Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-08 / 32. szám

élete és történetében, kiváló figyelemre méltó, elévülhetlen emlékezet tárgya mindenkor. Ezen egyházlátogatásban, hivatalos minőségben, részt vettek : Hoznék Náthán gümöri főesperes, L atinák Rudolf esperességi felügyelő, majd Dobay Vilmos, Szontagh Pál, Sebők Pál és Sziklay Ede urak, mint esp. felügyelői helyettesek, Zelenka Pál mint egyházkerületi jegyző, Balt bazár Antal és Dalion Mihály lelkészek, mint iskolafelügyelők (dekánusok.) Junius 5-ikének délutánján indult a főpásztor nagy útjára, illetőleg Dobsinára, 11 fogaton haladó egyh. férfiak kíséretében. A szomszéd betléri egyházban 40—50 tagból állott esperességi küldöttség várta, s Latinák Rudolf esp. felügyelő tiszteletteljes üdvözletével fogadá őt. Itt is, úgyszintén az útjába esett községek utmellékén összesereglett népnek „éljenei", a tarackok dörgése, a harangok zúgása, viszhangot nyertek a szép völgy másik oldaláról is, s öszhangzó jelét adták azon ragaszkodó szeretet- és keresetlen tiszteletnek, melyet a kedvelt főpásztor s együtt egyháza iránt, a sok kisértés dacára is, SZÍVÓS következetességgel táplál, ezen hite szeretetében szilárd tót nép. A város határán várakozott nagyszámú bandérium elolvezetése mellett délutáni 5 órakor történt a bevonulás Dobsinára, hol a templom alján, a testületileg sorakozott bányászok és tanulók, s a város nagyszámban összesereglett lakossága körében, Zundel Károly lelkész a kicsinyek, a templom melletti téren pedig, az egyháztanács élén, Weisz Antal lelkész a nagyok nevében fogadták őt hódolatteljesen. Az ég sem vonta el az ő áldását. A főpásztorok főpásztora, az evangy. egyház láthatlan feje, hulló kövér cseppekben küldte le az ő égi áldását ezen főpásztori műre, ezen hivő seregre. Ezen keresetlen egyszerű, s ép ezért szép fogadtatás után, a nevezett lelkészek és a felügyelő Meskó Sámuel családi hajlékai felnyíltak, s igaz vendégszeretettel fogadták és látták el a megérkezetteket. Junius 6-ikán reggeli 8 órakor istenitisztelettel vette a kanonika visitátió kezdetét. Weisz Antal lelkész a vett sz. ige Hoseas X., 12. alapján igaz evangy. szellemben, szerencsés kivitellel s meggyőző erővel tartott beszédében kérte a hívőket, hogy készséges szívvel vegyék a főpásztor hívó szózatát a prot. nézet változtatására, mely itt is sok tekintetben keresztyéntelen, meg nem engedhető, evangy. szellemben idomítandó. A főpásztor pedig az oltár mellől, vallásos hit- és eszmegazdag sz. beszédben, 1. Péter II. 5. alapján kifejté az egyházlátogatás magas jelentőségét, azt, hogy építsék fel ama szent házat élő kövekből, melyben munkás legyen a szent papság hűsége a hivők lelki üdvösségére, főpapi áldását adta a gyülekezetre. Az ekkor ugyanott összeült egyházi közgyűlésen az egyházlátogatási jegyzőkönyv olvastatott fel, melynek tárgyalása egy egész napot vett igénybe. Ezen nagy gonddal, kiváló ügyszeretettel, részletekig ható pontossággal szerkesztett jegyzőkönyv Weisz Antal lelkész műve, ki ennek szerkesztése, többi teendőinek elvégzése, általában , pedig egyházában viselt dolgai mellett egy a „javából való | derék pap "-nak tünt ki, s mint ilyen a közbecsülést ki — a kiemelést pedig megérdemlette. A 30 ívre terjedő jegyzőkönyvből különösen a következőket tartjuk kiemelendőknek: Az egyház eredetére nézve nincsenek biztos adatok. Annyi tudva van, hogy már 1560-ik évben, ezen német- szász colonia, az egész város Luther tanait követé. 1585. oct. 14., 15-ikén, a nagy sarcot idejében megfizetni nem tudott lakosság éjjeli időben a törökök által megtámadtatott, a város felgyújtatott, s a népnek nagyja és apraja a füleld várba hurcoltatott. Ezt részletesen megírta az egyház akkori hirneves lelkésze Piltzius Gr á s p á r, ki az Urvacsorai tan felett írásbeli vitába bocsátkozott a bártfai theologu sokkal, Kálvin felé hajló nézeteit 1585-ben ki is nyomatta; a bártfaiak ezt 158G-ban megcáfolták ; 1593-ban Iglón tartott esperességi gyűlésen sokat és sokáig vitatott tanítását Írásban visszavonta. Heutsy Fülöp lelkész 1661-ben Kassára menvén, ott 1683-ban a sz. kir. városok superintendensévé választatott. 1670. jun. 28, 29-ikén megtartatott az első egyházlátogatás, Regius Jakab gömöri esperes és rozsnyói lelkész által. 1682-ik évben Birns tein lelkész elűzetett, s az egyház javai a róni. kath. egyház javára lefoglaltattak. T ö k ö 1 y Imre pártfogása alá vette Dobsinát is, s 1683. mare. 9-ik én kiadott rendeletével az egyház vagyonát visszaszerezte. 1741. mare. 21-ikén avattatott itt fel, a Grirálton 1741. febr. 17-ikén tartott egyházkerületi gyűlésen superintendensnek egyhangúlag megválasztott Ambrózy György csetneki lelkész. 1743. január 11-ikén az u. n. „d o b s i n a i c o alitió" köttetett itt a tiszai és a sz. kir. városi superintendentiák közt, mely szerint a VI. sz. kir. városi superintendentia német, és a tiszai kerület magyar és tót lelkészei közül felváltva választassanak a superintendensek. Ezen coalitiónak érvénye 1860-ban hatályon kivül helyeztetett. 1779-ben Ruffinyi János lelkészük superintendensnek választatott. 1803. sept. ll-ikén Nikolai Sámuel superintendens a második kanonika visitatiót megtartotta. 1827. jun. 1—5-ikén Józeffy Pál superintendens a harmadik kanonika visitátiót végezte. Uj abbkori hirneves lelkészeik valának : SztehloAndrás 1844—1857-ig, Pák li Mihály superintendens 1857-ben. Czékus István superintendens 1858—-1859, Limberger István 1859—1865, Máday Károly superintendens 1865—1870-ig. Az egyház jelenleg 3878 lelket számit. Vagyona, a 60 hold föld és épületeken kivül áll (egyházi tőke 66,276 frt. 30 kr., elemi iskolai alap 52,750 frt. 52 kr., kisdedovó alap 26,865 frt. 12 kr., árvák alapja 618 frt. 3 kr.) 146,510 frt. 32 krból. Négy fi- és 3 leányosztályból álló elemi iskoláját 1870-ben, 7 tanítóval együtt, szerződésileg a községnek átadta. A község pedig ezt példányszerüleg s akként rendezte be, hogy most 5 fi-és 4 leányosztályban 10 tanitó és 2 tanítónő vezetése mellett 3—400 gyermek ingyen oktattatik az ele m i és polgári tanodai tantárgyakban. A tanítókat jó fize-