Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-08-15 / 33. szám
való ós egyenlő személyek, megkülönböztettek személyekre nézve, és rendszenint egyik a másikat előzve, mindazáltal nem valami egyenlőség nélkül való létei szerint. Mert állatjokra avagy természetekre nézve ugy egyek, hogy legyenek egy Isten, ós az Istenségnek állatja közönséges legyen az Atyával, Fiúval ós Szentlélekkel." Ugyan feleljenek: olyan igazság van-e e cikkben előadva, mely az ember szivébe Írottnak mondható ? és oly Isten ismeretére taníttatunk-e abban, melyre a próféta szavai szerint,• a Messiás megjelenése után „többé senki sem tanítja az ő felebarátját és senki nem az Ő atyjafiát; mert ők mindnyájan ismerik az Istent, kicsinytől nagyig." Yagy talán az ágostai hitvallás egyszerűbb e pontban, tán kerüli azon megfoghatlanságok feszegetését, melyek „kérdéseket támasztanak inkább, mint Istenben való épülést". — Épensóggel nem. Itt is a helyett, hogy megelégedtek volna Luthernek jó órában tett ama forinulázásával : Credo patrem, qui ine creavit; credo filium, qui me liberavit; credo spiritum sanctum, qui me sanctificavit: ismételték az egész quicuDque-t, s ezzel az emberi értelmet abba a helyzetbe tették, melyben Dante-nál a pokol bejárata előtt a szellem van: „Hagyjon fel minden reménynyel, ki ide belép." Sőt az ágostai hitvallás még szaporítja is e ponton az érthetetlenségeket, amennyiben Ohristologiáját a Krisztusban való két természet egyesüléséről szóló specificus tannal gazdagítja, melyről csak annyit mondok, hogy ón, ki egy hosszú életen át foglalkoztam e dolgokkal, hamarjában nem igen tudnám tisztára kifejteni, miben á!l voltakópen a tulajdonságok közlésének (communicatio idiomatum) háromféle módja. Hasonló megjegyzést kellene a confessiók minden egyes c: kkeire tennem Egytől-egyig mind csak arra valók, hogy elfordítván a lelket Isteu igéjének egyszerű értelmétől, mely „lábunknak szövétneke, ösvényünknek világa", a szentírást csodálatos scpeculatiók által oly mélységes titkok alapjává teszik, melyek tanulmányozása a Jézus korabeli írástudók sparatisticus (góisz gőgjét újra feltámasztotta, és ez által a szegényeknek szóló legsz ntebb vallás uemesitő hatását jobbára meghiúsította. Nem mondom, hogy mind ez öntudatosan oly szándékkal történt; de annyi bizonyos, hogy megtörtént, s hogy az eredmény az lett. A coníessiók, ha a legkegyesebb iutentióval is, de mind oly világnézet alapján írattak, hogy azokban a scholasticai tudákosságból mentül több, Jézus igazi szent szelleméből pedig vajmi kevés van. Ma pedig a míveltek lelkében a scholastica egész képzeleti világával együtt ama vallási képzetek is, melyek a confessiókban kétségbeejtő szárazsággal fejtegettetnek, rég szótfoszlottak és a múltnak örökébe átment oly szent kincsesé váltak, melyekre kegyelettel tekint ugyan vissza a mai ember, de azokat gondolatkörébe fölvenni semmi módon nem képes. Másrészről semmi sem bizonyítja Jézusnak mindent felülmúló szellemi nagyságát világosabban, mint épen az a tény, hogy míg a különböző confessiók tanításai koruk minden bölcsesógóvel együtt az emberek szivéből, eszéből tÍ3ztira kikoptak, addig Jézus szavai ma csakúgy, mint közel 19 száz évvel ezelőtt minden tiszta lélekben nemcsak hogy élénk viszhangra találnak, hanem mindenfelé elevenítő, nemesítő hatást is gyakorolnak, jóra szépre gyújtanak. Mikor az emberek legtöbbet beszéltek Krisztusról ós az ő tudományáról, szellemét legkevésbé ismerték; a társadalom beteg volt, azért beszólt annyit az egészségről, ós a papok, mint a társadalom orvosai, confessioi rendelvényeikkel a természet lassű, de biztos működését csak gátolták. „Nagy vállalatoknál — mondja Channing — az első munkások gyakran nem tesznek egyebet, minthogy megtanítják az utánok következőket, hogy mitől őrizkedjenek, s iniképen munkálkodhatnak jobb sikerre], mint ők". Valóban a keresztyénség is, amint azt eddigelé a confessiók tanították, minden egyéb volt inkább, mint a szeretet vallása, mely a lelki szegények boldogitására, a t szta szívűek megnyugtatására hirdettetett, és örvendetes üzenetével az erkölcsi erőt emelni, az emberek közti kölcsönös szeretetet öregbíteni akarta. — A confessiók a Jézus egyszerű tanításaira oltott tudós megfoghatlanságaikkal inkább arra szolgáltak, hogy lelkünk szabad röptét elnyomják ós erkölcsi erőnk öntudatát kioltsák; azok befolyása alatt századokon keresztül egymást gyilkolták az emberek oly tanok nevében, melyeket az egyik rész megfoghatat!anoki:ak mondott, de állított, a másik rész pedig tagadott, mert meg nem foghatott. Igy állván a dolog, mi jogosíthatna fel akárkit arra, hogy a fennálló confessiók akármelyikének hatarozmányai által a hívek lelkiismeretére elviselhetetlen terheket rakjon, követelvén tőlük a lehetetlent:
