Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-05 / 36. szám

engemet mutat be olyanul, ki „a deákné vásznánál" jobb épenséggel nem vagyok ; a ki határtalan szerénytelenségemben „a vanyarci egyházban, ennek ellenzése dacára megjelenvén, mint a hajdani Caesar, veni, vidi, vici módjára azt követeli, hogy a hivek általa megbűvölve, karjaiba rohanjanak és állítólagos próbaszónoklatát a papválasztásnál kötelező erejűnek tekintve, őt, habár legkevésbé sem ismerik, már ennélfogva a priori jobban szeressék, mint azon nálánál szerényebb, de képzett fiatal embert, ki, nem mint P. úr, a vanyarci papságra vágyó aspiraciók pegasusáról egyetlen egyszer, de jutalom kilátása nélkül, hónapokon (?) át hirdette ez egyházban az Isten-igét." Sok férne e beszédhez. A t. olvasó iránti kíméletből nekem ezekre ez válaszom. Ha megbocsáthatlan szerénytelenség hivatalosan kiküldő irattal kézben „teljesen idegen és ismeretlen" létünkre is, Isten nevében útra kelni; ha szerénytelenség — az egyház módosult ama határozatáról, hogy engemet fárasztani nem kiván, mit sem tudva, arról csak az útban, szinte a célnál értesülve — az egyházban megjelenni ; ha szerénytelenség oly nemesen érező Patriarchának, minővel Isten a vanyarci egyházat Dessewffy Ottó ő nagyságának személyében, családjában megáldotta , felajánlására , esperességi censor jelenlétében az istenitiszteletet elvégezni s ennek végeztével ott az egyházban percig sem időzve becsülettel visszavonúlni : ez esetben természetesen nem térek ki a vádnak s megadással viselendem a közvéleménynek kárhoztató ítéletét. Mig azonban ez Ítélet engemet nem ér; míg R. ur a pap választásnak jelzett amaz unicumát meg nem cáfolja; személyes részvétét a választási actusnál mással, mint háládatossággal nem indokolja : addig én a vanyarci papválasztás „mikéntjé"-t nem szűnöm meg a t. olvasónak, a nógrádi evang. esperesség önérzetes papi testületének, egyházunk kormányzóinak — nyugodt lelkiismerettel — komoly figyelmökbe ajánlani. PETROVICS SOMA, lelkésztanár. E cikkel egyidejűleg Maróthy Emil, vanyarci lelkész ur is küldött be hozzánk egy védiratot, mely — ugy látszik — az előtt készült, mielőtt Rudnay József urnák lapunk 34-ik számában megjelent cikkét Maróthy ur olvasta volna. Miután ebben a cikkben Rudnay ur megfelelt a vanyarci lelkész ur helyett is : a szószaporitó vitatkozásnak véljük elejét vehetni, ha Maróthy cikkéből csakis azon egy pontot emeljük ki, miszerint „ő szavára fogadja, hogy a vanyarci egyház elnyerését illetőleg soha senkinek sem pártfogását, sem szavazatát, sem a candidatióba való fölvételét nem kérte, sem más által nem kérette; a nép közül bárkivel is —jóllehet alkalma eléglett volna, — ez ügyben soha egy szót sem váltott" ; s igy visszautasítja azon állítólagos vádat, — amit mellesleg megjegyezve mi nem olvastunk ki Petrovics ur cikkéből, — mintha ő az egyházkeresés bűnét követte volna el. Ami Petrovicsnak fenebbi cikkét illeti, ezt a szerkesztői általánosan bevett szabályokhoz híven, kötelességünknek tartottuk kiadni már csak azért is, mert a cikkíró kerülve abban a személyeskedést, tisztán csak a dologhoz szól. A kérdés nem az, valyon Maróthy becsületes ember-e, s valyon a jelen esetben nem követett-e el valami bűnös cselekvényt, — ezt senki se állította felőle s ha állította volna is, lelkészi adott szavát tökéletesen elegendőnek tartanok amaz állítás megcáfolására. Hanem igenis az a kérdés, váljon helyesen, a törvény értelmében, formahiba nélkül történt-e a papválasztás, vagy sem — és erre felel Petrovics ur alábbi cikkében. Ha vagy Rudnay vagy Maróthy urak, — egyik a kettő közül, — szükségesnek látnák Petrovics urnák, magára a választási actus törvényszerűségére vonatkozó kifogásait és a tényálladéknak általa történt előadásában netalán elkövetett ferdítéseket a tárgyhoz illő rövidséggel megcáfolni : ugy mi e célra még egyszer szívesen felajánljuk nekik lapunk hasábjait annyival is inkább, mert amig ezek hiteles adatokkal megcáfolva nincsenek, addig Petrovics urnák lesz igaza abban, hogy a választásnál formahiba követtetett el. Föltéve, hogy Rudnay vagy esetleg Maróthy ur, eltekintve az ügy személyi oldalától, mely csak félreértésből lett előtérbe tolva, annak tisztán tárgyilagos részére felelni fognak, az ő válaszuk után a vanyarci papválasztásra vonatkozó vitát lapunkban feltétlenül befejezettnek tekintjük s a vitázó feleket az illetékes egyházi hatóság elé utasítjuk panaszaikkal. DR. BALLAGI GÉZA. KÜLÖNFÉLÉK. [ ) Örömmel vesszük tudomásul a „Religio" azon kijelentését, hogy a nevezett lap volt szerkesztője Pollák János ur, — kiről azt irtuk volt, hogy meghalt, — igen jó egészségnek örvend. Azon kanonok, kiről mi említést tettük, veszprémi volt, míg a „Religio" egykori szerkesztője pécsi kanonok. A „Religio"-nak ama fenyegetése, hogy majd találkozik még velünk Pollák ur Philippiuél, ránk nézve nem fenyegetés, mert mi örömest folytatunk harcot tisztességes ellenféllel, aminőnek Pollák urat mindenkor ismertük. Sajnos azonban, a Philippinél való találkozás reményétől megfoszt bennünket az a hosszas nyugalom, aminek a kanonok ur irodalmi téren neki adta magát, s ami nem jelenthet egyebet, mint hogy bele fáradt a küzdelembe. * A nagykőrösi ref. főgymnasium tanárainak végleges állandósítása — minta „Tan. Hiradó"-ban olvassuk — hét év óta államérvényes oklevél bírásához levén kötve, e korszerű feltétel folytán a rendes tanárok közül ketten : Mikler Sámuel és Mészöly Gáspár sikerrel állót-