Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-15 / 33. szám

a szemlélő ítéletét nem kevésbé, mint a szemlélt tárgyat. Igy állott a dolog egy egész évezreden keresztül. Szerencsére az eredeti befátyolozott kép is fenmaradt, és az igazság őszinte kutatói már hosszú idő óta mindent elkövetnek, hogy a fátyolt elvalahára félretolván, az isteni mestermű teljes pompájában legyen szemlélhető. Lássuk a képet ! Ide s tova 19 száz éve, hogy Jézus a földön járt, és egy minden tekintetben elnyomorodott társadalom közepett hirdette azon nagy igazságokat, melyekben, az irás szava ós a történelem tanúsága szerint, örökélet és az emberiséget ujjá-szülő erő vagyon; erő, mely midőn az egyes ember hivatását a végességen túl emeli, a társadalom elébe azt a feladatot tűzi, hogy már itt a földön oly rendet alkosson, mely az egyesnek ama magas hivatás betöltését lehetővé tegye. Midőn Jézus föllépett, Izrael, melynek ő tagja volt s miudvógig az maradt, azon a ponton állott, hogy nemzeti önállóságának utolsó árnyékától is megfosztassék ; mindenét elvesztette volt már, csak reményét nem, s azért minden szenvedései dacára nem birt azon felsőbbségi igényekkel felhagyni, melyeket, mint Isten választott népe, magának tulajdonított, keblében ápolt; bizton várta a prófétái által hirdetett fölkentet (Messiást, Krisztust, XQIOTOQ), ki Dávid trónját újra feltámasztja, ós a zsidó theokratiát, máskép Isten országát a dicsőség teljes fényében helyreállítja. — Jézus a reményeihez makacsul ragaszkodó nép ama két kedves hangzású vezérszavát megragadta, és azokból kiiudulva hirdette nekik az egész emberiségnek szóló fent jelzett örök igazságokat. Első szava, melyet a néphez intéz, teendő nagy munkájának egész programmját tárja fel a gondolkodó előtt. „Az időtől fogva — olvassuk Máté 4, 17. — kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: „Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országa.* Ez volt tehát Jézus beszédeinek állandó themája, és annak bővebb kifejtése, miben álljon az emberek megtérése, és Isten országának elközelitése mikép értendő, ez képezi az Evangélium, máskép: ö rvendetes üzenet tulajdonképi tartalmát. De hát milyen volt Izraelnek valláserkölcsi állapota, hogy Jézusnak mindenek felett megtérést kellett sürgetnie? Tán elpártoltak volt atyáik vallásától ós nem gyakorolták a thoráh törvényeit? Hisz épen ellenkezőleg, soha ós sehol a paragrafusokra szedett törvények alakjában parancsoló vallás annyira virágjában nem állott, mint Jézus idejében a zsidók között ? — A hiba tehát alkalmasint épen abban állott, 1 hogy a paragrafusokra szedett vallásnak túlságos értéket tulajdonítván, fölcserélték az eszközt a céllal, és ami szoktató volt a lelki jóra, magának a lelki jónak vették, „megrontván Istennek (az ember szivébe irott) parancsolatát, hogy az emberek hagyományát tartsák (Márk 7, 6 — 13)." A külsőségeken nyugvó ezen uralkodó vallással homlokegyenest ellentétben, Jézus a vallásosságot Isten és ember iránti szeretetbe, szivtisztaságba, az indulatok féken tartásába, szelidsógbe, alázatosságba helyezte, és e tekintetben ott vette fel az isteni kijelentés fonalát, hol az a nagy prófétákkal megszakadt volt. Jerem. 31, 31—34. olvassuk: „íme, napok jőnek, mondja az Ur, és ón uj szövetséget szerzek Izrael házával. Nem oly szövetséget, a milyent kötöttem atyáikkal az napon, amelyen kézen fogva kihoztam őket Egyiptom földéről, mely szövetségemet ők megrontották, mindamellett, hogy uruk voltam, mondja az Ur. Hanem ez a szövetség, melyet szerzek Izráel házával e napok után: Adom az én törvényemet ő beléjük és az ő szivükbe irom be azt, és leszek nekik Istenük, ők pedig lesznek népemmé. Többó senki sem tanítja az ő felebarátját, ós senki nem az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat; mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől nagyig, azt mondja az Ur; minthogy megbocsátom vétkeiket és bűneikre nem gondolok többó. * Ez uj szövetség az, mely Jézus szemei előtt lebegett, midőn föllépvén, ez értelemben történő megtérésre szólította fel környezetét. Nem uj hitet hirdetni, uj törvényeket szabni jött tehát, hanem az emberi lélekbe oltott isteni örök törvényekre eszmóltetve Isten országát megalapítani. Ez országról Lukács 17, 20, 21. ezek olvashatók: „Mikor egyszer kérdezték a farizeusok: mikor jő el az Isten országa ? felele nekik Jézus és mondá : nem jő el Isten országa észrevehető módon, és nem mondhatják: ime itt, vagy ime amott van; mert ime Isten országa ti bennetek van." — Nem áll fenn tehát Isten országa külső hatalom alkotta rend ós irott törvény alapján, hanem Istennek bensőnkben,