látnak abban; a theologusok benne semmi mást, mint egyikét a sacramentumoknak. A házasság pedig magában nem egyedül a két nem egyszerű egyesülése. Ne cseréljük itt fel a természetnek minden állattal közös phisikai rendét azon természeti joggal, mely csak az embernek sajátja.* *) Tisztult felfogáshoz jutandók, állítsuk szemünk elé magát a célt és lényeget, s a különböző felfogás eredményeinek áttekinthetóse kedvéért vegyük fel tárgyunk keretébe a házasságügy történeti genesisót. Az állam hivatása a társadalmi jog gyakorlatának védelme, esetleg pedig annak szabályozása lóvén; mindazon viszonyokra kiterjeszti figyelmét, melyek érdekével összefüggésben állanak, s arra, közvetett és közvetlen befolyásukkal közremunkálni hivatottak. Már az ős-korban látjuk, hogy Mózes hivatva érezte magát a zsidó házasságügy szabályozására 2

), amennyiben nemcsak arról gondoskodott, hogy a házasság formális szerződésen alapuljon; hanem —kellékeit is törvény utján kifejtve, — kónyszeritette a zsidóságot, régibb szokásainak elhagyásával, az uj házassági rendszer elfogadására; s míg előbb a legközelebbi rokonokkal szabados volt a házasság, később a közel vérségi házasságok eltiltattak 3

). Valószínűleg beismerte Mózes a természeti viszony ellentétessége mellett azon másik alapos indokot is, hogy a rokon vérkeveredés mily szomorú áldozatokat követel a természet törvényeinek könnyelmű kijátszásaért. A statistikai adatok elég szomorú adatot tüntetnek fel még a jelenben is arra nézve, hogy a vér ugyanazonos vegyülete mily szigorú boszut áll ott, hol a természet törvényei könnyelmű kijátszása ') Beöthy Zs. Evang1

. házasságügyi törvények magyarázata. 1853. XI—XII. 2) III. Móz. 18 ; V. Móz. 18 : 22—23; III Móz. 20: 11 ; V. Móz. 25 : 5. ») Hl. Móz. 18: 8—15. cóloztatott. Különösen a zsidóság jelen helyzetére áll ez, mely kizárólag arra van szorítva, hogy házassági viszonyain ezen emberi szempontból is változtasson. Be van bizonyítva, hogy a tébolydák y4

részét a rokon vérelegyedósbői támadt utó-következmények áldozatai adják. „Ime egy adat a polgári házasság életbeléptetésére" —mondja Vadnay, a „Hon" 1872. évfolyama egyik augusztusi „Tárcájában." A Római jog a házasság lényegét azon legbensőbb szövetségben találja, mely egy férfi és nőnek minden életviszonyra kiterjedő szövetségét magában foglalja. S a nélkül, hogy a b e 1 s ő lényeget érintő kötelességek megállapításával foglalkoznék, azt — pusztán csak a külső — az államot érdeklő szabványokkal körvonal ózza. . . . Általában a családi élet, mely az államnak alapját, sőt magába véve alakját képezi, — külsőleg lép viszonyba az állammal : mig a vallás ezzel ellenkezőleg csakis belső szellemi összefüggést támaszthat a polgári élet ós az egyház intézményei közölt. De ép eme benső viszony alapján van jogosítva befolyását erkölcsileg érvényesíteni is, az állani ügyeibe; s mennyiben a hivők egyszersmind az állam polgárai is, s azok szellemi műveltsége, erkölcsi önérzete, minden irányban az egyháztól várja nemesítését, s magasabb öntudatra emelkedését, E feladat magasztossága jellemzi az egyház értékét. Hogy idővel ez erkölcsi viszony minő ellentétes válaszfalat vont e két jogi intézmény közé, hogy minő ellenszenvet idézett elő a hatalom birtokáért folyt küzdelem, — s hogy mi eredménye lett a fogalmi különbség szántszánd ók os elcsavarásának : bebizonyította a történet felszámláihatatlan adataival. Ez indok alapján ragadta magához az egyház a házasság kezelését is : mert benne egyik legkiválóbb eszközét látta részint érdeke,, részint tekintélye emelésének. Az állam, egyidőre ugyan ugy látszott, hogy önként lemondott felügyeleti jogáról is, de számos körülmény önérzetre keltette, hogy azon jogot, mely közvetlen befolyással érdekét emelni van hivatva: ne dobja pusztán azok kezébe, kik az állami érdek tekintetbe vétele nélkül •— pusztán csak az egyház, s ennek személyesített feje érdekeinek szolgálnak. S midőn e visszahatás által uj eszközre lett szükség, az egyházi hatalom részéről nem késett 175-s) Római jog Institutióinak tankönyve. Bozóky Alajos. 1870. -182. §.