Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-08 / 32. szám

dásában ma is munkás ás kell, hogy munkás legyen folytonosan, mert ő ma is megváltónk, s váltságában csak ugy részesülünk, ha az ő életpéldáját a keresz­tyénség központjába beállítani s ott meghonosítani lelkesedünk. Jézusnak szent célja vala növelni, nemesíteni az emberiséget, s ha nem tudta volna azt, hogy az ember felséges hivatására benne alaptulajdonok nin­csenek, miért mondotta volna: Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes. Máté 5, 48. És az apostoloknál is mindig lelkesítő felhívás van az ember megnemesitésére: Az igazságot követvén szeretet­ben, mindenestül fogva nevekedjünk abban, a ki fő ; t. i. a Krisztusban. Efóz. 4. 15., bárha a bűnösség némely apostolnál igen hangsúlyoztatik is. Józus azou vastag bűneimóletet, melynél fogva az ember az eset után alkalmatlan minden jóra, soha sem hirdette, sőt mindenütt a boldogságot, az előha­ladást hangsúlyozta : Ugy fónyljék a ti világosságtok stb. Máté. 5. 16. Boldogok a lelki szegények, bol­dogok a kik sírnak stb., boldogok a kik háborúságot szenvednek az igazságért stb. Máté 5. Hanem hir­dette a bűneimóletet ő utána az önérdek, mint alább megfogjuk látni. A bűnelniéletetetaz ádámi mythusból betűzték ki már régen, s a szerint az ember már Ádámban annyira megromlott, hogy a jóra tehetőkkel teljes­séggel nem bir; ezen régi mythusból kibetűzött bíínelméletet az egyház már jókor megragadta, és folytonoson s következetesen megtartotta, mert érde­kébon állónak látta, hogy azt a hivek egyetemére reá magyarázza s elhitesse az egyház zömével azt, hogy az ember a jóra alkalmatlan, s a megváltás tanát is ebez alkalmazta, s ezen nézettől függesz­tette fel; és a helyett, hogy világosan megmagya­rázta volna, hogy a Józus által a megváltás az em­beriség boldog jövendőjére folytonosan működik ma is, a megváltást magának arrogálta, hogy t. i. ő vált­hatja meg az embert, a miből a visszaéléseknek igen nagy sora következett; következetesen hátráltatta min­dég az emberi szellem haladását; s ha a szellem világot gyújtani kisérló meg valamikor és valahol, azt bűnös merényletnek keresztelve, a büntetés nem maradhatott el, mert még a sírból is kivetette meg­égetés végett a szabad szellem földi boritékát. E szerint az egyház tovább ment hivatásánál, mert bűnösnek ós büntetésre méltónak deciaráit mindent, mit Jézus nem tett, sőt azt mondja: Az egészséges | emberek nem szűkölködnek orvos nélkül, hanem a betegek. Mát. 9, 12. A bűnelmólet legkitűnőbb szerzője Augus­tinus, ki a Pelágianismussal szemben az efézusi zsi­naton 431. a győzelmet kivívta, s azóta annyira uralkodó nézetté vált az az egyházban, hogy még a reformátorok nagyobb része sem menekülhetett nyo­mása alól, s az általános bűnösség eszméjének uralma és nyomása alatt jött létre a helv. confes­sio is. A bűnelmólet vastag elfogadásával s felállí­tásával első sorban ártott az egyház a haladásnak, s következőleg a szabad fejlődésnek, mert oly elátko-1 zott bűnös nemzedék, a milyen szerinte az ember, jót nála nélkül teljességgel nem mivelhet. És e megbénító rendszer nemcsak a sötét századokban jutott érvényre, hanem átjött, mint fennebb érintők, még a protestantismus körébe is, mert az van a helv. conf. VIII. r. 2. §-sában, hogy magunktól semmi jót nem cselekedhetünk, még nem is gondolhatunk, ós az ily tantótelek annyira belé élték volt mago­kat a keresztyén népek egyetemébe, hogy ma is alig bontakozhat!k ki a mai felvilágosult szabad szellem azon régi tantótelek nehéz nyűgeiből, mert még ma is találtatnak ez elavult dogmákhoz ragaszkodók, kikkel szemben némelykor a legtisztább értelem fegy­vereinek is nehéz harcot kell vívnia. Emlékezzünk viszsza mindnyájan az elemi iskolákban nyert első kópeztetósünkre, már ott állottak a káté szavai: iraé mi mindnyájan bűnben fogantattunk, s egész iskolai életünk alatt a vallástanítás főalkotó része volt a bűn ós a megváltás valami természetfeletti meg­foghatatlansága, a mi mindég csüggesztő hatást gya­korolt, mely a megelégedésnek nagy részét ragadta magával a képzett romlottság örvényébe. És kérdem, érdekében áll-e az emberiségnek to­vább fenntartani azon merev bűnfeltevést, mely min­dég zsibbasztólag hatott az emberiségre? Ma, hála a kor szellemének, nem lehet többé a józan észt tele beszólni ama vastag dogmákkal, melyek a lélek sza­bad röptét mindég megbénitni akarták, mert a meg­váltás folytonosságánál fogva fel van ébredve az em­ber annak tudatára, hogy az isteni immanentia benne működvén, a megváltás igéjét magába felveheti, s a feltámadás folytonosságát mind az egyénben, mind a társadalomban tovább és előbbre viheti. Pál apóst, szerint: Ne állassátok a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvere gyanánt a bűnnek, hanem állassátok maga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom